Az utolsó szavak

Kedves Olvasóim!

Te jó jég, nem is tudom, hogyan kezdjek bele ebbe az "előbejegyzésbe", amiben megpróbálom összeszedni a gondolataimat, hogy ne holnap kelljen az első rész előtt... 

Szóval. Holnap elkezdődik Sash második kalandja, egy újabb fejezet az életéből. Vagyis... ez a történet már egy ideje elkezdődött, pontosan 2013. július 2-án, egy nap, mikor éppen nyaraltunk, és egyszerűen kitört belőlem. Elfogott a láz, eszembe jutott, mennyire szerettem írni a Nyitott szemeket, és úgy döntöttem, nekivágok a második évadnak. Hiszen az Éhezők Viadala is három részes, hát akkor az én Viadalomnak is lesz folytatása. Nos a dolog elég hepehupásan indult, ugyanis körülbelül tizenhat oldal után leálltam, elfogyott a kedvem. Beállt egy elég hosszú szünet, aztán egy nap megint kedvet kaptam, és tovább csináltam. Nem tudom már, hány oldalig jutottam tovább, de aztán megint megakadtam. Úgy voltam vele, hogy oké, vége, mégsem fog menni ez a második rész, de aztán jött a löket, mikor a Nyitott szemek egyre inkább a végéhez közeledett. Láttam, mennyire szeretitek, olyan jó volt olvasni a kommenteket, meg figyelni, hogy növekszik folyamatosan a látogatottság, a pipák és minden... Szóval hála nektek, újra lángra lobbantam (hehe), és újult erővel vágtam bele az Akik vagyunk írásába, hogy minél előbb hozhassam nektek, a legjobb olvasóknak. <3 Most sem fejeztem még be az írását, jaj dehogy, de mikor ezeket a sorokat írom, akkor éppen a hatvanadik oldal végénél járok. Tyű, látjátok? :D Ilyen hatással vagytok rám. :3 Szóval haladok, haladok folyamatosan, nehogy aztán a végén beérjem magam. 

Ami magát a sztorit illeti, köze van a Futótűzhöz, de nem mindenben, valamint adtam magamnak annyi alkotói szabadságot, hogy az egyes jeleneteket megváltoztassam/alakítsam, de szerintem nem annyira eltérő, inkább csak olyan, mintha én is ott lettem volna a könyvben, mikor egy-két rész játszódott, és megváltoztattam az eseményeket a jelenlétemmel, értitek, beleszóltam, ezt vagy azt csináltam, mint mikor valaki visszamegy a múltba, és megmásítja. De azt hiszem, erről most ennyit. 

Mint ahogy a Nyitott szemeknek is volt egy dala, most az Akik vagyunk is kapott egyet, ami az Imagine Dragonstól a Who we are, ezt amúgy tényleg a Futótűzhöz írták, mint azt tudjátok is. Eleinte Birdy Shelter című számát szerettem volna, és akkor a történet is a Menedék címet viselné, de végül nem így lett, és szerintem a Who we are sokkal megfelelőbb. Ezt majd meglátjátok. ^^

És most be is fejezném a dumálást, mindent elmondtam azt hiszem, amit szerettem volna. A blog működik, remélem, mindent megtaláltok rajta, még elképzelhető, hogy lesz egy-két apróbb módosítás, de ezt észre fogjátok venni. 

Köszönettel tartozom minden olvasómnak, amiért itt van! Köszönöm a 30.000 felé gördülő számlálót, köszönöm a 26 feliratkozót, köszönöm a pipákat és a kommenteket, annyira kedves tőletek! Én vagyok a legmázlistább HG fic író, hogy ilyen jó fej olvasóim vannak. :3 <3

holnap!

boldog újévet kívánok,

Dorine Osteen

Folytatás időpont

Kedves Olvasóim!

Mivel eléggé beindultam az Akik vagyunk írásával, ezért úgy döntöttem, nem húzom a dolgot, hamarosan megosztom veletek az első fejezet első részét. A dizájn már felkerült, bár holnap lesznek még apróbb finomítások/szépítések, a menüblokkok tartalma is akkor fog felkerülni, képek, oldalsó sáv módosítás stb, addig pedig arra kérlek titeket, hogy teszteljétek ezt az új menüt, remélem, működik, mert az nem kifejezés, hogy eléggé megszenvedtem vele. x) 

A kommentekre is holnap válaszolok! Addig pedig jó olvasgatást, böngészést és egyebet. :)

Üdv,

Dorine

A történet folytatódik

2014. 01. 01 szerda

Hamarosan...

Sziasztok!

Hoztam nektek egy kis karácsonyi ajándékot. Ma elkészítettem az Akik vagyunk intro videóját a történethez, és szeretném megmutatni nektek. Remélem, örömmel fogadjátok! :3 Nagyon érdekelne a véleményetek, szóval kérlek, írjátok meg, hogy tetszik. :)

Nem tudom beágyazni, ezért csak a linket teszem ki, bocsi.

AKIK VAGYUNK

INTRO VIDEO

A folytatás érkezéséről pedig csak annyit, hogy talán előbb itt lesz, mint azt gondolnátok... ^^

Boldog Karácsonyt mindenkinek! <3

Facebook csoport

Sziasztok!

Ismét egy új bejegyzés, de most csak annyit szeretnék írni, hogy mivel annyira elterjedt a Facebook, létrehoztam egyet az írói álnevemen, valamint csináltam egy Nyitott szemek csoportot is, ahová remélem, jelentkeztek. :3 Nyugodtan jelöljetek be! <3

Dorine

Nyitott szemek facebook

Záró bejegyzés, köszönetnyilvánítás

Legkedvesebb, leginkább megbecsült, legdrágább Olvasóim!

Még ha ideiglenesen is, de elérkezett a búcsú ideje. Te jó ég, azt sem tudom, hol kezdjem, annyi mindent szeretnék mondani. Ám még mielőtt bármibe is belekezdek, szeretném kinyilvánítani a hálámat felétek. Mert ha ti nem vagytok, akkor ez a blog sincsen - hiszen egy történetet ketten alkotnak: az író, aki írja, vagyis én, és az olvasó, aki olvassa, vagyis ti! Nálatok kedvesebb, őszintébb, drágább, jófejebb olvasókat pedig kívánni se lehetne, annyira szuperek vagytok! Rengeteg biztatást, kedves szót kaptam tőletek, még annak ellenére is, hogy nem voltam mindig annyira elégedett, és ennek hangot is adtam. Szeretném a bocsánatotokat kérni, ha ezzel zavartalak titeket, már tudom, hogy ronda dolog volt, és igenis van mivel elégedettnek lennem, és azok TI vagytok! Szóval köszönöm, ezerszer és még milliószor, hogy rátaláltatok a blogomra és olvastátok, velem együtt izgultatok, vártátok a folytatást. Külön köszönet Ancsinak, aki kirakta a blogjára a Nyitott szemeket, hiszen sokan ennek köszönhetően kezdtétek el olvasni. De köszönöm mindenkinek, akinek viszont kint volt az oldalán az enyém, köszönöm Winter Poppy, köszönöm Orsi, köszönöm Clove, köszönöm Abby, köszönöm Sally, köszönöm Emma, köszönöm Flo, köszönöm Eszti, köszönöm Oli! Bocsánat, ha valakit kihagytam... Ezen kívül pedig még hálával tartozom a kommentelőimnek, akik időt szakítottak arra, hogy jelezzék, mi a helyzet. Annyira sok örömet szereztetek a szavaitokkal, el sem hinnétek! Tudom, hogy ezt így interneten keresztül nehéz kifejezni, de higgyétek el, igaz, nem túlzok! Mindig feldobtátok a napomat, és ha elakadtam, akkor is tudtam, hogy megéri folytatni miattatok, és így sosem adtam fel. Sőt, most sem adom fel, mikor az Akik vagyunk készül, mert tudom és bízom benne, hogy várjátok. Már én is alig várom, hogy kirakhassam és elolvassátok! :3

Most pedig egy kicsit arról, mikor ez az egész elkezdődött. Jómagam valahogy egy őszi estén találkoztam először az Éhezők Viadalával, ami azonnal magával ragadott. Egymás után olvastam ki a könyveket, emlékszem, egyszer még az angol dogámat is előbb beadtam, hogy folytathassam Katniss interjúját... (': Aztán télen, mikor talán a második résznél tartottam, valamikor decemberben egyszer csak nyitottam egy új Office-t, és elkezdtem ezt a történetet. Már nem tudom, honnan jött Sash karaktere, vagy hogy mi fog történni, egyszerűen csak jött, mert arra gondoltam, hogy hé, nekem is meg kell nyernem egy saját Viadalt! Szeretnék saját ismerősöket ebben a fantasztikusan összerakott világban, szeretnék szövetségeseket, szeretném átélni ezt a kalandot. Ha már egyszer Suzanne ennyire kiválóan megálmodta, akkor használni akarom, igen. És csak írtam és írtam, eszméletlen tempóban, napok alatt készen voltam az első tíz oldallal, órákon keresztül pötyögtem a párbeszédeket, mindig alig vártam, hogy folytathassam. Igazi kaland volt ez a számomra, hiszen körülbelül semmi sem volt benne előre eltervezve, egymást követték az események, Sash összes reakciója a saját reakcióm, és talán ezért tartjátok őt annyian olyan emberinek és törékenynek. Ami pedig a megblogosítását illeti, az egy másik történet. 

Valahogy eljutottam az Első Éhezők Viadala Rajongói Oldalra, ami Ancsi remekműve, és láttam a sok fant, akik úgy gondolkodtak, mint én, aztán ott voltak a blogok, a ficek, és elfogott az a fura érzés, hogy én is meg akarom mutatni a sztorimat nektek! Szóval létrehoztam a blogot (előtte csináltam egy kis gondot egy bejegyzéssel meg emaillel, Ancsi, talán emlékszel rá :P), és kitettem az első részt. Ez pontosan április 04-én történt, valahogy estefelé. Mielőtt elaludtam volna, emlékszem, azon agyaltam, hogy talán mégsem volt olyan jó ötlet... Így érezhet egy anyuka, aki még a széltől is félti a gyermekét. Ilyen voltam én is, de végül folytattam, és lám, nem hiába. Megszerettétek, én megszerettelek titeket és blogolást, Sash pedig igazi hős lett a köreitekben, amit sosem fogok tudni eléggé meghálálni nektek. Jaj, annyira kíváncsi vagyok, mit fogtok szólni a folytatáshoz!! :D

Most pedig egy kis statisztika. 

Mikor ezeket a sorokat írom, a blognak eddig 

 - 24.556 letöltése,

 - 116 bejegyzése,

 - 17 feliratkozója van.

Természetesen Magyarországé a fő olvasottság, de jártak itt németek, oroszok, szerbek, amerikaiak, spanyolok, szlovákok, sőt, Kínából, Norvégiából és Romániából is lehívták az oldalt. 

Olvastatok Windowsról, Androidről, iPhone-ról, iPadról, Linuxról is. 

Használtatok Chrome-ot, Safarit, Operát, Firefoxot, Explorert. 

A legtöbb megtekintése az utolsó, befejező fejezetrészletnek volt, ezt 101-en néztétek meg. 

Összesen 335 (!) kommentet írtunk, hiszen ebben a számban az én válaszaim is benne vannak, de a szám így is hatalmas!

És azt hiszem, itt a vége. Véget ért egy fejezet, amit én nagyon szerettem, de ha minden igaz, nem is olyan sokára következik egy új, amit szintén nagyon fogok szeretni! Az Akik vagyunk természetesen új dizájnnal, néhány változtatással fog jelentkezni, de azt hiszem, megtartom ezt a blogot, vagyis itt fog folytatódni. Ha néhány napra nem lesz elérhető az oldal, akkor ne ijedjetek meg, ez csak azt jelenti, hogy nekiláttam átszervezni a dolgokat, hogy minden készen álljon a folytatás elkezdésére. Az első fejezet felkerülésének időpontjáról még fogalmam sincsen, de ki fogom írni, hogy mikor jön, néha nézzetek vissza. Természetesen itt nem áll meg az élet, írjatok nyugodtam, akár megjegyzést, akár a chatben, ezer örömmel állok rendelkezésetekre! <3

És addig is, míg újra nem találkozunk, ég veletek, mindenkinek jó tanulást, jó írást, kellemes napokat kívánok! Remélem, várjátok már a Kiválasztott első részét... ^^

May the odds be ever in your favor!

Sok-sok, és még annál is több szeretettel,

                                                                                                   Dorine Osteen