6. Fejezet - IV. rész

LEHET JELENTKEZNI A KÖRZETEKÉRT!

Így nem látszanak az emberek, csak a fények, amik a várost borítják. Miután a pulzusom eléggé lecsökken, és a szívem már nem kalapál, hátrálok egy lépést, és leülök a földre. Odakint, a nappaliban már minden elcsendesült, vagyis a többiek is elmentek aludni, vagy haza. Átölelem a térdeimet, majd oldalra dőlök a puha, zöld szőnyegen. Lehunyom a szemeimet, és kényszerítem magam, hogy ne gondoljak a többi kiválasztottra. Aztán a pilláim lassan elnehezülnek, és belépek az álmok világába. Ismét átélem a reggelt. Újra találkozok Katniss-szel az erdőben, újra elindulok az Aratásra, Effie újra a színpadra szólítja a két tavalyi győztest, és aztán újra kihúznak. A saját sikoltásomra ébredek fel. Ott fekszem a szőnyegen, a homlokomon izzadtság gyöngyözik, és kétségbeesetten kapaszkodom az ágy lepedőjébe. Beletelik pár percbe, míg magamhoz térek, de a végén sikerül, és nagy nehezen felállok. Az ágy melletti szekrényre nézek: 04:50-et mutat a beleépített digitális kijelző, vagyis mindjárt öt óra. Azt hittem, többet fogok tudni majd aludni, és igazából még simán vissza is feküdhetnék, de tudom, hogy úgysem fogok tudni visszaaludni. Így hát elindulok az ajtó felé, és kilépek a nappaliba. Arra számítok, hogy néma sötétség fog fogadni, de legnagyobb meglepetésemre az étkezőben ég egy villany. Óvatosan elindulok arrafelé. A padlózat kellemesen meleg, de amúgy sincsen hideg. Mikor odaérek az étkező ajtajába, először arra gondolok, hogy esetleg valaki takarít utánunk, vagy egy Avox készíti elő a terepet a reggelihez, de nem. Cinnát látom, amint pár papír fölé hajol, és lázasan dolgozik egy ceruzával.

- Szia! - köszönök rá meglepetten, mire felnéz, és ő is meglepődik.

- Szia, Sash! - Összeszaladnak a szemöldökei. – Miért vagy fent ilyenkor?

- Nem tudtam aludni – mondom, majd leülök vele szemben az asztalhoz. Cinna leteszi a ceruzát, és rám figyel. Ismét megtisztel a figyelmével.

- Hogy-hogy? Kényelmetlen volt a hely?

- Nem – rázom meg a fejem. - A földön aludtam, nem az ágyban. És az egész kényelmes volt.

- A földön? - Egyik szemöldöke a magasba szalad, mire elmosolyodom.

- Aha... Azt hiszem, nem vagyok hozzászokva a puha dolgokhoz.

- Értem – mondja Cinna. Látom rajta, hogy megértette a célzást. Oldalra tolja a papírokat, majd egy gombra teszi az egyik ujját az asztalon, és rám néz. - Kérsz valami reggelit?

- Ömm... - Gondolkodnom kell egy darabig, de aztán hirtelen beugrik, mit szeretnék enni. - Igen. Olyan kis muffinokat, amiknek répa dísz van a tetején.

Cinna bólint, és lenyomja a gombot, mire kiemelkedik az asztalból egy mikrofon. - Répás muffint, és két bögre teát kérnénk.

Eltelik pár másodperc, majd két Avox lép be a konyhába. Tekintetüket a földnek szegezik, nekem pedig megfájdul a gyomrom, ahogy rájuk nézek. Kivágták a nyelvüket, gondolom. Egyikük az asztal közepére tesz egy hatalmas tálat, rajta egy még hatalmasabb muffin-toronnyal, másikuk pedig letesz elénk egy-egy bögre forró, gőzölgő teát. Aztán egyből távoznak. Utánuk bámulok egészen addig, amíg az ajtó be nem csukódik mögöttük, aztán megérzem a muffinok illatát. Átnyúlok az asztalon, elveszek egy sütit, majd beleharapok. Ismét el kell ismernem, hogy ez a kaja tényleg fantasztikus. Cinna nem eszik, csak sóhajt egyet, megdörzsöli a szemeit, majd a tanulmányozni kezdi a papírokat, amiken eddig dolgozott.

- Azok mik? - kérdem, mire egy pillanatra rám néz, aztán felveszi a ceruzát, és húz pár vonalat.

- Csak pár terv. – Megint rám néz, összehúzza a szemeit, aztán megint a papír, és megint pár vonal. Aztán satírozni kezd.

- Ruhaterv? - elveszek egy másik muffint.

- Igen. - Cinna ismét rám néz. - Elkezdtem a felkészülés végi interjúra készülő ruhád tervét. Szeretném, ha pontosan megfelelő lenne.

- Megnézhetem? - bukik ki belőlem. Elönt az izgalom, mikor Cinna átnyújtja a papírokat. Egy alakot látok az egyiken: ujjatlan, szűkített vonalú estélyi ruhát visel. A másik papíron egy egyszerű, elegáns kis egybe részesben feszít az alak, a harmadikon pedig a ruha szoknya része olyan, mint egy hatalmas, csipkés vattapamacs. Pár percig csak majszolom a sütit és nézegetem a grafit rajzokat, aztán végül visszaadom őket Cinnának. - Nagyon jól néznek ki. Nekem az utolsó tetszik a legjobban.

- Az utolsó? - Cinna elmosolyodik, majd ráír valamit a harmadik papírra. - Arra gondoltam, hogy az a ruha halvány bőrszínű lesz, apró rózsák fogják díszíteni, a szoknya részét pedig háromféle anyagból fogom összeállítani.

- Jól hangzik – vigyorodom el, majd nekilátok egy újabb muffinnak.

- Remélem, tetszeni is fog – mondja Cinna, aztán összeilleszti a papírokat, rájuk teszi a ceruzát, a kezébe veszi a bögrét, és feláll. - Öt perc múlva fél hat. Félkor leadják a tegnap esti felvonulás ismétlését a tévében. Van kedved megnézni?

- Persze – bólintok, és ismét eláraszt az izgalom. Felveszem a teámat, a kezembe kapok még egy muffint, és Cinnával együtt átsétálunk a nappaliba.