- Nahát! -
kiáltja. A hangja érdes és nagymamás. Olyan magasan beszél, mint
a felkészítőcsapat tagjai. Szorosan magához öleli Cinnát, aztán
egy "puszival" összenyálazza az arcát. Halálra váltan,
kővé dermedve figyelem, hogy a stylistom milyen hősiesen tűri a
szeretetnek ezt a fajta kinyilvánítását. Semmi kedvem megvárni,
hogy ez a néni engem is így köszöntsön, de tudom, hogy semmi
esélyem a menekülésre – na meg elég bénán nézne ki, ha
sikítva elrohannék. Miután a nő párszor mosolyogva megpaskolja
Cinna vállát és vált vele pár szót, elém áll. Kínos vigyor
fagy az arcomra, ahogy belenéz a szemeimbe. Ismét megcsapja az
orromat az az édeskés illat, és egy másodpercre megszédülök. A
nő mosolyog, végigmér, végül megölel. Puszit szerencsére nem
kapok, de egy kicsit simogatja az arcomat. - Örülök, hogy
megismerhetlek, drágám – mondja kedves hangon. - Riki Prosena a
nevem, de hívjál csak nyugodtan Rikinek, jó?
- Jó –
bólintok. - Az én nevem Sash Candel.
- Tudom ám –
mosolyogja melegen. Olyan kedvesnek néz ki, hogy egyszerre kezdem
megkedvelni. Mert hát utálni már így első ránézésre is
lehetetlen, és egyre jobban kezdem úgy érezni, hogy igazából tök
aranyos. Riki oldalra lép, kézen fog, és elvezet a mikrofon felé.
Kétségbeesett fejjel nézek hátra Cinnára, aki erre elvigyorodik,
és utánunk indul. - Bocsáss meg nekem ezért a kupiért – mondja
Riki, ahogy beállít a szerkezet elé -, csak hát olyan hirtelen
kellett idejönnöm, hogy nem volt időm rendesen berendezkedni. Ez a
szoba be volt már rendezve, csak olyan hideg volt. Tudod, nekünk
öregeknek megvannak a magunk gógyiságai, és csak olyan
környezetben érezzük jól magunkat, ami otthonos.
Értem én, hogy
mire gondol, de nekem ettől a helytől futkározik a hátamon a
hideg, és a legkisebb mértékben sem érzem otthonosnak. Riki a
kezembe nyom egy papírt, aztán Cinnával együtt leül a
kapitóliumi díványra, ami a rögtönzött színpad, és a mikrofon
előtt van.
- Olvasd el –
bök a lapra a néni mosolyogva. A szemeim a lapra terelődnek, és
magamban darálni kezdem a szöveget.
Egy buta kis dolog,
Hogy tegnap még
Csak gyerekek voltunk,
De most itt a
lehetőség!
Álmokat álmodtunk,
Hittük, hogy valóra
válhatnak.
Olyan boldogok voltunk,
De most itt a
lehetőség!
Csak tartsd nyitva a
szemed,
Akármi történik,
Csak tarts ki, és
Minden szebb lesz,
ígérem.
Felemelem a fejem.
Beugrik a kép, mikor az Aratás előtt az ágyamon feküdtem, és
elképzeltem, hogy fecsegőposzáta vagyok. Akkor én is pontosan
ezt énekeltem... Dallamokat szórtam a földre. Csak tartsd nyitva a
szemed. Csak tarts ki, és minden szebb lesz. Ígérem. Nyelek egyet,
és azzal a gondolattal olvasom tovább a lapot, hogy ez a Riki nem
csak furcsa, de hátborzongató is.
Ezen a helyen
Nincsenek szabályok.
Itt csak mi vagyunk,
Csak az számít, amit
teszünk.
Rugaszkodj el,
Figyelj rám,
Ne küzdj a sors ellen,
Csak higgy bennem!
Csak tartsd nyitva a
szemed,
Akármi történik,
Csak tarts ki, és
Minden szebb lesz,
ígérem.
Ez az utolsó sor,
innen már csak a refrén ismétlődik kétszer. A szöveg egyáltalán
nem nehéz, és így első ránézésre még tetszik is.
- Megvagyok –
nézek Rikire, aki erre elmosolyodik.
- Hallgasd meg a
dallamát is – mondja, majd benyom egy gombot egy szerkezeten, ami
a dívány mellett van, és megszólalnak a hangszórók. A dal
lassan kezdődik, aztán játszadozik kicsit, mélyül és magasodik,
hullámzik, lenyugszik, végül még utoljára ráhangosít, és
lassan elhalkul. Látom, hogy Riki egész végig engem néz, míg
hallgatom. Az arcomat fürkészi. A dal végén aztán feláll,
odasétál hozzám, és elveszi a lapot. Együtt bemelegítjük a
hangszálaimat, ami annyiból áll, hogy végigénekeljük az összes
skálát. Rikinek a kora ellenére meglepően jó hangja van.
Miközben éneklünk, a néni néha megtapogatja a nyakamat, vagy
magasabbra emeli az államat, én meg közben végig Othiet bámulom,
aki dorombolva élvezi, hogy Cinna simogatja. Mire végzünk a
bemelegítéssel, már negyed tíz van. Arra számítok, hogy
legalább éjfélig itt kell lennem, de mikor már vagy negyedjére ásítok
és alig tudok megállni a lábamon, Riki ismét a kezembe nyomja a
papírt, és odakísér a díványhoz. - Szerintem mára ennyi elég
lesz. Vidd el a papírt, és próbáld memorizálni a szöveget.
Hálásan
rámosolygok, aztán az ajtó felé indulunk, Riki elköszön, mi
pedig elindulunk visszafelé.
Köszönöm nektek az ötezer kattintást! <3
Figyelem, játékosok, figyelem!
A következő kihívás már vár rátok a Játék menüpontban!
Figyelem, játékosok, figyelem!
A következő kihívás már vár rátok a Játék menüpontban!