5. Fejezet - IV. rész

Sziasztok!

Megjöttem a következő résszel. Nem akarok semmit hozzáfűzni, adja magát szerintem. Remélem, tetszeni fog, és köszönöm a pipákat, a kommenteket, mindent, hogy még mindig itt vagytok! <3

Kellemes olvasást,

Dorine Osteen

___________________________________________________

- Ez is miattatok van! - sziszegi valaki.

- Bárcsak az arénában maradtatok volna! - szól egy másik.

Aztán kiérek az embertömeg elejére, és meglátom. A tér közepén egy oszlop áll, egy fiatal, félmeztelen férfi térdel előtte, úgy látom, eszméletlen – legalábbis oldalra bicsaklott fejéből és véresre szabdalt hátából erre következtetek. A feje fölé valami kövér, szürkés madarat akasztottak, mellette pedig egy fehér ruhás Békeőr áll, aki minden bizonnyal Főbékeőr lehet, hiszen a prémes mellénye arannyal van beszegve. Éppen a magasba emeli a hosszú korbácsot, amiről csöpög a vér. Annyira ledöbbenek a látványtól, hogy eltátom a számat, a gyomrom pedig tojás méretűre zsugorodik. A hideg levegőben azonnal megérzem a vér nehéz, fémes szagát, és az arcom elé kapom a kezem, mert rosszul leszek.

- Ne! - Összerezzenek a hangra, és azonnal az irányába fordulok. Ismerem ezt a hangot, és a következő pillanatban már azt is látom, ahogy Katniss rohanni kezd a fiú felé. Lélegzetvisszafojtva, némán figyelem az eseményeket. Katniss éppen akkor vetődik az eszméletlen fiú elé, mikor a Főbékeőr lesújt a korbáccsal. Telibe kapja a lány arcát, de az nem hátrál meg. Kitárja a karjait, és úgy védelmezi a szétroncsolt hátat, mint egy anyaoroszlán a kölykét. - Elég legyen! Megöli! - üvölti.

A lábaim önkéntelenül indulnak el Katniss felé, mikor látom, hogy a férfi ismét felemeli a korbácsot. - Katniss! - kiáltom. Mivel túl lassú vagyok, rohanni kezdek, és az utolsó pillanatban ragadom meg a Főbékeőr karját. Sokkal erősebb, mint én, ezért csak gyengíteni tudom a korbács okozta ütést, de teljesen nem vagyok képes megállítani. Szerencsére Katniss bőr vadászkabátja megvédi őt a csapástól, így nem kap további ütést. - Hagyja! - kérlelem kiabálva a férfit. Még mindig a karjába csimpaszkodom, ezért megpördül. Olyan könnyedén emeli fel a kezét, mintha pihekönnyű lennék. A lábaim elemelkednek a földtől, aztán a pasas egyetlen erős mozdulattal mellkason vág, de annyira, hogy mikor elterülök a hideg betonon, nem kapok levegőt. Nyöszörögve próbálok térdre emelkedni, azonban az ujjaim túlságosan elgémberedtek, így nem találok fogást a földön.

- Megállj! - hangzik egy újabb kiáltás. Oldalra fordítom a fejem, és látom, ahogy Haymitch átlép egy alak fölött, aki szintén a földön fekszik, nem is olyan messze tőlem. Mikor meglát, látom, hogy felismer, de aztán nem foglalkozik velem, inkább Katnisshez lép, és egyszerűen felrántja a földről. - Hát ez remek. Jövő héten fotózásra kell mennie. Az esküvői ruhájában akarják lefotózni. Mégis mit mondjak a stylistnak, mi?

- Ez itt egy bűnöző, aki vallomást tett, és a lány megzavarta a büntetés végrehajtását – feleli a férfi. Nem látom őket, de biztos, hogy ez a fickó hangja, aki az előbb megütötte Katnisst.

- Az sem érdekel, ha felrobbantotta a Törvényszék épületét! Látja, hogy mit művelt az arcával? Maga szerint egy hét múlva megjelenhet így a kamerák előtt? - kérdezi indulatosan Haymitch.

- Az nem az én gondom – feleli tömören a Főbékeőr.

- Valóban? Hát akkor, barátocskám, készüljön fel, mert elintézem, hogy az legyen. Miután hazaérek, az első dolgom az lesz, hogy felhívom a Kapitóliumot – morog Haymitch.

Mond még valami mást is, de azt már nem hallom, mert egyszer csak egy másik alak testének melegét érzem meg magam mellett. Felnézek, és egyenesen Peeta bámul vissza rám. Piszkos szőke haja a szemébe lóg, ahogy aggodalmaskodva mellém guggol.

- Jól vagy? - kérdezi halkan. Kinyújtja a kezét, és segít felülni. Még mindig alig kapok levegőt, ráadásul iszonyúan szúr az oldalam, így vicsorogva megrázom a fejem. - Hol fáj?

- Az... az oldal... oldalam – pihegem.

- Tartsd vissza a levegőt egy kicsit – magyarázza. Egy pillanatra Katnissék felé néz, ahol még mindig folyik a vitatkozás, aztán ismét velem foglalkozik. - Számolj el nyolcig, és csak aztán fújd ki, rendben?

Némán, összeszorított szemekkel bólintok. Érzem, ahogy Peeta feláll, aztán ő is beszáll a megkorbácsolt fiú körülötti szóváltásba. Arról folyik a vita, hogy itt, a Tizenkettedik Körzetben ez-e a szabályszerű eljárás, vagyis, hogy elég ennyi büntetés a szabályszegőknek, vagy halálra kell korbácsolni az embereket? Nem figyelek rájuk, mert minden idegszálamat leköti az, hogy végre levegőhöz jussak. Követem Peeta utasításait, aminek az lesz az eredménye, hogy viszonylag rövid idő alatt kitisztul a légzésem, eltűnik a szúró érzés az oldalamból, és rendbe jövök. Mikor felnézek, már csak azt látom, hogy Peeta levágja a fiú csuklóját tartó köteleket.

- Vigyük el az anyukádhoz – tanácsolja Haymitch Katnissnek.

Míg valaki szerez valamit, amin elszállíthatják a sebesült fiút, felállok. A mellkasomat tapogatva lépdelek oda a többiekhez, és mikor Haymitch meglátja, milyen állapotban vagyok, felém nyúl, hogy megtámaszkodhassak benne.

- Sash – suttogja Katniss. A bal szeméből folynak a könnyek, és nem tudom eldönteni, hogy a helyzet miatt, vagy pedig azért, mert ott érte a korbácsütés, és máris hatalmasra dagadt.

- Semmi baj – rázom meg a fejem. Erősebben kapaszkodom Haymitch karjába, és megrázom a fejem.

- Jól elintéztek minket – jegyzi meg a férfi. Biztos nem csak én hallom, hogy a hangjából csöpög a megvetés.

- Szereztünk egy deszkát – jelenik meg egyszer csak Peeta. Két idegen férfi lépked mellette, a kezükben egy hatalmas, lapos fadarabot tartanak. - Tegyük rá Gale-t, aztán tűnjünk innen.

Összevonom a szemöldökeimet, ahogy meghallom a nevet. Szóval akkor ez a fiú nem más, mint Gale? Akkor nem csodálom, hogy Katniss ilyen elszántan védelmezte... Hiszen az unokatestvére, biztos nagyon jóban vannak. Ahogy azt figyelem, amint hassal a deszkára fektetik Gale-t, biztos leszek az előbbi megállapításomban. Gale magas, izmos, és ugyan olyan sötét bőre és haja van, mint Katnissnek.

- Gyere, te amazon – húz magával Haymitch. Védelmezően átkarolja a vállamat, én pedig szó nélkül követem.

Míg Katnissék háza felé tartunk, az emberek meglepően viselkednek. Haragudni kezdek rájuk, amiért ahelyett, hogy segítenének nekünk, visszahúzódnak a házukba, és még a gyerekeket is elhívják az ablakok mellől, mikor meglátnak minket.

- Miért ilyenek? - kérdezem inkább magamtól, mint valaki mástól, de aztán Haymitch válaszol.

- Félnek – morogja az orra alatt.

- Mitől? - horkanok fel. - Hogy őket is megkorbácsolják?

- Pontosan.

- És milyen címszó alatt? Már az is bűn, ha együtt mernek érezni valakivel?

- Pontosan, drágaságom – veregeti meg a hátamat Haymitch. - Pontosan.