6. Fejezet - III. rész

Kedves Olvasóim!

Nagyon nem fűlik a fogam ahhoz, hogy ezt elmondjam nektek, de az a helyzet, hogy tartozom ennyivel. Szóval az van, hogy mostanában eléggé leálltam az Akik vagyunk írásával... Éppen a 80. oldal környékén tartok, szóval egyelőre nem fenyeget a veszély, hogy beérem magam, de azért én nagyon aggódom. Valahogy vissza kéne hoznom a kedvem az írásához, mert kiveszett belőle az izgalom, és így nem jó csinálni. Ha pedig nem élvezem, akkor nem lesz élvezetes olvasni sem. Nem tudom, mi lesz és hogy lesz, csak gondoltam, megemlítem, hiszen jogotok van tudni. Pár hete fejeztem be egy számomra nagyon fontos történetet, és úgy voltam vele, hogy ha majd azzal végzek, akkor teljes erőből nekilátok ennek, de nem így lett, helyette teljesen megborultam, annyira hiányzik az a sztori, mert olyan biztos pont volt az írás terén... Most meg válogatok az ötleteim között, semmihez sincsen igazából kedvem, de egyszerre négy sztorit is írnék, szóval utálatos egy helyzet.

Ehh, ennek ellenére köszönöm, hogy ti még mindig itt vagytok, és köszönöm a visszajelzéseiteket is. Remélem nem kell csalódnotok bennem. :/ 

Szeretettel,

Dorine Osteen

_______________________________________________________

- Igen – bólint Katniss. Újra a hátárba dobja a tegzet, aztán int a fejével, hogy menjünk tovább. - Gale azt mondta, a bányában már rebesgetik a lázadást – magyarázza tovább. Hirtelen eszembe jut apa, és az, hogy tegnap este meddig kimaradt. Lehet, hogy neki is köze van a lázadáshoz? Ugyan már nem dolgozik a bányában, de vannak odalent barátjai, akik esetleg beavathatták a dologba. Ha az elnök megtudja, hogy így van, akkor biztos, hogy a korbácsolásnál is rosszabb büntetést fog kapni.

- Tennünk kell valamit – szorítom meg a hátizsákom szíját. - Ha hagyjuk, hogy minden úgy történjen, ahogy Snow akarja, akkor minden csak rosszabb lesz. Az egyetlen esélyünk az, ha visszatámadunk.

- Igen, szerintem is – bólint Katniss. - Pár napja még, mikor hazafelé jöttünk a Kapitóliumból, azt tervezgettem, hogy fogom az egész pereputtyot, és megszökünk ide, az erdőbe. Peeta, Gale, Haymitch és te is jöttél volna, meg a családjaink.

- Ez elég bátor húzás lenne – szaladnak össze a szemöldökeim. - Szerintem Snow simán ránk találna.

- Már nem is ez a tervem – folytatja. - Miután majdnem halálra korbácsolták a legjobb barátomat, úgy döntöttem, maradok, és oltári nagy balhét csapok.

Teljesen eláraszt az izgalom, ahogy arra gondolok, hogy lázadásba kezdünk. - Vagyis...? - kérdezem óvatosan.

- Vagyis harcolni fogunk – mondja Katniss határozottan. - Mihelyt meglesznek a kellő eszközök, mindent bevetünk.

Válaszolni szeretnék, de nem tudok, mert meglátom, hogy hová jöttünk. Így, hogy látom ezt a kis házikót itt a reménytelenül fehér, elhagyatott, hideg erdő közepén, már nem is tűnik olyan hülye ötletnek a szökés. Saját birodalmunk lehetne az erdőbe, semmi több Aratás, semmi több fájdalom, semmi több halál. A magunk urai lehetnénk.

A tekintetemmel követem a vékony füstcsíkot, ami a házikó omladozó kéményéből száll az ég felé. Egészen addig bámulom, míg egyszer csak valaki megragadja a csuklómat, és erősen megránt. Katniss az. A következő pillanatban egy fegyver kattan a hátunk mögött. Csak annyi időm van, hogy egyetlen pillantást vessek Katniss arcára, aztán előjön belőle a vadász. Gyakorlott mozdulattal rántja ki a nyílvesszőt a tegzéből, simán az idegre helyezi, és már feszíti is az íjat. Vele együtt fordulok, együtt bámulunk bele a Békeőr szemébe. Vagyis első ránézésre Békeőrnek tűnik, hiszen minden stimmel. De mikor a ruhát viselő nő a földre dobja a fegyvert, összezavarodom.

- Ne! - kiáltja, és a lány felé nyújt valamit.

Katniss tekintete egy darabig még a nő arcán időzik, azt mérlegeli, hogy lelője-e, vagy ne. Az ujjaim olyan erősen markolják a táskámat, hogy minden vér kifut belőlük. Tudom, kegyetlenség, de azon szurkolok, hogy Katniss végezzen a nővel, aztán tűnjünk el innen. Elvégre ez egy Békeőr. Vagyis... eldobta a fegyverét. Aztán mikor meglátom a kerek kekszet, amit Katniss felé nyújt, tátva marad a szám. Itt valami nagyon nem stimmel... A kekszbe belenyomták a fecsegőposzátát.

- Ez micsoda? És mit jelent? - kérdezi Katniss. A hangja éles, látszik rajta, hogy ha nem kap pillanatokon belül valami épkézláb választ, akkor gondolkodás nélkül elereszti a nyilat.

- Azt jelenti, hogy a te oldaladon állunk – felel egy hang a hátunk mögül.

Katniss fél szemmel, egyetlen pillanatra rám néz, és azonnal megértem, mire kér. Hátra pillantok. Egy lány áll a hóban, rajta is Békeőr ruha van, de kétszer akkora, mint ő maga, a fehér anyag szinte mindenhol lóg róla. Az arca beesett, a fegyverét a földre dobta, egyedül egy faágakból összetákolt mankót tart a kezében. Szerintem még egy légynek sem tudna ártani, nem hogy Katissnek. Arról már nem is beszélve, hogy annyi idős lehet, mint mi. Talán még fiatalabb is. - Csak egy lány – motyogom a mentoromnak, de nem fordulok vissza. - Teljesen ártalmatlan.

- Gyere ide elém, hogy lássalak – parancsolja Katniss. Olyan hangosan adja az utasítást, hogy az arcom eltorzul, mert a hangja bántja a fülemet.

- Nem tud, nem... - kezdené a nő, aki előttünk áll, de Katniss félbeszakítja.

- Gyere ide elém!

A lány elindul felénk. Követem a tekintetemmel, és azonnal kiszúrom, hogy valami nem stimmel az egyik lábával, mert húzza a hóban. Gondolom erre való a mankója is.

- Hogy hívnak? - kérdezi Katniss, mikor a lány megáll előttünk. Hol rám, hol rá néz, a tekintete félénken fürkészi az arcunkat. Elszorul a szívem a látványától.

- Twill a nevem – válaszol helyette az idősebb nő. - Ő pedig Bonnie. A Nyolcadik Körzetből menekültünk el.

Katniss-szel azonnal összenézünk, mindkettőnk szeme megvillan. A nyolcadik Körzetben van felkelés! A mentorom arról kezdi faggatni a menekülteket, hogy honnan van az egyenruhájuk, mire ők mesélni kezdenek. Aztán szóba kerül a madármintás kenyér is.

- Mi ez a kenyér? A madármintával? - teszi fel a kérdést Katniss.

Bonnie meglepődik. - Hát nem tudod, Katniss?

- Csak annyit tudok, hogy ugyanilyen madár volt azon a dísztűn, amit az arénában viseltem – hazudja. Pedig tudja, persze, hogy tudja. Ezt bizonyítja az is, hogy elárulja, hogy tud a lázadásról.

- Igen, ezért kellett megszöknünk – bólint Twill.

- Látom, jól sikerült. És most mihez fogtok kezdeni? - kérdezi Katniss.

- A Tizenharmadik Körzetbe tartunk – feleli Twill.

- A Tizenharmadikba? - kérdezünk vissza egyszerre. A hangunk összecseng, de aztán csak a mentorom folytatja. - A Tizenharmadik Körzet nem létezik. Eltörölték a föld színéről.

- Hetvenöt éve – feleli erre Twill.

Katniss nem válaszol, inkább Bonnie felől érdeklődik, és azt kérdezi, hogy mi történt a lábával. Megtudom, hogy kificamodott, hála a túl nagy bakancsnak. Aztán a mentorom felajánlja, hogy menjünk be a házba. Leereszti az íjat, felkapja a földről a fegyvert, és a kezembe nyomja.

- Szükség esetére – néz a szemembe.