2013. november 15.

22. Fejezet - II. rész

Sziasztok! (:
Meghoztam a következő részt, de egy csöppet elszámoltam magam, és több rész van még hátra, mint mondtam. Persze nem olyan sok, csak két-három részlet, talán külön prológus.
Várom a véleményeteket, és köszönöm szépen az eddigi támogatásotokat! <3
Dorine
____________________________________________



Óvatosan belépek a liftbe, aztán a Cinna nevű férfit figyelem, aki megnyom egy gombot a falon, mire bezáródnak az ajtók. Egy pillanatra ismét kétségbeesem, de végül elmúlik az érzés, és csak a csönd marad. A homlokomat ráncolva bámulom az ajtót.
- Hová megyünk? - dobom fel egyszer csak a labdát. A szavaim pár pillanatig csak lebegnek a levegőben, aztán a mellettem álló alak óvatosan sóhajt egyet, és válaszol.
- A lakosztályunkba. A felkészítőcsapat helyrehoz a ma esti interjúra. - Rám néz, egyenesen a szemeimet fürkészi. 
Összevonom a szemöldökeimet, aztán kisimul az arcom, és megrázom a fejem. - Nem értem. Lemaradtam a lakosztálynál.
A férfi ismét felsóhajt, ezúttal már kicsit hangosabban és gondterheltebben. - Sash – mondja -, ki vagyok én?
- Cinna – nézek rá. Kezdem egyre furcsábbnak érezni ezt a helyzetet, de szerencsére kinyílik a lift, mi pedig kilépünk belőle. Egy átlátszó hátuljú csarnokba érkezünk, aminek gyönyörű, zöld füvű park van a háta mögött. Átszállunk egy másik liftbe, aztán az ajtók ismét becsukódnak, és mi tovább utazunk fölfelé.
- És mi a foglalkozásom? - kérdezi Cinna. Úgy nézek rá, mint egy dilisre, hátha ebből majd leveszi, hogy nem tudom, és azt sem tudom, hogy honnan kéne ilyen ismeretekkel rendelkeznem.
- Fogalmam sincsen. De honnan kéne tudnom? - vonom meg a vállaimat. 
Cinna erősen koncentrál a szemeimre, aztán a zsebeibe süllyeszti a kezeit. - És azt tudod, hogy mi az az Éhezők Viadala?
Na tessék. Szóval erről van szó. Végigfut a hátamon a hideg, ahogy bólintok. - Persze. Egy elmebeteg... vagyis ronda valóságshow, amiben ártatlan gyerekeknek kell halomra ölniük egymást, hogy a Kapitólium lakosságát szórakoztassák. - Azért javítom ki magam, mert elég sok rémtörténetet hallottam emberekről, akik rejtélyes módon eltűntek, miután valami rosszat mondtak a rendszerre. Már csak az hiányzik, hogy a végén Snow elnök fülébe jussanak a szavaim. Mondjuk... honnan tudná meg, amit mondtam? Elvégre otthon vagyok. Vagyis... Nem biztos. Az előbb elég szép helyen voltunk, de a Tizenkettedikben nincsen ilyesmi - sőt, még normális lift sem. Eléggé kezdek összezavarodni, amitől egy kicsit ismét megijedek. Igazából nem tudom, hogy hol vagyok, és ez így elég ijesztő. A lift falának lapulok, mikor megállunk, de Cinna egy gombbal visszatartja az ajtókat. 
- Elárulod végre, hogy mi ez az egész? Miért vagyok itt? És ti kik vagytok? Miért gratulál nekem mindenki? - fakadok ki.
Cinna egy darabig a földet bámulja, aztán rám néz. A szemeiben nem nagyon látok mást, csak halvány szomorúságot.
- Sash... - kezdi, de abban a pillanatban az arcom elé kapom a kezemet, és félbeszakítom.
- Ne hívj így! Nem ez a nevem! - A hangom hisztérikus, amitől földbe gyökerezik a lábam. Sosem viselkedtem így. - A nevem... - Elhallgatok, és az ujjaimon keresztül Cinnára nézek. Nem tudom eldönteni, hogy a fejem melletti falat, vagy engem néz-e. - A nevem... - dadogom egyre halkabban. Végül a torkomra forr a szó, és lassan leengedem a karomat. - Nem tudom, mi a nevem – suttogom élettelenül.
- A neved Sash Candel, és megnyerted a hetvenötödik Éhezők Viadalát – mondja Cinna.
Úgy érzem, mintha egy jeges kéz markolna a szívembe. Megrogynak a térdeim, de a korlátba kapaszkodva sikerül állva maradnom. Kerek szemekkel bámulom a férfit, és hirtelen nem tudom eldönteni, hogy sírjak-e, vagy nevessek. Fájni kezd a fejem. A fájdalom lüktet, és nem folyamatosan érzem, csak egy-egy pillanatra – de akkor nagyon.
- Na persze – motyogom. A hangom halk, de nem azért, mert nem tudok hangosabban tiltakozni, hanem azért, mert a sírás fojtogat. - Nem tudom, hogy mi ez az egész, és hogy ti kik vagytok, de az tuti, hogy én nem nyertem meg a Viadalt! - Az ajkaimat harapdálom, és hol Cinnát, hol pedig a falakat bámulom. Néma csönd tölti be a liftet, aztán lépek egyet előre. - Ki akarok menni – mondom a tőlem telhető legnagyobb határozottsággal. A férfi rám néz, de egy pillanatig tétovázik. - Ki akarok menni – sziszegem a fogaim közül. Egyre idegesebb leszek a tudattól, hogy itt akar tartani. Mi ez az egész?!
- Ha kimész... - kezdené, de abban a pillanatban ismét lépek egyet, és egyenesen zöld íriszébe bámulok. A lábaim remegnek, azonban tartom magamat. Ki kell jutnom innen, és segítséget kell hívnom.
- Engedj ki. - Végre enged a szavaimnak, de elém áll, így mikor elengedi a gombot és kitárulnak az ajtók, a három alak - akik az állítólagos nevemet skandálják - nem ér el hozzám.
- Sash! - kiáltja izgatottan az egyik. Furcsán selypít, és elharapja a mondatok végét.
- Saaash! De jó, hogy megint itt vagy! - mondja a másik. Egy pillanatra látom, hogy zöld színű a bőre.
Mindennél jobban vágyom arra, hogy végre eltűnhessek innen, és mindenki békén hagyjon, de ez jelen pillanatban lehetetlennek tűnik. 
Cinna mellém áll, megfogja a csuklómat, és magabiztosan elindul a lakosztály ajtaja felé. Nem ellenkezem, csak követem. Folyamatosan beszél a három akárkihez, akik szörnyen furcsán néznek ki, és ahogy félmondatokból kiveszem, valami olyasmit ad be nekik, hogy nem vagyok jól, és ezért egy kicsit még nyugalomra van szükségem.
- De nem leszünk készen! - szisszen fel csalódottan a nő, akinek ezüst színű tetoválások vannak a szemöldöke felett.
- Nem hallottad, mit mondott Cinna? Hagyd békén szegény lányt! - csapja le egy narancssárga hajú, rúzsos férfi. Erre a nő elhallgat, és ahogy lopva hátrapillantok, még látom, hogy valamit odasúg kövér, zöld társának.

4 megjegyzés:

  1. Wow! Nem tudok mihez kezdeni ezzel a helyzettel! Gondoltam, hogy nem lesz szimplán vége, de ez az amnézia...DURVA! :)

    VálaszTörlés
  2. Végre sikerült végig olvasnom a történetet, és nem tudok mást mondani, csakhogy hű... Gyönyörűen fogalmazol, az egész olyan volt, mintha egy könyvet olvasnék. Tele volt izgalmakkal, csavarral és majdnem elsírtam magam, mikor Max meghalt. Na és a vége... Még is mit csináltak szegény Sash-sel? Tudnom kell! Remélem minél előbb hozod az új részt, mert képtelen vagyok tovább várni =D (Az előnye, hogy egyben olvastam a történetet, hogy nem kellett várnom a folytatásokra, erre tessék, itt rágom a körmöm, hogy még is mi történhetett.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, köszönöm szépen a sok dicsérő szót, igazán jól esnek, de komolyan! Örülök, hogy elolvastad a történetet és még tetszett is, ennél többre nem is vágyhatom. :3
      Remélem, a folytatásra is visszatérsz! :)

      Törlés