13. Fejezet - III. rész

Kedves Olvasóim!

A mai nap igazán különleges a számomra, mert ma van a szülinapom, pontosan a tizenhatodik, ezért úgy döntöttem, hogy ennek örömére ma dupla hosszúságú részt hozok. Remélem, elégedettek vagytok a dolgok alakulásával, mert bár ezt a történetet már előre megírtam, be van fejezve, azért nagyon reménykedem benne, hogy kielégítő a számotokra. És biri, ezúton is szeretném megköszönni a segítségedet, még egyszer! <3 És nektek is, Olvasóim, ezer meg ezer köszönömmel tartozom, mert itt vagytok, írtok nekem, pipáltok, és túlléptétek a 9000(!) kattintást. Annyira köszönöm, szuperek vagytok!

Most pedig jó olvasást, továbbra is számítok rátok! :) <3

____________________________

 - Dehogynem – mondja. A hangja nyugodt, és ahogy ránézek, hirtelen nem tudom eldönteni, hogy tényleg nem is izgul, vagy csak ismét álcázza, amit érez.

- Nem fogom – ismétlem el. - Tiszta lámpalázas leszek, és kiver a víz, meg...

- Csak képzeld el, hogy nekünk énekelsz – szakít félbe. - Mint a próbákon.

- De ez nem ugyan olyan! Nem tudom elképzelni! Ráadásul egyáltalán nem vagyok olyan jó. Nem fogok tetszeni az embereknek! - Muszáj visszafognom magam, nehogy hisztizni kezdjek.

- Sash. - Cinnából árad a nyugalom. - Mikor tegnap énekeltél azon az utolsó próbán... Tudod, mire gondoltam, miközben hallgattalak? - Megrázom a fejem, mire folytatja: - Arra, hogy életemben nem hallottam még egy ilyen gyönyörű hangot. Soha életemben – ismétli Cinna. - Én kapitóliumi vagyok, és sok dolgot hallottam már, de sosem gondoltam volna, hogy egyszer a Tizenkettedik Körzetből fogom meghallani azt, ami igazán tetszik.

- Komolyan mondod? - nézek rá, mire elmosolyodik, és megszorítja a kezeimet.

- A lehető legkomolyabban. Csak állj ki arra a színpadra, és mutasd meg nekik, mit tudsz.

Cinna szavai úgy hatnak rám, mint valami erős nyugtató. Egész jó állapotban lépek ki a szobámból. Odakint már gyülekeznek a többiek: Katniss és Peeta összeöltöztek, és nagyon jól festenek. Effie szokás szerint parádézik, Haymitch szatén lila frakkot visel, Portia pedig egyszerű, elegáns fekete ruhában van – ő is összeöltözött a társával. Maximus szürke inget, és szűkített, fehér nadrágot visel. Egész normálisan néz ki. A haját oldalra zselézték, a szemeiből pedig valósággal pattognak a fekete szikrák. Ahogy meglát, végignéz rajtam, aztán köszönésképpen odabiccent egyet.

Autóval megyünk át a Köröndre, ahol az interjúkat tartják. Útközben Katniss folyamatosan beszéltet és biztat. Aztán mikor megérkezünk, még utoljára sok sikert kíván, végül a többiekkel együtt eltűnik a tömegben. A kiválasztottakat libasorban terelik majd fel a színpadra, ahol félkörben kell leülniük, középen pedig ott lesz majd Caesar Flickerman, aki mindig előreszóltja a következőt. Tavaly a lányok kerültek sorra először, de idén valamiért változott a program, és ezért minden körzetből a fiúk vannak előrébb, vagyis én leszek a legutolsó, aki beszélget majd Caesarral. 

Még van egy kis időnk a kezdés előtt, nekem pedig eszembe jut, hogy sürgős beszédem van Janával, így hát elindulok, hogy megkeressem. Valahol itt kell lennie a többiek között. Nem is kell sokáig keresgélnem: éppen Aziával beszélget, de mikor meglát, odaint nekem, aztán elindul felém.

- Az anyját, de jól nézel ki! - vizslat végig, aztán körbejár, és elvigyorodik.

- Köszi, te is – mosolygok vissza rá. Tényleg nagyon csinos: barna bársonyruhát adtak rá, a haját pedig apró fonatok tartják össze. - Figyelj, igazából nem ezért jöttem most... Csak szeretném elmondani, hogy elfogadom az ajánlatodat. Lehetünk szövetségesek.

- Komolyan? - Jana összehúzza a szemöldökeit, de aztán ismét elvigyorodik, és bólint egyet. - Szuper. Miután megtudtam, hogy tizenkét pontot... Tényleg! Hogy a csodába szedtél össze annyit?!

- Most nincs időm elmesélni – hadarom. Annyit mindent akarok még neki mondani, de tényleg nincsen időm. Fogalmam sincs, hogy Janának mi a terve az arénában, vagy hogy mit akar először csinálni. Legszívesebben megkérdezném tőle, de mihelyt kinyitom a számat, a színpad felől elindul valami hangos zene, és egy férfi felszólít minket, hogy foglaljuk el a helyünket.

- Akkor holnap! - kiált utánam Jana, mire bólintok. Ahogy a sor vége felé igyekszem, próbálok nem nézni a többiekre, de a szemem sarkából látom, hogy Cirius engem bámul. Tudom, mi a baja: a tizenkét pontom. Van még pár kiválasztott, például Athena és Tharin, akik megvető, gyilkos pillantásokat vetnek felém, de erőt veszek magamon, összeszorítom a fogaimat, és beállok a helyemre. Abban a pillanatban, hogy mindenki a sorban van, elindulunk fel a színpadra. Cinna szavai zakatolnak a fejemben, ahogy rálépek a lépcsőre: "Csak állj ki arra a színpadra, és mutasd meg nekik, mit tudsz". 

A színpadon meleg van, és fülledt a levegő. A tenyereim izzadni kezdenek, és hirtelen azt sem tudom, hol vagyok. Elvakítanak a reflektorok, így alig látom, hová kell mennem. Végül – mivel én vagyok az utolsó – sikerül megtalálnom a helyemet, és azonnal le is ülök. Beletelik pár másodpercbe, mire összeszedem magam, de aztán pontosan úgy teszek, ahogy Effie tanította. Elmosolyodom, kihúzom magam, összeszorítom a térdeimet és a bokáimat, oldalra döntöm a lábaimat, de a cipőm orra végig leér a földre. Kézfejeket a térdekre, könyököket kinyújtani. A tapsvihar és a zene lassan elhalkul, majd a reflektorok Caesar Flickermanre irányulnak. Abban a sötétkék öltönyben feszít, melyet világító égősor díszít, és melyet minden egyes interjún visel. Caesar elkezd valamit magyarázni, aztán a közönség felnevet, de én nem foglalkozom velük. Az biztos, hogy rengetegen vannak: legalább tíz-, ha nem húszezren. Egy pillanatra kétségbeesem, hiszen még azt sem tudom, mire kell pontosan számítanom. Riki csak annyit mondott, hogy majd Caesar mindent megold. Ekkor eszembe jut, hogy ennek a pasasnak az én énektanárom volt élete első igazi szerelme. Az ajkamba kell harapnom, nehogy elvigyorodjak, hiszen elvégre az illetlenség. De legalább végre van valami, ami tényleg jobb kedvre derít kicsit, és ettől úgy ahogy, megnyugszom. Végigjáratom a szemeimet a tömegen, és a többi stylist között meglátom Cinnát. Ahogy találkozik a tekintetünk, elmosolyodik, és bólint egyet. Minden rendben, üzeni. Én is bólintok egyet, aztán kifújom a levegőt, és halkan sóhajtok egyet. Nem tudom, a többiek merre lehetnek, és Cinnát is csak azért találtam meg, mert a többi stylist mellett üldögél, viszont nincs is időm keresgélni, mert elkezdődik a show. A műsorvezető először Radlert hívja előre, és a testvéréről kérdezgeti, de a fiú elég szűkszavú. Aztán Libby jön: nagy nehezen, Caesarba kapaszkodva sikerül leülnie középen. A közönséget nagyon megérinti az állapota: az emberek végig csöndben figyelnek, de így is alig hallani, amit Libby mond – arról már nem is beszélve, hogy folyton köhögnie kell. Aztán Caesar visszakíséri a helyére a lányt, miközben a közönség hangosan tapsol, nekem meg megfordul a fejemben, hogy esetleg Libby csak eljátssza, hogy beteg, hogy megnyerje magának az embereket. Aztán Caesar a színpad közepére szólítja Ciriust, aki két kezét a magasba emelve, vigyorogva lép előre. Caesar eltörpül mellette, de tényleg igazi showman, így ügyesen megoldja a helyzetet. Miután leülnek, gratulál a pontjaihoz, aztán arról kérdezgeti Ciriust, hogy mire számít az arénában. A fiú diadalmasan veri a mellét, és egészen biztos benne, hogy ő fogja megnyerni a Viadalt. Athena végig fagyosan mosolyog, és egyszer sem néz Caesarra, csak a közönséget pásztázza. Nash okos: mindenre diplomatikusan válaszol, míg Sly halk, visszafogott, és folyton elpirul. Nontha nem is néz ki kövérnek a ruhájában: a lenge, kiváló esésű anyag eltakarja gömbölyű alakját. Kiderül, hogy egész aranyos, de azért magának való lány.Végül Azia jön, aztán Jana. Jana egyszerűen fantasztikusan alakít. Nagyon jól áll neki a cserfes, szeplős fruska karaktere. Folyton nevetgél, ugratja Caesart – aki remek partner az ilyesmiben -, aztán arról beszél, hogy odahaza hogyan szokott elkapni egy-egy tehenet.

- Ha akarják, a Viadal után tartok egy bemutatót – vonja meg a vállait, aztán úgy tesz, mintha meg sem hallaná a tapsvihart és az ovációt, amit a közönség hallat válaszképpen. Egy pillanatig hallgat, végül a fejéhez kap, elvigyorodik, és felemeli az egyik kezét. - Ja, és majdnem elfelejtettem, hogy én sütöm a világon a legjobban a marhahúst. A bemutató után mindenki a vendégem lesz egy steakre! - Az emberek nevetnek, a hasukat simogatják, és nagyokat bólogatnak.

- Arra befizetek! - csap a levegőbe Caesar, végül megszólal az idő végét jelző dudaszó, és Jana vastaps, valamint virágeső közepette elsétál a helyére. Mikor rám néz, elvigyorodik, és kacsint egyet. Visszamosolygok rá, és örülök, hogy a szoknyám elrejti ökölbe szorult kezeimet. Szövetséges, barátnő ide vagy oda, engem nagyon idegesít, hogy Jana ennyire bejött a közönségnek. Nekem nincsen más esélyem az arénában, egyedül az, ha elég támogatót szerzek. De ha ez a lány mindenkinek belopja magát a szívébe, akkor ki fog támogatni engem? Járni kezdenek a lábaim, és rám tör a remegés. Nagyon nagy erőfeszítésembe kerül, míg sikerül leállítanom magam. A Tizenegyedik Körzet fiú kiválasztottja, Tharin is adja a vicceset, csak kicsit másképp. Ő azzal próbál jó fejnek tűnni, hogy kifigurázza a többi kiválasztottat, és a közönséggel együtt jókat derül. Olyan is előfordul egyszer, hogy valaki bekiabál valamit, mire Tharin megtapsolja.

- Ez tetszett! - vigyorogja, aztán körbenéz. - Ki volt az?

Úgy látszik, a közönségnek bejön ez a dolog, de én nagyon bunkó taktikának tartom, hogy rajtunk szórakoznak. Miután letelik a három perc, Smirk következik. Feltupírozták a haját, és egy koszos, szakadt, fehér esküvői ruhát adtak rá. A stílustanácsadója elég ijesztőre vette a figurát. Caesar el is játssza, hogy kicsit megijed, de Smirk nem nagyon veszi a lapot, így hát a műsorvezető egyszerű dolgokról kérdezgeti. A lány karja itt-ott be van kötve, így a közönség biztosan azt hiszi, hogy ez is a ruha kelléke – de én tudom: azért csinálták, hogy ne legyen feltűnő a valódi kötés a csuklóján. Smirk csöndes, rekedt hangon válaszolgat, és egyszer sem mosolyog. Úgy néz ki, mint egy élőhalott. Ahogy az ő ideje is lemegy, és Caesar a színpadra szólítja Maximust, egyre jobban kezdek beparázni.