Kedves Olvasóim,
meghoztam a legfrissebb részt, remélem vártátok már. :) Köszönöm nektek a kommentjeiteket és a pipákat! Örülök, hogy új neveket olvashatok, a szavaitok pedig mindig megmelengetik a szívemet!
Szeretettel: Dorine Osteen <3
_______________________________
Először
Ciriust látom az Elsőből, aztán pedig Tharint a Tizenegyesből.
Mikor az ő arcát vetítik, lopva Radlerre nézek, de semmit sem látok rajta. Elvégre mit is vártam? Hogy majd bűntudata lesz? Na
persze. Ő nem olyan, mint én. Ő elvileg egy Hivatásos, akinek
volt egy beteg húga, akit megölt a Kapitólium, aztán csatlakozott
Janához és hozzám, és szerzett nekünk kaját.
A vetítésnek egy
perc múlva vége, és az erdőbe visszatér a teljes csend, meg ez
az új, friss, párás illat. A hideg futkározik a hátamon, ahogy
bámulok bele a sötétségbe. Elég magasan lehetünk, bár nem
tudom pontosan, hogy mennyire.
- Jó éjt –
suttogja egyszer csak Jana.
- Jó éjt. -
Radlerrel egyszerre válaszolunk neki. Örülök, hogy hallhatom a
hangját, és annak is örülök, hogy Jana aludni tér, mert ez azt
jelenti, hogy még ma tudok beszélni a fiúval. Nem felejtettem el,
hogy tartozom neki.
Várok egy kicsit, hogy Jana egészen biztos
elaludjon. Persze az is lehet, hogy csak hallgatózni szeretne, de
ezt mondjuk nem nagyon nézném ki belőle. Tíz perc bőven elég
ahhoz, hogy egy olyan nap után, mint amilyen a mai volt, jó mély
álomba merüljön az ember. Ahogy a csöndet hallgatom, hirtelen
megérzem, hogy valaki figyel. A hideg ismét elkezd futkározni a
hátamon, de mikor észreveszem, hogy Radler néz, azonnal abba is
marad, és egy egészen különös, émelygős érzés veszi át a
helyét.
- Jól vagy? -
suttogja.
Nyelek egyet, az öklömbe szorítom a takarót, és
bólintok. - Igen.
- Kiabáltál, míg
nem voltál magadnál. Biztos, hogy minden rendben? - Radler hangja
lágy és kedves, mint mikor tegnap este a kishúgáról mesélt.
Érzem, hogy fülig pirulok, és örülök, hogy nem látszik a
sötéttől.
- Biztos... -
motyogom az orrom alá. Ha nem akarok ilyen sebezhetőnek tűnni,
muszáj lesz szóba hoznom valami mást. De mit mondhatnék? Semmi
értelmes dolog nem jut az eszembe. Végül úgy döntök, hogy
eljött a bocsánatkérés ideje. Ez elég tisztességes, és őszinte
dolog. Talán a nézők díjazni fognak egy ilyen drámai
megnyilvánulást. - Figyelj... - kezdem halk, nyöszörgős hangon.
Ez így nem lesz jó. Erősnek, de mégis megtörtnek kell látszanom.
- Radler.
- Igen? - Ő
persze teljesen olyan, mint máskor.
Mély levegőt veszek,
összeszedem a gondolataimat, és belekezdek.
- Bocsánatot kell
kérnem tőled. - Kínos csend áll be egy pár másodpercre. Radler
minden bizonnyal éppen próbálja kitalálni, hogy miért mondom ezt
neki, míg én csak ülök az ágon, és visszafojtott lélegzettel
bámulom őt a sötéten keresztül.
- Ezt hogy érted?
- jön végül a meglepett válasz.
- Mikor ma
hajnalban visszafelé jöttünk a pataktól, járt az agyam, és
kitaláltam, hogy igazából nem is akarsz nekünk segíteni... Mert
hát, valljuk be, nem sok értelme van annak, hogy egy Hivatásos
beálljon két csóró körzethez tartozó kiválasztotthoz. - Olyan
gyorsan hadarok, hogy még levegőt is alig tudok venni, de nem
akarok lassítani, mert attól félek, hogy akkor Radler félbeszakít, és nem tudom végigmondani azt, amit akarok. - Szóval az
a lényeg, hogy azt hittem, csak azért akarod, hogy veled menjünk a
Lakomára, hogy majd a többi Hivatásossal együtt megöljetek
minket.
Még a légy
zümmögését is hallani lehetne, olyan hátborzongató csönd áll
be. Nem merek Radlerre nézni, így inkább takaróba burkolt
térdemet bámulom, és a pulóverem nyakát rágcsálom. Vajon mit
fog mondani? Megharagszik rám és elmegy? Amúgy se lehetünk már
olyan sokáig együtt, mint szövetség, hiszen már csak hatan
vagyunk. Vagy megöl? Egyszer csak előrántja a késnek álcázott
kardját, és elvágja a torkomat?
Elképzelem a jelenetet, és úrrá
lesz rajtam a rettegés. Mégis, mit gondoltam? Radler hivatásos,
simán megteheti. Senki nem nézné kegyetlennek. Talán csak az
otthoniak, de hát az más tészta. Az is lehet, hogy valami
eldurrant az agyában, ezért ilyen gyanúsan kedves.
- Ők ölték meg
– suttogja. A hangja hideg zuhanyként ér, de aztán ahogy
meghallom, hogy egyáltalán nem fenyegetően beszél, egy kicsit
megnyugszom.
- Kicsodát? -
kérdezem remegve.
- Libby-t.
- Óóó... -
Ismét fülig pirulok, és felszisszenek. Az biztos, hogy ezzel a
dologgal most rendesen Radler lelkébe gázoltam. Azzal nyugtatom
magam, hogy tényleg nem sejthettem, mi történt a lánnyal. A
kéneső előtti este halt meg. Még el is köszöntünk tőle
Janával. - Én... én sajnálom... - Végül csak ennyit tudok
kinyögni.
- Ne sajnáld. -
Legnagyobb meglepetésemre Radler hangja most elég kemény és
tekintélyt parancsoló. Lehet, hogy mégis előhoztam a Hivatásos
énjét? Ha igen, akkor az biztos, hogy nem sok esélyem van jó öt,
vagy sokkal több méterrel a föld fölött. - Ne sajnáld. Neki nem
szabadott volna itt lennie. Az én hibám, hogy meghalt.
- Nem a te hibád.
- A kezeim önkéntelenül nyúlnak előre, és az ujjaim máris
rákulcsolódnak az övéire. Gyűlölöm, mikor valaki ok nélkül
hibáztatja magát. Régen sokszor volt, hogy apa magát okolta
azért, amiért igazából a Kapitólium volt a hibás: vagyis, hogy
a családja éhezik. Utálom ezt az érzést.
- Dehogynem! - A
sötéten keresztül találkozik a tekintetünk. Ahogy belenézek a
szemeibe, megfordul velem a világ, és elszorul a torkom. Soha
életemben nem láttam még ekkora fájdalmat. A fiú szavak nélkül
is segítségért könyörög, én pedig úgy érzem, lassan
beletébolyodom ebbe az egészbe. Hogy segítsek neki? Mit tegyek?
Az
ajkamat harapdálom, és próbálom felfogni ezt az egészet. Radler
magát hibáztatja azért, mert a húga meghalt az arénában. Nem
akarom tudni, hogy mi történt a lánnyal. Jelen pillanatban
egyetlen dologra vágyom: hogy valahogy segítsek cipelni Radlernek
ezt a terhet.
elsőő koment :DDD
VálaszTörlésVélemény:Teljesen más Radler,mint amilyenek képzeltük.És én is át tudom érezni a fájdalmát,mert nekem is van két öcsém (és nekem is ő a legfontosabbak).Ez a rész is nagyon jó volt.:) Teljesen azonosultam Radlerrel. Kíváncsi vagyok nagyon a folytatásra.:D
Igen, Radler kicsit olyan nekem, mint Finnick: más, mint amilyennek az ember gondolná. :)
TörlésÁááá, de gyűlölöm a függővégeidet!!!
VálaszTörlés:)))
Most megint három nap várakozás...
Akkor a legújabb rész végét nagyon fogod utálni... :"DD
Törlés