1. Fejezet - III. rész

Sziasztok! <3

Ezt a részt időzítettről kapjátok, mint a következőt és az azutánit is, meg még lehet, hogy a második fejezet első-második részét úgyszintén. Nem leszek neten, szóval bocsánat, de nem tudom addig kirakni a cseréket, meg válaszolni a kommentekre... Persze ti ugyanúgy írhattok, miután visszajövök, mindenre válaszolok és mindenkit kiteszek. Kérlek, addig vigyázzatok nekem a blogra, rendben? :)

Kellemes hetet,

Dorine

______________________________________

Megelégelem a fekvést, és inkább felülök. Vajon Katniss mit szólna hozzá, ha átugranék hozzájuk egy kicsit? Általában szívesen lát engem, legalábbis én eddig úgy vettem észre, szóval egy próbát azért megér. Gyorsan felpattanok az ágyról, az íróasztalomra dobom a kekszeket, és lerohanok a földszintre, ahol anya már nagyban nekilátott a lekvárfőzésnek.

- Átugrom Katnissékhez, oké? - akasztom le a kabátomat a fogasról.

- Rendben, de ne maradj sokáig – válaszolja anya anélkül, hogy rám nézne. Túlságosan lefoglalják a gyümölcsök.

- Nem fogok – ígérem, aztán gyorsan felveszem a csizmámat, és már csukódik is mögöttem az ajtó.

A hó máris olyan erősen hull, hogy alig látok egy méternél távolabb. Mondom, hogy folyton ez van. Minden este esik. Azért valahogy sikerül átvágnom a Győztesek Faluján, és már kopogok is Katnissék ajtaján. Prim nyit ajtót, és ahogy meglát, mosolyra húzódik a szája.

- Szia, Sash! - üdvözöl.

- Szia – köszönök vissza szintén mosolyogva. - Katniss itthon van?

- Persze, gyere be – bólint.

- Köszi.

Bent gyorsan leveszem a csizmámat és a kabátomat, köszönök Katniss mamájának, aztán míg Prim után baktatok a nappali felé, kisöpröm a hajamból a hópelyheket.

- Ott van – mutat a lány a kanapé felé. Rámosolygok, mire veszi a lapot, és elsiet, hogy segítsen az anyjának.

- Hahó – lépek be a szobába. Katniss hátra fordítja a fejét, és ahogy meglát, elmosolyodik.

- Szia – köszön halkan.

- Nem zavarlak? - kérdezem, ahogy a kanapé felé sétálok. Éppen megy a tévé, és pont engem mutatnak benne. A Győzelmi Körutamról van szó.

- Dehogy zavarsz – rázza meg a fejét a volt mentorom, majd megpaskolja maga mellett a helyet. - Ülj csak le.

Letelepszem mellé, aztán egy percig egymás mellett ülve bámuljuk a képernyőt. Mikor véget ér a reklám, megszólalok.

- Erről szeretnék beszélgetni egy kicsit – biccentek a tévé felé.

- A Körútról? - néz rám Katniss.

- Igen – bólintok. - Mire kell számítanom úgy pontosan?

A lány maga elé meredve gondolkodik egy kicsit, aztán felsóhajt, és hátradől a kanapén. - Hát... igazából sok kamerára és emberre, meg nagy felhajtásra. Csökkenő sorrendben fogunk végig menni a körzeteken, utoljára marad a Kapitólium és a Snow által adott bankett, végül pedig itthon is lesz egy kis ünnepség. Bár gondolom ezt tudod.

- Aha – bólintok -, Effie már vagy ezerszer elmondta, hogy mi után mi jön, és hogy hogyan kell viselkednem. Inkább arra lennék kíváncsi, hogy nehéz lesz-e. Nehéz lesz? - nézek Katnissre.

- Csak mosolyogj sokat, ne csinálj hülyeséget, és akkor nem.

- Oké – mosolyodom el. Arra gondolok, hogy neki tavaly mennyivel könnyebb volt, hiszen mellette ott volt Peeta, és így nem volt egyedül. De én... Mellettem senki sincsen, aki kiállhatna velem a színpadra a sok ezer ember elé, akik utálnak. Teljesen egyedül vagyok, és a győzelem terhét is egyedül kell elcipelnem. Általában ezektől a gondolatoktól sajdul meg a szívem, és jövök rá, hogy mennyire hiányzik Radler. - Segíts majd – suttogom. - Kérlek.

Katniss a kezemért nyúl, és megszorítja. - Segíteni fogok.

Hálás, de egyben szomorú mosolyt küldök felé. Ugyan ő nem állhat majd mellém a pódiumokon, hogy ott is a kezemet fogja, de tudom, hogy lélekben velem lesz, és ez egy kicsit megnyugtat. Mióta hazajöttem, egyre jobb és jobb a kapcsolatom a volt mentorommal. A "volt mentor" kifejezés talán nem is igaz, mert én még mindig a mentoromnak tartom Katnisst, persze már kicsit más értelemben. Sokat szoktunk beszélgetni, és azt hiszem, kölcsönösen megbízunk egymásban. Közvetlenül a Viadal után, mikor kiderül, hogy emlékezetkiesésem van, Katniss elég hidegen viselkedett velem, de aztán pár hét múltán, mikor már itthon voltunk, elmondta, hogy csak azért tette, mert furcsa volt a felállt helyzet, és úgy érezte, így óvhat meg legjobban attól, hogy még inkább összezavarodjak.

Tompa léptek zaja szakítja félbe a meghitt pillanatot. Katniss elengedi a kezemet, és velem egyszerre fordul

hátra. Peeta áll a szőnyegen, piszkos szőke haján megcsillannak a hópelyhek. Peeta Mellark különös fiú. Mindenki azt hitte róla, mikor két éve kihúzták a nevét az Aratáson, hogy egy betoji tinédzser, aztán kiderült, hogy mégsem. Megmentette Katnisst és saját magát is az arénában azzal, hogy az interjúkon szerelmet vallott a lánynak. Ezenkívül finom dolgokat süt a családi pékségükben, és nagyon ügyesen fest meg rajzol.

- Peeta! - köszönti Katniss. 

A fiú csókot nyom a homlokára, nekem meg biccent egyet. Kényszeredetten mosolygok rá, pedig igazán szeretnék őszinte lenni. Hiába, akárhányszor egy légtérben vagyok Peetával, mindig megfagy a levegő. Úgy érzem, a fiú azóta neheztel rám, hogy Maximus mellettem vérzett el az arénában. Engem hibáztat. Persze igaz, hogy én is meghalhattam volna, de Max nem akart megölni engem. Ő azt akarta, hogy én nyerjem meg, és ezt el is mondta nekem. Sosem lehetek boldog. Ezt mondta magáról, a mai napig emlékszem rá. Miután véget ért az amnéziám, a további, előforduló kiesések alkalmával ezt az egy dolgot sosem felejtettem el. Mindig ezt a három szót kerestem az agyamban, és mikor megtaláltam őket, automatikusan a többi emlék is visszatért. Maximust nem várta itthon senki, engem viszont igen. Ezért akarta, hogy így legyen.

Peetára sandítok, aki éppen elővesz két dobozt a csomagból, amit eddig a kezében tartott.

- Hoztam nektek sütit – nyújtja felénk a dobozokat. - Neked külön akartam átvinni, Sash, de ha egyszer már úgyis itt vagy, akkor odaadom most. - Rám néz, mire erőt veszek magamon, és elkapom a tekintetét.

- Köszönöm – mosolyodom el. Mintha egy pillanatra ő is megeresztene egy halvány mosolyfélét, de aztán felsóhajt, és megint Katnissre néz.

- Apám új találmánya. Azt akarta, hogy ti kóstoljátok meg először – magyarázza.

Van egy olyan sejtésem, hogy Peeta nem csak azért jött. Szeretne beszélni a barátnőjével, méghozzá négyszemközt, vagyis nekem le kéne lépnem. A hasamra szorítom a meleg süteménnyel teli dobozt, és felállok.

- Azt hiszem, megyek – jelentem ki.

- Rendben, holnap találkozunk – néz rám Katniss. 

Bólintok egyet, elköszönök Peetától, aki pár szóban sok sikert kíván a Győzelmi Körutamhoz, aztán az ajtó felé indulok. Gyorsan búcsút veszek Katniss anyukájától, Primtől és Kökörcsintől, felöltözöm, a kabátom alá rejtem a dobozt, és már vágtatok is haza.