5. Fejezet - V. rész

Elnézést kérek azoktól, akiknek zavaró ez a szürke betű a sötét képernyőn, de valamiért jelenleg nem akar behódolni a blogger, szóval még nem tudok rajta változtatni... :/

Pár perc múlva megtudom, hogy mi a "lényeg". A nagy táskából egy hatalmas, legalább öt méter hosszú anyag kerül elő. Kiderül, hogy ez nem csak egy egyszerű vászondarab: ez itt az uszályom. Cinna óvatosan felerősíti a szoknya hátuljára a fémkapcsokkal, miközben Flavius és Octavia kiteríti az uszályt a szobában. Pont elér a hátsó falig, s ahogy hátra nézek rá, csak akkor veszem észre, hogy hatalmas vonásokkal a "12" van rápingálva.

- A szám Portia ötlete volt – mondja Cinna, mikor meglátja, mennyire elképedek.

Pár perc múlva megjelenik Max is Portiával a nyomában. Meglepődöm, ahogy végignézek a fiún. Kihúzza magát, sötét szemei ragyognak, és hanyagul feltűrt, itt-ott lyukas ingének olyan színe van, mint a vihar előtti égnek. Az arcát bekenték pirosítóval, így olyan, mint aki éppen valami nagyon nehéz munkát végzett el, valamint szénfoltoktól piszkos a képe. Odasétál hozzám azzal az ősemberes járással, aztán végigvizslat, és elvigyorodik.

- Látom téged is elintéztek. – Zsebre vágja a kezeit.

- Hát... ja. - Más nem jut eszembe. Maximus olyan lazán viselkedik velem, hogy egy pillanatra el is felejtem, hogy hol vagyunk. Az ránt vissza a valóságba, mikor Cinna és Portia jön oda hozzánk. Portia magas, ijesztően vékony nő. Széna sárga, dús hajában céklaszínű melír van, a szemei pedig zöld kontúrceruzával vannak kihúzva. Testhezálló, térd fölötti szoknyát, és csipkés, háromnegyedes ujjú fölsőt visel. A különös színek ellenére meg kell mondanom, hogy nagyon csinos. Egymásra mosolygunk, majd kölcsönösen bemutatkozunk. Aztán Cinnával együtt lekapja az uszályomat.

- Majd odalent ismét felcsatoljuk, csak nehéz benne közlekedni – magyarázza Cinna. Miután az uszály ismét visszakerül a táskába, Octavia, Flavius és Venia megölel, és sok sikert kívánnak. Most érzem először, hogy szívből jövő gesztust tesznek felém, ezért viszonzom az ölelést, és megköszönöm nekik a munkájukat. Ahogy mindannyian beszállunk a liftbe, és egy pillanatra megszűnik ez az őrült pörgés, ismét rám tör az izgalom, hiszen pár pillanat, és élőben találkozom majd a többi kiválasztottal. Mélyeket lélegzem, amit Cinna minden bizonnyal meghall, mert megigazítja a kezében a táskát, és rám mosolyog.

- Izgulsz? - kérdi halkan.

- Ááá, dehogy... - Úgy vihogok, mint valami óvodás, és a fülem mögé tűrök egy tincset. A lift fura hangokat ad ki, össze-vissza kattog, és egyre jobban erősödik bennem az az érzés, hogy ha nem szabadulok ki innen egy másodpercen belül, el fogok ájulni.

- Ne izgulj – mondja Cinna. - Minden rendben lesz.

Hálásan rámosolygok, és próbálok erőt gyűjteni a nyugalmából, de sajnos nincsen rá időm. A lift megáll, kivágódnak az ajtajai, és mi kilépünk belőle. A hely hasonlít egy istállóra, mert mindenhol elszórt szénaszálak hevernek a földön, nyihogás és izgatott beszélgetés, meg lószag tölti be a levegőt. Portia és Cinna határozottan elindul egy harci szekér felé, Max meg én pedig követjük őket. Csomó ember mellett haladunk el, akik között ott vannak a kiválasztottak, azonban akkora a nyüzsgés, hogy képtelen vagyok akár egyet is jobban megnézni, mert akkor tuti, hogy elveszek a sok stylist meg segéd között. A szekérhez érve aztán Max felpattan rá, és segít nekem is felszállni. Cinna felmászik mögénk, és nekilát, hogy felcsatolja az uszályomat, miközben Portia a szekér mellé áll, és jobb kezét az előttem álló fekete, kék mintákkal díszített ló farára teszi.

- Na figyeljetek – kezdi. - Ti lesztek az utolsók, így nem lesz baj az uszály hossza. Magától nem nagyon fog lebegni, csak ha beindítjátok a szélgépet. Mindkettőtöknek saját van – mutat a szekerünkre. Ahogy lenézek, látom, hogy egy nagy, piros négyzet van mindkettőnk előtt. - Érintésre működik, csak rá kell tenyerelnetek. Azért van kettő, mivel a szekér eléggé ingatag, és odakint rengeteg zavaró tényező lehet majd, szóval mindkettőtök akkor és addig használja a sajátját, míg az nem zavaró a számára. Sash – fordul felém -, neked viszont fontos lesz ez a dolog, ugyanis a szél fogja a magasba emelni, és szétteríteni az uszályt. Használd, amennyit csak bírod, de ha úgy érzed, nem megy, semmiképpen se erőltesd. - Mindketten bólogatunk, mire Portia felnyúl a szekérre, és belemarkol egy tartóba, amit eddig észre se vettem. Apró, tenyérbe illő fekete kavicsok vannak benne. Kivesz egyet, és felmutatja. - Ez itt a szénjáték, ahogy mi hívjuk. Cinna és én találtuk ki, a lényege pedig az... – A fejünk fölé dobja a kis követ, mire az halkan szétrobban, és színes, piros-kék szikrákkal teríti be a levegőt. Egy pillanatra elhallgatnak a hangok, és mindenki minket figyel, de ahogy Portia folytatja, a zsongás is újra kezdődik. - Hogy a levegőbe dobva felrobban. - Kinyílik a terem elejében lévő kapu, meghallom a himnuszt, és kigördül az Első Körzet kocsija. Maximus kivesz egy szénjátékot a tartóból, majd a fejünk fölé dobja.

- Ezzel kell megdobálnunk a közönséget? - Rám vigyorog, mire elnevetem magam. Tudom, hogy ebben mindketten benne lennénk.  

***

Portia karaktere a Karakterek menüpontban!