12. Fejezet - III. rész

Mire mi megérkezünk, már mindenki ott van az ebédlőben. Ahogy leülök, látom, hogy Effie rosszallóan méreget. Gondolom az a baja, hogy alig látszik ki az arcom a pulóverből, de nem foglalkozom vele. Nézzen csak. Úgysem fog már sokat látni. Ma este Avoxok szolgálják fel a vacsorát, ami előételből, háromféle főételből, és desszertből áll. Mindenki cseverészik, de legnagyobb meglepetésemre a játékmesterek előtti bizonyításunkról egy szó sem esik. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem is fog. Néha Maximus-ra nézek, és kicsit reménykedem benne, hogy elkaphatom a tekintetét. Nem bírom, de azért nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit csinált.

 - Mesélhetnétek – csicsergi egyszer csak Effie, miközben a villájára szúr egy apró, sárga színű valamit. - Mi történt? - Rám néz, aztán Maxra, aki még arra se méltatja, hogy felnézzen a tányérjából. Nem nagyon kapcsol, és Peetának kell oldalba böknie, hogy végre megszólaljon.

 - Nem sok érdekes – vonja meg a vállát. - Átlyukasztottam pár bábut.

Lopva Haymitchre nézek, aki éppen egy pohár bort önt magába. Kicsit kezdek kétségbeesni, hiszen tudom, hogy most én jövök. Pár pillanatig csak az evőeszközöket hallani, aztán Effie folytatja.

 - Ennyi? Na és mit szóltak hozzá a játékmesterek?

 - Nem néztem – feleli mogorván a fiú. Effie Trinket elég sértődékeny, ráadásul kapitóliumi, ami annyit tesz, hogy elég egy rossz szó, és akár egy életre képes leírni, én pedig máris látom Maximus szavainak a következményét. Effie úriasan körbetörölgeti sárgára rúzsozott ajkait, aztán eltolja magától a tányérját, és sóhajt egyet.

 - Rendben. Értem. Akkor nincs más kérdésem. - Egy pillanatig már kezdek örülni, hogy talán megúszom a kérdezősködést, de Effie most felém fordul. Az arca komor, és még komorabb lesz, mikor ismét meglátja bebugyolált fejemet. - Sash, asztalnál nem illik az ilyesmi – mondja, miközben szúrós szemekkel végigmér. Nem láttam még mérgesnek, de ahogy így elnézem, Max eléggé felhúzta, és nem lenne jó, ha rám is berágna.

 - Micsoda? - Úgy teszek, mint aki nem érti, mire céloz. A pulóver hosszú ujjait gyűrögetem az asztal alatt, és próbálok nem ránézni.

 - Az, hogy... - A hangja egyre csak emelkedik, én pedig összeszorítom a fogaimat, nehogy valami olyat mondjak, amit később megbánok. Effie nem tudja, hogy mi történt. Jó is, hogy nem tudja. Nem kell tudnia. Nem tudhatja. Azért viselkedik így, mert nem tudja, de engem akkor is idegesít, hogy ilyen apró dolgokon kiakad. Szerencsére nem tudja végigmondani, amit akar, mert Haymitch félbeszakítja.

 - És te? - kérdezi. Ránézek. - Hogy teljesítettél? - Összehúzom a szemeimet. Pontosan tudja, hogy hogy teljesítettem, de tuti, hogy nem azt akarja kiszedni belőlem. Csak a helyzetet akarja megmenteni. Muszáj lesz kitalálnom valamit, de semmiképpen sem akarok hazudni. Nem szoktam, és nem is tudok.

 - Lövöldöztem – nyögöm ki. - Nyilakkal.

 - Csodás – csapja össze a tenyereit Haymitch, aztán egy Avox behoz egy hatalmas, lila színű tortát, aminek azonnal nekilát. - Ki kér sütit?

Miután a kedélyek úgy, ahogy lenyugodnak, és mindenki teletömi magát a tortával, közösen átvonulunk a nappaliba, amit Effie szalonnak hív.

 - Ez a kedvenc helyem ebben az egész épületben – csacsogja Portiának. Úgy látszik, már el is felejtette, milyen morcos volt az előbb. - Olyan kényelmes, és olyan nagy. A színei is gyönyörűek.

Letelepszünk a félkör alakú díványra, aztán fojtott beszélgetés közepette megvárjuk, míg elkezdődik az adás, amiben elmondják, hogy egyes kiválasztottak hány pontot kaptak a játékmesterektől. Lélekben felkészülök rá, hogy teljesen mindegy, hány pontot kapok. Nem éri meg izgulni. Mikor azonban megjelenik Caesar Flickerman, és elmondja, amit mindenki tud, vagyis hogy mi következik, a gyomrom teljesen összemegy. Libby beesett arca villan a képernyőn. Négy pontot kapott. Aztán Radlert látom, aki viszont kilencet. Ez azért nem rossz. Athena szintén kilenc pontot, Cirius tizenegyet kapott. Idegesen markolászom a pulóveremet, ahogy meglátom a tizenegyest. Az Ötödik Körzet két kiválasztottja, Sly és Nash közepes pontszámot szerzett, Nontha viszont egész jól teljesített, mert a fényképe alatt a nyolcas villan fel. A Kilencedik Körzet fiú kiválasztottja szörnyű pontszámot kap, pontosan kettőt. Egy kicsit feldob, mikor meglátom, hogy Jana is nyolc pontot szedett össze. Azia hetet, Tharin tízet, Smirk hatot. A képernyőn felvillan a Tizenkettedik Körzet címere, mire a kezem önkéntelenül kutatni kezdenek valami után, amibe kapaszkodhatom, ugyanis annak ellenére, hogy elvileg nem kéne izgulnom, a szívem olyan hevesen ver, hogy majd' kiugrik a helyéről. Egy kézbe botlok. Nem tudom, kié, de nem is érdekel. Csak jó erősen megszorítom. Maximus arcát látom a képernyőn. Caesar Flickerman a papírjaiba, aztán a kamerába bámul. Max fényképe alatt felvillan egy tízes. Peeta örömében felkiált, és a levegőbe csap. Effie sikítozik, Portia tapsol. Még erősebben szorítom a kezet, ahogy az én arcom jelenik meg a képernyőn. Caesar arcát fürkészem: papírok, aztán a kamera. Mintha mosolyogna a szeme. A számat harapdálom, érzem a vér ízét, de nem érdekel. Lélegzetvisszafojtva bámulom a képernyőt. Aztán pár kínkeserves, órának tűnő másodperc múlva meglátom a számot.