2013. október 9.

19. Fejezet - V. rész

- Na, mit látsz? - kérdezi Jana. Már nem sír, hanem egyik kését a kezében tartva vizslatja a történéseket.
- A három Hivatásost, és Smirket – válaszolom, majd átadom neki a távcsövet. 
Míg ő is szemügyre veszi a helyzetet, én megpróbálom kideríteni, hogy hol van Radler. Mikor legutoljára láttam, akkor még a mocsár szélén állt, és nagyon úgy nézett ki, hogy előrefelé akar menni. Lehet, hogy inkább körbement? Fogalmam sincsen, ugyanis a hőhullám utáni percekről minden kiesett. Aggódni kezdek a fiú miatt. A nyakamat nyújtogatva próbálom követni az eseményeket, de így nem sokat látok.
- Sash! Nézd! - Jana hangja meglepett, és a Szaru felé mutogat. 
Átadja a távcsövet, én pedig már csak azt látom, hogy Smirk a szájába veszi a cső egyik végét, és belefúj. A cső elejéből kirepül valami, aztán az egyik Hivatásos elterül a földön. Nem látom pontosan, hogy melyik az, de mivel nem szól az ágyú, ezért – még – nem halott. A másik kettő meglátja Smirket, és azonnal kardot ragadnak. Üldözőbe veszik a lányt, aki rohanni kezd, egyenesen a mocsár széle felé. Elég gyors, de mikor Athena dobócsillaga elrepül a feje mellett, rádöbben, hogy nem éri meg kockáztatni. Futtában megfordul, és megint belefúj a csőbe. Eltalálja Athenát, de a lány abban a pillanatban kirántja a kis fekete tüskét a csuklójából, ahogy az belefúródik. Még így is megrogynak a térdei, és elég rendesen lemarad. Próbál futni, azonban az ereje mintha elhagyná, és végül térdre esik. Kiabálni kezd valamit, de nem hallom, hogy mit mond. Athena a mocsárban térdel két virág között, az egyik Hivatásosnak épp, hogy 
kilátszik a feje a növények közül, a másik pedig Smirket üldözi, aki kétségbeesetten próbál menekülni. Ismét visszatérek a Szarura a távcsővel, mikor megpillantom Radlert. Hihetetlen megkönnyebbülés árad szét a testemben, és majdnem sírva fakadok.
- Ott van! - mutatok az irányába. 
Jana is felfedezi, én pedig elrakom a távcsövet, és az idegre helyezek egy nyílvesszőt. Látom, hogy Radler az asztalok széle felé lopakodik. Nem mintha akárki is észrevenné, mert éppen mindenki le van foglalva valamivel. Mikor odaér, körbenéz, aztán leveszi a hátáról a táskát, és megfog egy átlátszó dobozt. Abban a pillanatban, ahogy a keze hozzá ér a műanyaghoz, valami egészen különös hangra leszek figyelmes. Kattogó, suhogó hangra. Azonnal beugranak a pillanatok, mikor a liftben utaztam a lakosztályunk, vagy éppen a Körönd, és a kiképzőtermek felé. Ugyanilyen hangok voltak. 
Kiráz a hideg, és hirtelen hatalmas vágy fog el az iránt, hogy minél hamarabb vége legyen ennek az egésznek.
 Először észre se veszem, hogy mi okozza a hangokat. Aztán ahogy lassan, méterről méterre elhomályosodik előttem az ég, lassan megértem a dolgot. Egy hatalmas, legalább tíz méter magas üveghenger emelkedik a mocsár köré, elzárva a menekülés útvonalát. A víz és a növények teszik homályossá. 
Önkéntelenül kezdek rohanni a mocsár felé. Beleütközöm az üvegbe, de nem hiszem el, hogy nem lehet betörni valahogy. Belevágom a nyílvesszőt, megpróbálok belelőni, aztán a tenyereimmel verem, de semmit sem érek el azon kívül, hogy egy csomó büdös növény hullik rám, és csupa sár lesz a két kezem. Nem látok rendesen a víz miatt, de annyit ki tudok venni, hogy Radler is észrevette a hengert, amit minden bizonnyal ő aktivált. Elkezd futni a mocsár széle felé, de mivel a táskája teli van kajával, ezért nem megy neki olyan könnyen. Athena kiszúrja, és bénult lábain térdelve megpróbálja eltalálni egy dobócsillaggal. Hála Istennek nem sikerül neki. Viszont az ép Hivatásos – akit így végképp nem tudok felismerni – is észreveszi, és a nyomába ered. Smirket már sehol se látom, így az is lehet, hogy sikerült meglógnia.
- Radler! - ordítom. Nem veszi észre, hogy a Hivatásos a háta mögött van, és egyre közelebb ér hozzá. - Radler! - Az öklömmel verem a csúszós üveget, de semmi haszna. Van egy olyan érzésem, hogy a fiú még a hangomat se hallja.
- Sash! Így nem megyünk semmire! - Jana megfogja a pulóveremet, és elhúz az üvegtől. 
Kapkodva veszem a levegőt, és görcsösen szorongatom az íjat. Bosszant az érzés, hogy itt van nálam a fegyver, amivel segíthetek Radlernek, de ettől a faltól nem tudom bejuttatni a nyilakat. Körbefordulok, és megpróbálok hideg fejjel gondolkodni. Csak bámulom a hatalmas fákat, miközben a szívem minden eddiginél hevesebben ver. A testemet elárasztja az adrenalin, és úgy érzem magam, mint egy ugrásra kész oroszlán, aki bármi áron képes megvédeni a társát. Nem érdekel a hülye Kapitólium. Én meg fogom menteni Radlert. 
A lábaim szó szerint kilőnek. A hátamra vetem az íjat, visszadobom a tegezbe a nyílvesszőt, és megragadom annak a fának a törzsét, amiben megtámaszkodtam a hőhullám után. 
- Mit akarsz csinálni? - hallom meg Jana hisztérikus hangját. 
Nem válaszolok neki, csak kinyújtom a karomat, és megragadok egy kiálló görcsöt a fán. Egyre feljebb húzom magam, és nem is megy olyan nehezen. Lehet, hogy az adrenalin könnyíti meg a dolgomat, de az is 
elképzelhető, hogy a Katniss és Haymitch által összeállított edzések segítettek. Ezt mondjuk nem nagyon hiszem, mert jó, ha kétszer megcsináltam őket. 
- Sash! - Jana annyira kétségbeesett, hogy nem bírom megállni, hogy ne szóljak vissza.
- Segítek Radlernek! - kiáltom le. 
Aztán megint mászom. Csak mászom és mászom, nem is foglalkozom azzal, hogy mennyire elfáradtak a karjaim. Nem érdekel. Nem nézek a Szaru felé, legfőképpen nem nézek le, hanem egyenesen csak fölfelé. Aztán végül sikerül elérnem azt a magasságot, ami talán elég lesz. Jó két méterrel lehetek az üveghenger teteje felett. Olyan magasan vagyok, hogy ha lenéznék, egészen biztos, hogy leszédülnék. Tudom, hogy most nem lehetek az a lány, aki akkor voltam, az Aratás reggelén. Nem blokkolhatok le, nem lehetek gyáva. Most nem vagyok szép, mint az interjún. Nem vagyok bájos, mint a felvonuláson. Bátor vagyok. Most bátor vagyok. Az vagyok, és nem is leszek más.

7 megjegyzés:

  1. Őszintén szólva úgy voltam vele, hogy most nem írok, de...HÚÚÚÚ: a kupola(most pont van egy ilyen sorozat is :D), szegény Radler elzárva, Sash a harcos. :D
    Alig várom a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ú, azt a sorozatot én nem nézem, nem onnan vettem... xd Már nem is igazán tudom, honnan jött az ötlet, talán csak úgy jött. De izgi, nem? :3
      És köszi, hogy írtál!

      Törlés
    2. Tudom, hogy nem onnan. Te előbb voltál ezzel kész :D Csak gondoltam milyen egybeesés:)

      Törlés
  2. Ez igen! Valamiért örülök, hogy Smirk megmenekült, fogalmam sincs miért:D Ez a henger nagyon jó ötlet volt, és örülök, hogy Sash végül megbékélt Radlerrel:) A vége szuperül lett megírva, hihetetlen, ahogy fogalmazol:) Sash a hős<3 Már nagyon várom a következőt:)
    xx:Szocsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sokszor írtátok, hogy Sash egy kicsit gyenge és folyton sír, hát most megerősödött, igazi amazonként viselkedik. :D Radlerrel kapcsolatban még várd ki a végét. ;)
      Köszönöm a kommentedet! <3

      Törlés
  3. Aztaku...
    Keresem a szavakat, hallod. Mert hát az a helyzet, hogy bár voltak lassabb fejezetek, itt most felpörögtek az események. Imádom, hogy ennyire leleményes vagy, hogy mindig tudsz valami újat előhúzni a tarsolyodból, mint most ezzel a búrás dologgal. Izgalmas.

    Mondjuk, ami engem illet, én csökkentettem volna kicsit az ellenfelek számát, valamiért engem Radler sorsa nem annyira érint meg, én nem tudtam volna bízni benne, de ha Sash ettől lesz klassz csaj, akkor tök jó, hogy segít neki.

    Várom a következő fejezetet izgatottan.
    Gyűlölöm ezeket a függővégeket ugyanis ;) Pláne, hogy nincs a kezemben a könyv, hogy előre lapozhassak pár oldalt :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hűha, de örülök, hogy így gondolod! :D
      Szerintem ez itt a történet egyik leggyorsabb része, már ha érted, mire gondolok... Próbáltam izgalmas dolgokat írni bele, szóval remélem, megtudlak még lepni. :)
      Köszönöm, hogy írtál!

      Törlés