2013. október 21.

20. Fejezet - IV. rész

Sziasztok!
Egy újabb kellemes, langyos őszi kora estén megérkezett a következő rész. Ez annyit jelent, hogy egy apró lépéssel közelebb kerültünk a történet végéhez... Remélem - és ez most furcsa lesz - titeket is legalább olyan szomorúan érint ez a hír, mint engem! De most komolyan, ha belegondolok, mennyi örömet, izgalmat és fájdalmat okozott írni ezt a történetet, aztán milyen jó volt, hogy összejött egy kis csapat, akik mindig olvassák a sztorit - és ezt ezennel meg is köszönöm -, komolyan belesajdul a szívem. Bárcsak örökké tarthatna a blog! 
Ami pedig a részt illeti, különleges... Mindenki döntse el magának, hogy miért. Valamint van benne egy jelenet, amit megtaláltok az Éhezők Viadalában is. Na ki jön rá, hogy melyik? :)
Kívánok jó olvasást és sok izgalmat: Dorine Osteen <3
____________________________________________



- Nem tehetsz róla – nézek a szemeibe. 
Összeszaladnak a szemöldökei, megvonaglik az arca, és elfordítja a tekintetét. Úgy néz ki, mintha éppen azt méregetné, hogy higgyen-e nekem, vagy ne. Szó nélkül közelebb csusszanok hozzá, aztán óvatosan átölelem. 
- Egyikünk se tehet arról, ami itt történik – suttogom. Aztán lehunyom a szemeimet, és megadom magam a mai nap hátralevő részének. Felőlem aztán bármi történhet. 
Úgy tíz percig nem történik semmi, aztán egyszer csak Radler eltol magától, és a fának dől. Nem néz rám, nem mond semmit. Csak oldalra fordított fejjel bámul lefelé, és ez megrémiszt. Hátrébb húzódom, és a nyakamig húzom a takarót. Egy darabig csak nézem őt, aztán lassan lecsukódnak a szemhéjaim, majd édes, mély álomba merülök.
Másnap reggel egy napsugár ébreszt. Elég élettelen, fakó és gyenge, de azért napsugár. Hideg van: ahogy kinyitom a szemeimet, látom a leheletemet a levegőben. Körbenézek, és még csak most látom, hogy milyen magasan is vagyunk. Körülbelül hat-hét méter lehet. Radler velem szemben ül, és engem néz. Kifejezéstelen arcáról eszembe jut a tegnap este, és elönt egy elég fura, kellemetlen érzés.
- Szia – suttogom.
- Szia – suttogja vissza.
- Jó reggelt! - Jana élénk hangja segít abban, hogy ne nézzek a fiúra, és rá tudjam magam venni, hogy csináljak is valamit.
- Neked is – mosolygok le rá. Ahogy így elnézem, ő egy alattunk lévő ágon töltötte az éjszakát. 
 Meglóbálom a lábaimat, hogy visszatérjen beléjük az élet, mire legnagyobb meglepetésemre Radler is összeszedi magát. Feltekerem a takarót, és megpróbálom nem kimutatni, hogy majd' megfagyok. Valamiért úgy érzem, hogy ez most nem természetes hideg.
- Láttam arrébb egy pár áfonya bokrot – bök Jana a fa mellé a fejével. - Tudom, hogy van kajánk, de azért egy kis friss áfonya nem lenne rossz reggeli, nem? - Meg se várja a válaszomat, már mászik is le. Mikor már csak úgy egy méter van hátra, leugrik a mohára, ledobja a táskáját a fa tövébe, és felnéz ránk.
- Légy óvatos, jó? - Összeszaladnak a szemöldökeim, de ő csak ásít egyet, és bólint.
- Oké! Maximum negyed óra, és itt vagyok!
- Nem lenne jó, ha vele mennénk? - nézek Radlerre, aztán ismét Janára terelődik a tekintetem, és egészen addig követem, ameddig csak tudom.
- De, talán jó lenne – mondja a fiú. 
További szavak nélkül is megegyezünk abban, hogy összeszedjük a holminkat, és Jana után indulunk. Elvégre szövetségesek vagyunk. Egyelőre... A gondolattól, hogy a szövetségünk minden bizonnyal már nem tart valami sokáig, és hogy én vagyok az utolsó, akinek az életben maradt hat kiválasztottból van esélye megnyerni ezt a Viadalt, megfájdul a gyomrom. Hogy elvonjam a figyelmemet ezekről az idegesítő gondolatokról, megfogom a fa törzsét, és lassan leereszkedem. Lent megvárom Radlert, aztán felkapom a hátamra a táskámat, megfogom Janáét is, és elindulok a bokrok közé.
- Jó nagyok ezek az áfonyák – simítok végig egy ágat, ami roskadozik a hatalmas, kékes gyümölcsök súlya alatt.
- Talán túlságosan is – bólint Radler, aztán letép két szemet, és az egyiket felém dobja. - Boldog Viadalt – mosolyodik el. Lehajolok, és elkapom a számmal.
- És sose hagyjon el a remény! - Keserűen elnevetem magam, aztán ahogy Radler is bekap egy áfonyát, sóhajtok egyet. - Hol van már ez a lány? - kérdezem összevont szemöldökökkel. Kicsit kezdek ideges lenni, de felveszem a maszkomat, és úgy teszek, mint aki teljesen nyugodt. Radler mellém áll, és a homlokát ráncolva megvakarja az állát. Ahogy felemeli a jobb karját, meglátok rajta valami pirosat. - Te jó ég! - kiáltok fel. - Mi történt a válladdal?!
A fiú vet egy pillantást a sebére, aztán semmitmondóan rám mosolyog. - Semmiség.
- Azért nem néz ki olyan semmiségnek! - Kinyitom a táskámat, és előveszem a vizemet. - Le sincsen mosva, simán elfertőződhet! - Elkezdem lecsavarni a palackom tetejét, de Radler kiveszi a kezemből, és visszadobja a táskámba.
- Jól vagyok, Sash.
Összehúzott szemekkel nézek fel rá, mire ő csak mosolyog, aztán felsóhajt, és elnéz a távolba. - Inkább keressük meg Janát, még mielőtt más találja meg.
Összerezzenek, ahogy elindul, és egy nyílvesszőt helyez az íja idegére. Még mielőtt más találja meg. Kiráz a hideg, ezért gyorsan Radler után futok.
- Gondolod, hogy mások is lehetnek a közelben? - kérdezem suttogva, miközben a késemre helyezem a kezemet. Egy kicsit remeg a hangom az idegességtől, ezért örülök, hogy nem kell hangosan beszélnem.
- Meglehet – suttogja vissza, majd oldalra tol egy kiálló ágat. Egyre jobban parázok ettől a hirtelen óvatosságtól. - Elvégre nem vagyunk olyan messze a Bőségszarutól.
Nem válaszolok, csak bólintok egyet, és egészen rásimítom a kézfejemet a késem nyelére. Még vagy két percig bolyongunk a bokrok között, mire végre megtaláljuk Janát. Mikor meglátom, hogy egy áfonyacserje tövénél guggol, és éppen a markába szed egy tucat bogyót, hatalmasat sóhajtok, és úgy érzem, mintha egy valódi kő esne le a szívemről.
- Csak hogy meg vagy! - eresztem le a karomat. Jana annyira meglepődik a hangomtól, hogy fenékre ül, és az összes áfonyát kiejti a kezéből.
- Hé! - néz rám tettetett felháborodással. - Most kezdhetem előröl!
- Soha többet ne csinálj ilyet – szegezem neki a mutatóujjamat, mire megforgatja a szemeit, és feltápászkodik a földről.
- Soha többet ne szedjek áfonyát? Oké, nem fogok... - Jana szórakozottan felnevet, aztán elindul felém. 
Felé nyújtom a karomat, hogy oda adjam neki a táskáját, de úgy csinál, mintha észre se venné. Beletörli áfonyás kezeit a nadrágjába, aztán az égre néz. A következő pillanatban megreccsen egy ág, aztán egy test ront elő a Jana mögötti bokorból. Minden olyan gyorsan történik. Én megdermedek a döbbenettől, Jana felsikolt aztán a földre rogyik, és a következő dolog, amit felfogok, az az, hogy ordítok.

13 megjegyzés:

  1. ÁÁ miért kell ilyen idegtépő függővégeket hagynod? :D Most még jobban várom a folytatást! Siess vele nagyon! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont ezért, hogy visszagyere olvasni... :D

      Törlés
  2. ÁÁÁÁ, ezek a függővégek! Gondolkozom mi lehet, de nem tudom! Legalább rágodhatokn valamin 3 napig... klassz.:) De továbbra is imádom a sztorit! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem, akkor most megtudod a választ.:)

      Törlés
  3. Nekem a bogyók miatt az ugrik be, amikor Peeta gyűjti az éjfürtöt és a Rókaképű lány eszik belőle, aztán dörren az ágyú, és Katniss nem találja Peetát, és mondja neki, hogy máskor ilyet ne csináljon.

    A másik pedig a legvége, ami Ruta halálára emlékeztet.
    De nekem még nincs végehangulatom.
    Bevallom, azt sem pontosan tudom követni, hányan vannak még életben. :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A bogyók voltak, de nem a peetás jelenet miatt, hanem azért, mert a könyv elején Katniss és Gale is ugyan ezt csinálják. :D Bogyódobálás...
      Az viszont az én hibám, ha nem tudod, hányan vannak még... :$

      Törlés
    2. Inkább a műfaj "hibája". Mert teljesen más elolvasni együltő helyében az embernek egy könyvet, mint itt 3 naponta 2-3 oldalt. Ráadásul itt a szerző és az olvasó érdekei ütköznek. Míg egy hagyományos könyv esetén bemegyek a boltba, leperkálom a lóvét és onnantól akkor olvasok és annyit, amennyit akarok.
      Itt nem fizetünk, ugyanakkor a szerzőtől függünk. A szerzőnek meg az oldalletöltés, a látogatottság az érdeke, ezért széthúzza a sztorit. :(
      Én speciel követek 3-4 hasonló történetet és nehéz követni, melyik hol tart, főleg így, hogy mindenki felváltva frissít.

      Mindenesetre VanillaR ötlete nagyon tetszik: ő kiteszi oldalsávba a még játékban lévők névsorát.

      Törlés
  4. uu nagyon joo resz nagyon tetszik az egész:) es ezek a befejezesek :D siess nagyon varom mar:)

    VálaszTörlés
  5. A bogyódobálás! Gale feldobja, Katniss pedig elmondja, miközben a szlogent mondják!!

    VálaszTörlés