Kérem a kommenteket! :3
A lábaim olyan
gyorsan visznek előre, hogy anyuék alig tudnak velem lépést
tartani. Tudom, hogy normális esetben rám szólnának, hogy
lassítsak, de eléggé ismernek ahhoz, hogy tudják: ebben a
pillanatban akármin képes lennék felhúzni magam. Így hát csak
loholnak utánam türelmesen, s közel öt perc rohanás után
megérkezünk a térre. Már rengeteg gyerek van kint, mind
ünneplőben, a színpad áll, s a nevekkel teli üveggömböket is
kirakták már. Oldalt ott a kivetítő, és mintha még Effie
Trinket is felbukkanna egy pillanatra. Szinte érezni, ahogy vibrál
a levegő az izgalomtól, de az is elképzelhető, hogy az időközben
meglehetősen felhevült levegő okozza. Ki tudja. Mikor odaérünk
a tömeghez, jó szorosan magamhoz ölelem a szüleimet, aztán
elválunk: ők a kordonon kívül várakoznak a többi apával és
anyával együtt, míg én egy kisebb csapat korombéli lányhoz
csapódóm. Próbálnak kedélyesen cseverészni, de látom rajtuk,
hogy egytől egyig sík idegek. Semmi kedvem beszélgetni, így hát
inkább a színpad felé fordulok, és nézem, ahogy a munkások
elvégzik az utolsó simításokat. Fura, hogy megint eltelt egy év,
és ilyen hamar itt az újabb Aratás. Ahogy nézelődöm, egy
pillanatra meglátok valami élénk rózsaszínűt, és máris egészen
biztos vagyok benne, hogy Effiet látom. Csak neki van ilyen
nevetséges frizurája, senki másnak, aki a körzetünkbe látogat.
Háttal áll az embereknek, ráadásul a színpad mögött, de pont
látszik annyira, hogy kiszúrjam. Úgy néz ki, mintha beszélgetne
valakivel. Elmélyülten, hatalmas karcsapásokkal gesztikulál,
aztán felnevet, s egy pillanatra kilátszódik a vele szemben álló
alak könyöke. Annyit tudok kivenni, hogy fehér inget visel, más
nem látszik. A Nap égetően süt, és érzem, ahogy egy apró
verejtékcsepp végiggördül a homlokomon. Aztán elkezdődik.
Effie Trinket kilép
a színpad mögül, odatipeg a mikrofonhoz, majd megütögeti egyik
narancssárga körmével, s krákog egyet, mielőtt elkezdené.
- Üdvözlet,
kedves Tizenkettedik Körzet! - Elvigyorodik, kivillantja tökéletes
fogsorát. - Ismét eljött az idő, melyet mindannyian vártunk!
Rásandítok.
Persze, mindannyian vártuk. Hát hogyne. Csak maga várta, meg a
sok majom a Kapitóliumban, gondolom, mert a magam részéről
utálom az Aratást, és gondolom ezzel nem vagyok egyedül.
Legalábbis ahogy végignézek a körülöttem álló gyerektömegen,
nagyon úgy fest a dolog.
- Pár pillanat
múlva kiderül, hogy melyik bátor lány, és fiú képviselheti a
körzetet a hetvenötödik Éhezők Viadalán! - Hallok néhány
sóhajtást, de Effie rendíthetetlenül, a tőle megszokott
lelkesedéssel folytatja tovább: - De van egy kis meglepetésem,
ugyanis idén nem én húzok!
Összeszaladnak a
szemöldökeim. Nem ő? Akkor ki? A válasz azonnal megérkezik, mert
felharsan a himnusz, Effie kitárja a karjait, és két ismerős arc
sétál be a színpad két oldaláról. A nő bal karja felől Peeta
Mellark, a jobb felől pedig Katniss Everdeen lép elő. Látszik az
arcukon, hogy nem repesnek az örömtől, de azért megpróbálják
tartani magukat a szerephez. Megállnak Effie két oldalán, egymásra
mosolyognak, aztán végignéznek a tömegen. Talán képzelődöm,
de amikor Katniss felénk tekint, meglát, a szemei megállapodnak
rajtam, és pislog egyet – így köszön, és adja tudtomra, hogy
felismert. Rámosolygok, miközben tovább hallgatom Effie
csicsergését.
- Köszöntsék
nagy tapssal a hetvennegyedik Viadal két győztesét, Katniss
Everdeent, és Peeta Mellarkot!
A tömeg habozik
egy pillanatra, de aztán tapsolni kezd. Ez nem kényszer öröm, az
emberek tényleg büszkén tekintenek a nyerteseikre. Én is
összeütögetem a két tenyerem, s közben azon töröm a fejem,
hogy vajon akkor ez a meglepetés? Miután a tapsvihar csillapodik,
természetesen erre a kérdésemre is választ kapok.
- Idén az a
megtiszteltetés éri ezt a két fiatalt, hogy ők húzhatják ki a
kiválasztottak neveit! - Effie vigyorog, mint a vadalma, és
rettentően el van ragadtatva ettől a nem mindennapi lehetőségtől.
- Hát nem csodás?!
Néma csönd
fogadja a szavait, de szerencsére valakinek van annyi esze, hogy
bevágja a himnuszt, majd a videót, amit minden áldott Aratáson
meg kell néznünk. Panem vezetője, Snow elnök beszél arról, hogy
mi is ennek az egésznek a lényege. "Sok évvel ezelőtt, a
lázadó és elégetlenkedő Tizenharmadik Körzet fellázadt a
Kapitólium ellen, mely szeretettel gondoskodott róla, és mindig
ellátta. Mivel sehogy sem lehetett őket megfékezni, végül a
Kapitólium arra a torokszorító, de mégis bosszús döntésre
jutott, hogy ezt a dolgot keményen meg kell torolni. Atombombákkal
elpusztította a körzetet, s annak emlékére, hogy az ilyesmiért
kemény büntetés jár, elrendelte az Éhezők Viadalát, melyen
huszonnégy, tizenkét és tizennyolc év közötti fiatalnak kell
életre-halálra megküzdenie egymással, hogy a végén csak egy
maradhasson életben. Sose feledjétek, gyermekeim, a Kapitólium
szeret titeket. Aki elég erős és méltó ahhoz, hogy az egekig
repüljön ebben a szeretetben, az kiválasztott. Boldog Viadalt, és
sose hagyjon el benneteket a remény!"
Tetszik, hogy olyan jól eltalálod a stílusokat, főleg Effiét :)
VálaszTörlésViszont ne "kunyorogj(atok)" kommentekért, mert az ember nem biztos, hogy mindig ír mindenre, de attól még visszajár. (Te se írsz sem nálam, sem másnál mindig, nem is elvárás) Alkonyat ficecnél láttam sok olyat, hogy nagy lelkesen elkezdték az írók, majd nem jöttek a kommentek, akkor "zsarolni" kezdték a népet, hogy "komihatárt" vezetnek be, majd sértődötten ott hagyták az egészet.
Értem én, hogy sokat merítettek az olvasók visszajelzéseiből, de ne azért írjatok, hogy mások jókat írjanak vissza, hanem önmagáért az írásért, az írás szeretetéért.
Szerencsére a Te írásodból ez sugárzik, emiatt aztán - szerintem - tökjó a történet, és szurkolok, hogy ez így is maradjon!
És amit írtam, az annyira nem csak Neked szól, hogy valszeg körbemásolgatom alkalomadtán a "többieknek" is :)
Hmm, oké, nem "kunyorgásnak" szántam, csak egy kis... ömm, figyelemfelhívás. Ezt a történetet már egy ideje írom, nem is itt tartok benne igazából, ameddig fel van rakva (éppen a 91. A/4-es oldalt pötyögöm gépen), ezért szerintem bátran állíthatom, hogy nem azért írom, hogy azt halljam vissza mindenhonnan, hogy jajdeszuper. Persze, jól esik, mint mindenkinek, de akkor se ezért csinálom. Rengeteg ideig senkinek se mutattam meg a történetemet, csak a tesómnak, és sok időbe tellett, mire rászántam magam, hogy felrakjam.
VálaszTörlésDe azért örülök, hogy tetszik, és remélem továbbra is tetszeni fog. :)