6. Fejezet - II. rész

Ezt a rajzot egy barátnőmtől kaptam.
Köszi, Oli! :3 <3

 - Ez meg mi volt? - néz rám Cinna, mire kerek szemekkel megvonom a vállam. Portia megpróbál beszélni a fiúval, de semmit sem ér el. Max közömbös tekintettel bámul vissza rá. Semmi értelme a próbálkozásának, így hát egy fél óra múlva, miután lekerül rólam az uszály és összeszedjük a cuccainkat, elindulunk a Kiképzőközpontba.

Szó szerint olyan, mint egy palota. Két hatalmas felhőkarcoló van a két oldalán, közöttük pedig egy terebélyes, lapos tetejű csarnok kap helyet. A csarnok eleje üveg, a hátulja pedig szürke acél, és egy csodálatos park terül el mögötte. Legszívesebben bejárnám az egészet, olyan fantasztikus, de sajnos eddig nem volt rá lehetőségem, mert mihelyt megérkeztünk a felvonulásról, Cinna és Portia egyből a lakosztályunkra kísért minket. Végig próbáltam a lehető legtávolabb maradni Maximus-tól, mert attól tartottam, hogy esetleg megint beszól valamit, azonban mindenkit levegőnek nézett. Mi hárman egész jól elcsevegtünk, de Max csak bámult maga elé... ki tudja, hol járt éppen. A mi lakóterünk a tetőtérben van, ugyanis minden körzetnek saját van, és mivel mi vagyunk a Tizenkettedik, miénk a legfelső emelet. Ami azt illeti, olyan gyönyörűet, mint a hely, ahol lakunk, még sosem láttam. Minden ultramodern, minden csillog, minden patyolat tiszta, és minden gombnyomásra működik. Mikor megérkeztünk, Effie azonnal odarohant hozzánk, és mindannyiunkat alaposan megölelgette – még Cinnát, meg Portiát is, és gratulált a szereplésünkhöz. Aztán Peeta következett, aki szintén lelkesen dobálózott a gratulációkkal, de a következő pillanatban Max félrevonta, és már le is léptek valahová. Úgy látszik, Maximus csak Peetát bírja, amiért nem is tudom igazából hibáztatni, hiszen ő a mentora. Azért azt a dolgot igazán kihagyhatta volna a szekérnél. Ami azt illeti, azért egy kicsit pikkelek is rá. Elhiszem, hogy ellenségként tekint rám, de ez nem azt jelenti, hogy sértegetnie kell. Katniss megölelt, mikor odalépett hozzám, és persze ő is gratulált. Elfogott a vágy, hogy azonnal elmeséljem neki a történeteket, de eszembe jutott, hogy egészen biztosan lesz még rá lehetőségem, és a mostani pillanat sem épp a legmegfelelőbb. Szóval gratulált, aztán jött Haymitch, de vele csak kezet ráztam, mert előre leszögezte, hogy kizárt dolog, hogy akárkit megöleljen. Aztán körbenéztem a szobámban, lemostam az arcomról a sminket, lecseréltem az öltözékemet egy egyszerű rövidnadrágra meg egy pólóra, és kisiettem az étkezőbe, ahol a többiekkel együtt megvacsoráztunk. Effie arról áradozott, hogy milyen mesésen néztünk ki a szekéren, én meg közben folyamatosan összevigyorogtam Cinnával. Fehér ruhás Avoxok szolgálták fel az ételeket, és úgy teli tömtem magam, hogy aztán majd' kipukkadtam. Nemsokára mindannyian átcsoportosultunk a nappaliba, ahol leültünk egy hatalmas, puha, félkör alakú díványra. És most itt ülök Katniss mellett, jobbra tőlem Haymitch terpeszkedik: whiskey-s pohár van a kezében, a lábát meg tök lazán felpakolta az asztalra, de látszólag senkit sem zavar, vagy legalábbis senki sem szól rá. Szerintem mondjuk amúgy se venne tudomást egyetlen nemtetszésről sem. A dívány szélén ülünk a mentorommal, Maximus és Peeta meg a másik szélén foglalnak helyet, amiért hálás vagyok. Semmi kedvem Max mellé kerülni. Mindenki elfoglalja magát valamivel: Katniss a dívány anyagát babrálja, Haymitch a pohár szélét rágcsálja, Portia és Cinna halkan beszélgetnek, Effie pötyög a kütyüjén és néha drámaian felsóhajt, Peeta meg Maximus pedig... nos, arról fogalmam sincsen, hogy ők mit csinálnak. Őszintén szólva nem is érdekel. Amúgy azért ülünk most itt, mert várjuk, hogy a hatalmas tévében leadják végre az Aratás összefoglalójának ismétlését.

- Sash – hallom egyszer csak Katniss hangját.

- Igen? - nézek rá. Komolynak látszik. Komolyabbnak, mint amilyen eddig volt, ettől pedig összeszorul a gyomrom, és ideges leszek.

- Miután vége az összefoglalónak... azután elkezdődik az igazi felkészülés.

- Tudom – vágom rá azonnal, s görcsösen belemarkolok a vajszínű kárpitba.

- Innen komolyan kell venned minden egyes mondatomat, és követned kell az utasításaimat.

- Halálosan komolyan, igaz? - Belenézek szürke, mélyen ülő szemeibe, és várom, hogy elmosolyodjon.

- Igen. Szó szerint. - Katniss nem mosolyog. Az arca olyan kemény, mint a kő, és látszik rajta, hogy tényleg komolyan gondolja azt, amit mondott.

- Értem - mondom, és az én arcom is elkomorodik. Rájövök, hogy az a Katniss, akit eddig ismertem, nem az igazi volt. Csak azért viselkedett velem kedvesen, mert új volt a helyzet, és mert alig ismertem, de ez a dolog már nem új. Nem volt ugyan elég időm arra, hogy megszokjam, de most sincsen elég időm ezen gondolkodni, mert a tévében megszólal a himnusz, és a csapat elcsendesedik. A szívem a torkomban dobog, ahogy megjelenik az Első Körzet címere a képernyőn.