7. Fejezet - V. rész

Kedves Olvasóim!

O-ó... Az a helyzet, hogy most látom, hogy tegnap kellett volna kiraknom ezt a részt. oO Elnézést kérek!! Ezt most eléggé benéztem, szóval bocsánat még egyszer, de most itt van. Tettem bele egy részt a filmből, úgy emlékszem ez így pontosan nincs benne a könyvben, de kíváncsi vagyok, rájöttök-e, mire gondolok. 

Kellemes olvasást hozzá, és köszönök mindent! :3

Üdv,

Dorine Osteen

____________________________________________________________

Forró napra esik az Aratás. Békeőrök kísérnek minket a Főtérre, ahol aztán megállunk egy szalaggal elkerített területen a színpad mellett: külön Haymitch és Peeta, külön Katniss és én. Az emberek unottan, szorongva bámulnak ránk. Legalább nekik nem kell most aggódniuk. Nem mintha én aggódnék, mert úgyis tudom, hogy mi vár rám. Mikor Effie fémes színű parókában kitipeg a színpadra és előadja a szokásos szövegét, egy kicsit megremeg a hasam. Talán attól, hogy most nem olyan lelkes, mint általában. Nincs videó,

Effie egyenesen a lányok üveggömbjéhez lép, és egy kis tétova után kihúz egy cetlit. Ha jól látom, remeg a keze, ahogy kibontja. Az ajkai megmozdulnak, mikor felolvassa a nevet, az én nevemet. Felszegem az állam, és a földet bámulom. Nem nézek senkire, ahogy felsétálok a színpadra, csak megállok a gömb mellett, és küszködök, hogy visszatartsam a könnyeimet. Aztán jön a fiú kiválasztott, aki Haymitch, de még ideje sincsen elfoglalni a helyét mellettem, Peeta máris jelentkezik helyette. Mivel ilyen eddig nem volt, vagyis, hogy valakinek önként kell kiválasztottnak jelentkeznie, egy pillanatra néma csend telepszik az összegyűltekre. Mindenki arra vár, hogy mi fog történni, a tekintetek érdeklődve szegeződnek Katnissre és Haymitchre. Aztán a mentorom előre lép.

- Önként... esnek jelentkezem a Viadalra – mondja elbicsakló hangon.

Aztán minden olyan gyorsan történik. Megtudjuk, hogy nem búcsúzhatunk el a családtagjainktól és a barátainktól: Thread Főbékeőr maga tájékoztat erről, undorító vigyorral a képén. Kedvem lenne az arcába mélyeszteni a körmeimet, de attól félek, hogy azt a szüleim bánnák meg, ezért türtőztetem magam.

Egy szót sem szólok, míg az autóban ülök. Úgy érzem, Peeta nem neheztel rám, mégis kínosan ügyelek rá, hogy ne érjek hozzá. Hát persze, Peeta sosem neheztelne rám. Vagyis nem úgy és annyira, mint ahogy mondjuk én tenném. Először valami furcsa gyűlöletet érzek vele szemben azért, mert ő annyira kedves tud lenni, de aztán rájövök, hogy inkább hálásnak kell lennem neki, és ez könnyít egy kicsit a lelkemen. Mégis, a vonatút alatt, ami a Kapitóliumba vezet, nem nagyon mutatkozom. A kabinomban tespedek, önsajnálatba merülve, azon agyalva, hogy hogyan keserítsem meg azoknak a kapitóliumiaknak az életét, akikkel érintkezni fogok. Rájövök, hogy egy éve pont ilyenkor, talán pont itt megígértem magamnak, hogy bosszút fogok állni mindenkin, akin csak tudok, aki hozzájárult ahhoz, hogy részt kelljen vennem a Viadalon. De aztán rá kellett jönnöm – mint ahogy most is rájövök -, hogy nem fog menni. Megszerettem az embereket, akikkel a Kapitóliumban találkoztam, és semmi pénzért sem okoznék gondot például Cinnának vagy az előkészítő csapatnak, hiszen végig segítettek nekem, Cinna pedig a barátom is lett. Rikinek köszönhetem, hogy az emberek megszerettek. Szóval nem hiszem, hogy bárki belerúghatok... Ha csak nem a Játékmesterekbe. Igen, ez lesz az. Valami olyannal kell előállnom a bemutatón, amivel megmutathatom, hogy ki vagyok, kivé váltam miattuk.

Mikor Effie bekopog az ajtómon, hogy menjek vacsorázni, nem ellenkezem. Követem az étkezőbe, ahol már mindenki ott van. Nem beszélgetünk, néma csend van, csak az evőeszközök csattanása hallatszik néha. Végül Peeta töri meg a csendet.

- Tetszik az új frizurája, Effie – bókol.

- Köszönöm – feleli. - Direkt olyanra csináltattam, hogy passzoljon Katniss dísztűjéhez. Arra gondoltam, hogy szerezhetnénk neked egy aranyláncot, Haymitch kaphatna egy arany karperecet, Sash pedig egy arany gyűrűt, vagy valamit, és akkor látszik majd, hogy egy csapathoz tartozunk.

- Szerintem nagyon jó ötlet – bólint Peeta. - Mit szóltok hozzá? - néz rám és Haymitchre.

- Nekem aztán tökmindegy – morogja a pasas.

Mivel tudom, hogy most rajtam a sor, mély levegőt veszek, és a Játékmesterek felé igyekvő bosszúmra gondolok. Biztos vagyok benne, hogy a többieknek sem okozna gondot a dolog, ha odavágnánk nekik. Ebben a tudatban emelem fel a fejem. - Szeretném... - A hangom túl halk, ezért megköszörülöm a torkom, kihúzom magam, és mindenkinek a szemébe nézek, míg beszélek. - Szeretném, ha az emberek tudnák, hogy egy csapathoz tartozunk. Szeretném azt a gyűrűt. - Mikor Effie elérzékenyülten az arcához kap, annyira felbátorodom, hogy Peeta felé fordulok. - Sajnálom, hogy olyan rondán viselkedtem veled, Peeta. Bocsáss meg, ezentúl megpróbálok kevésbé vad lenni, rendben? Mindannyiunknak szüksége van a másikra, csak együtt tudjuk végigcsinálni ezt az egészet.

Peeta szélesen elmosolyodik, a szemeiben máris látom, hogy minden rendben. Kinyújtja felém a kezét, és én megfogom. Aztán én nyújtom a kezem Effie felé. Mikor az ujjaink összekulcsolódnak, Katniss kezét fogja a másik tenyerébe, ő pedig Haymitch-csel kapcsolódik össze.

- Együtt – szipogja Effie.

- Együtt – mondja Katniss is.