2013. október 18.

20. Fejezet - III. rész

Kedves Olvasóim,
meghoztam a legfrissebb részt, remélem vártátok már. :) Köszönöm nektek a kommentjeiteket és a pipákat! Örülök, hogy új neveket olvashatok, a szavaitok pedig mindig megmelengetik a szívemet!
Szeretettel: Dorine Osteen <3
_______________________________


Először Ciriust látom az Elsőből, aztán pedig Tharint a Tizenegyesből. Mikor az ő arcát vetítik, lopva Radlerre nézek, de semmit sem látok rajta. Elvégre mit is vártam? Hogy majd bűntudata lesz? Na persze. Ő nem olyan, mint én. Ő elvileg egy Hivatásos, akinek volt egy beteg húga, akit megölt a Kapitólium, aztán csatlakozott Janához és hozzám, és szerzett nekünk kaját. 
A vetítésnek egy perc múlva vége, és az erdőbe visszatér a teljes csend, meg ez az új, friss, párás illat. A hideg futkározik a hátamon, ahogy bámulok bele a sötétségbe. Elég magasan lehetünk, bár nem tudom pontosan, hogy mennyire.
- Jó éjt – suttogja egyszer csak Jana.
- Jó éjt. - Radlerrel egyszerre válaszolunk neki. Örülök, hogy hallhatom a hangját, és annak is örülök, hogy Jana aludni tér, mert ez azt jelenti, hogy még ma tudok beszélni a fiúval. Nem felejtettem el, hogy tartozom neki. 
Várok egy kicsit, hogy Jana egészen biztos elaludjon. Persze az is lehet, hogy csak hallgatózni szeretne, de ezt mondjuk nem nagyon nézném ki belőle. Tíz perc bőven elég ahhoz, hogy egy olyan nap után, mint amilyen a mai volt, jó mély álomba merüljön az ember. Ahogy a csöndet hallgatom, hirtelen megérzem, hogy valaki figyel. A hideg ismét elkezd futkározni a hátamon, de mikor észreveszem, hogy Radler néz, azonnal abba is marad, és egy egészen különös, émelygős érzés veszi át a helyét.
- Jól vagy? - suttogja. 
Nyelek egyet, az öklömbe szorítom a takarót, és bólintok. - Igen.
- Kiabáltál, míg nem voltál magadnál. Biztos, hogy minden rendben? - Radler hangja lágy és kedves, mint mikor tegnap este a kishúgáról mesélt. Érzem, hogy fülig pirulok, és örülök, hogy nem látszik a sötéttől.
- Biztos... - motyogom az orrom alá. Ha nem akarok ilyen sebezhetőnek tűnni, muszáj lesz szóba hoznom valami mást. De mit mondhatnék? Semmi értelmes dolog nem jut az eszembe. Végül úgy döntök, hogy eljött a bocsánatkérés ideje. Ez elég tisztességes, és őszinte dolog. Talán a nézők díjazni fognak egy ilyen drámai megnyilvánulást. - Figyelj... - kezdem halk, nyöszörgős hangon. Ez így nem lesz jó. Erősnek, de mégis megtörtnek kell látszanom. - Radler.
- Igen? - Ő persze teljesen olyan, mint máskor. 
Mély levegőt veszek, összeszedem a gondolataimat, és belekezdek. 
- Bocsánatot kell kérnem tőled. - Kínos csend áll be egy pár másodpercre. Radler minden bizonnyal éppen próbálja kitalálni, hogy miért mondom ezt neki, míg én csak ülök az ágon, és visszafojtott lélegzettel bámulom őt a sötéten keresztül.
- Ezt hogy érted? - jön végül a meglepett válasz.
- Mikor ma hajnalban visszafelé jöttünk a pataktól, járt az agyam, és kitaláltam, hogy igazából nem is akarsz nekünk segíteni... Mert hát, valljuk be, nem sok értelme van annak, hogy egy Hivatásos beálljon két csóró körzethez tartozó kiválasztotthoz. - Olyan gyorsan hadarok, hogy még levegőt is alig tudok venni, de nem akarok lassítani, mert attól félek, hogy akkor Radler félbeszakít, és nem tudom végigmondani azt, amit akarok. - Szóval az a lényeg, hogy azt hittem, csak azért akarod, hogy veled menjünk a Lakomára, hogy majd a többi Hivatásossal együtt megöljetek minket.
Még a légy zümmögését is hallani lehetne, olyan hátborzongató csönd áll be. Nem merek Radlerre nézni, így inkább takaróba burkolt térdemet bámulom, és a pulóverem nyakát rágcsálom. Vajon mit fog mondani? Megharagszik rám és elmegy? Amúgy se lehetünk már olyan sokáig együtt, mint szövetség, hiszen már csak hatan vagyunk. Vagy megöl? Egyszer csak előrántja a késnek álcázott kardját, és elvágja a torkomat?
 Elképzelem a jelenetet, és úrrá lesz rajtam a rettegés. Mégis, mit gondoltam? Radler hivatásos, simán megteheti. Senki nem nézné kegyetlennek. Talán csak az otthoniak, de hát az más tészta. Az is lehet, hogy valami eldurrant az agyában, ezért ilyen gyanúsan kedves.
- Ők ölték meg – suttogja. A hangja hideg zuhanyként ér, de aztán ahogy meghallom, hogy egyáltalán nem fenyegetően beszél, egy kicsit megnyugszom.
- Kicsodát? - kérdezem remegve.
- Libby-t.
- Óóó... - Ismét fülig pirulok, és felszisszenek. Az biztos, hogy ezzel a dologgal most rendesen Radler lelkébe gázoltam. Azzal nyugtatom magam, hogy tényleg nem sejthettem, mi történt a lánnyal. A kéneső előtti este halt meg. Még el is köszöntünk tőle Janával. - Én... én sajnálom... - Végül csak ennyit tudok kinyögni.
  - Ne sajnáld. - Legnagyobb meglepetésemre Radler hangja most elég kemény és tekintélyt parancsoló. Lehet, hogy mégis előhoztam a Hivatásos énjét? Ha igen, akkor az biztos, hogy nem sok esélyem van jó öt, vagy sokkal több méterrel a föld fölött. - Ne sajnáld. Neki nem szabadott volna itt lennie. Az én hibám, hogy meghalt.
- Nem a te hibád. - A kezeim önkéntelenül nyúlnak előre, és az ujjaim máris rákulcsolódnak az övéire. Gyűlölöm, mikor valaki ok nélkül hibáztatja magát. Régen sokszor volt, hogy apa magát okolta azért, amiért igazából a Kapitólium volt a hibás: vagyis, hogy a családja éhezik. Utálom ezt az érzést.
- Dehogynem! - A sötéten keresztül találkozik a tekintetünk. Ahogy belenézek a szemeibe, megfordul velem a világ, és elszorul a torkom. Soha életemben nem láttam még ekkora fájdalmat. A fiú szavak nélkül is segítségért könyörög, én pedig úgy érzem, lassan beletébolyodom ebbe az egészbe. Hogy segítsek neki? Mit tegyek? 
Az ajkamat harapdálom, és próbálom felfogni ezt az egészet. Radler magát hibáztatja azért, mert a húga meghalt az arénában. Nem akarom tudni, hogy mi történt a lánnyal. Jelen pillanatban egyetlen dologra vágyom: hogy valahogy segítsek cipelni Radlernek ezt a terhet.  

4 megjegyzés:

  1. elsőő koment :DDD
    Vélemény:Teljesen más Radler,mint amilyenek képzeltük.És én is át tudom érezni a fájdalmát,mert nekem is van két öcsém (és nekem is ő a legfontosabbak).Ez a rész is nagyon jó volt.:) Teljesen azonosultam Radlerrel. Kíváncsi vagyok nagyon a folytatásra.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Radler kicsit olyan nekem, mint Finnick: más, mint amilyennek az ember gondolná. :)

      Törlés
  2. Áááá, de gyűlölöm a függővégeidet!!!
    :)))

    Most megint három nap várakozás...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor a legújabb rész végét nagyon fogod utálni... :"DD

      Törlés