9. Fejezet - I. rész

Ettől kicsit megnyugszom. A földszinten összefutunk a testvérpár fiú tagjával, vagyis az erős túlzás, hogy összefutunk, ugyanis csak távolról látom. Elég feldúltnak tűnik, és éppen kiabál egy Avoxszal. Gyorsan beugrom a liftbe, aztán megkönnyebbülten sóhajtok, mikor ránk záródnak az ajtók.

- Szerinted tényleg összejön? - nézek Cinnára, aki bátorítóan elmosolyodik, és megszorítja a kezemet.

- Szerintem igen. Már kiválóan tudod a dalt, pedig csak kétszer voltál Rikinél. Ha így folytatod, a közönség egészen biztosan kedvelni fog.

Összeszaladnak a szemöldökeim, mert eszembe jut valami. - De amúgy hogy lesz idő a dalra, ha csak három perces egy interjú?

Kinyílik a lift ajtaja, és kilépünk rajta.

- Nos, én ezen nem aggódnék. Riki majd megoldja. - Cinna válasza megnyugtat, így hát kicsit higgadtabban lépek be a nappaliba, mint ahogy kijöttem onnan. - Sash – néz rám -, ezt a dolgot senkinek se említsd a csapaton kívül, rendben? - Bólintok. Nem kell sokat agyalnom, hogy rájöjjek, miért nem szabad mesélnem a dalról. Hadititok. Majd kiderül, amikor ki kell derülnie, és úgy igazi meglepetés lesz. A többiek már mind az étkezőben vannak, de én még szeretnék gyorsan átöltözni a reggeli előtt, így hát Cinna egyedül lép be a helységbe, míg jómagam ellopódzom a szobám felé. Megmosom az arcom, megigazítom a hajam, aztán magamra kapok egy másik ruhát, és kikészítem a kezeslábast, amiben majd az edzésre fogok lemenni. Ó, tényleg. Az edzés. Még a gondolatra is megfájdul a gyomrom, hogy megint találkoznom kell a többi kiválasztottal. Viszont Jana is ott lesz, és ez feldob. Aztán rájövök, hogy három nap múlva Viadal, és ismét depressziós kedvemben leszek.

Reggelire megint teli kajálom magam, hogy legyen energiám az edzéshez. Közben természetesen beszélgetek egy jó nagyot a mentorommal. Katniss szerint nagyon király ötlet ez az éneklés, bár azzal szemben neki is van egy kis fenntartása, hogy hogyan is fog beleférni a három percbe.

- Cinna szerint ezen nem kell aggódni, mert majd Riki megoldja – vonom meg a vállam, majd a számba tömök egy darab sajtot.

- Remélem, hogy így lesz – mondja Katniss, aztán rám néz. - Csináltál már gyakorlatot?

- Még nem – hadarom gyorsan, aztán iszok egy kicsit, hogy legyen időm kigondolni a választ a következő kérdésre.

- Ma mindenképpen kezdd el, Sash. – A mentorom egyenesen a szemeimbe néz. Meglep, hogy ezt mondta, mert arra számítottam, hogy megkérdezi majd, miért nem csináltam még. Azt mondtam volna neki, hogy azért, mert nem volt rá időm és energiám, és ez igaz is.

- Oké – ígérem meg neki. - Ma még edzés előtt végigcsinálom az egészet.

Katniss megnyugszik, és végre elmosolyodik. Mondjuk nem hosszú időre, csak egy pillanatra, de nagyjából két nap óta ez az első eset, hogy vidámnak látom. Ezt persze eszem ágában sincsen felróni neki, mert teljesen természetes, hogy az ember nem ugrál örömében, mikor éppen mentorál valakit, akinek szűk három nap múlva be kell majd mennie az arénába.
Kaja után még van egy órám tízig, mikor is le kell mennünk az edzésre. A szobámba megyek, megkeresem az ágyamon a papírt, amin a gyakorlatok vannak, és nekilátok, hogy végigcsináljam az összeset. Nagyjából fél óra alatt sikerül kiszenvednem magamból ötven felülést és hatvan fekvőtámaszt, aztán egy pár percig csak fekszem a földön, és próbálom rászánni magam, hogy felálljak. Mikor végre sikerül, a fürdőszobába indulok, hogy rendbe hozzam magam. Reggel volt pár karika a szemeim alatt, de mire lezuhanyzom, addigra teljesen eltűnnek.Tiszta fehérneműt veszek fel, aztán magamra kapom a kezeslábast, fogat mosok, erős copfba fonom a hajam, és elindulok a lift felé. Maximus már ott van Effievel. Úgy látszik, csak rám várnak. Nem zavartatom magam, hogy rám kellett várniuk, mert először is, még nincsen tíz óra, másodszor pedig Effie Trinket nyugodtan visszamehetne a lakosztályunkba, és akkor nem kéne rám várnia. Ráadásul én úgy tudom, nincsen szabály arra, hogy az egyes körzetek kiválasztottainak mindenképpen együtt kell edzésre menniük.