Sziasztok! (:
Meghoztam a következő részt, de egy csöppet elszámoltam magam, és több rész van még hátra, mint mondtam. Persze nem olyan sok, csak két-három részlet, talán külön prológus.
Várom a véleményeteket, és köszönöm szépen az eddigi támogatásotokat! <3
Dorine
____________________________________________
Óvatosan
belépek a liftbe, aztán a Cinna nevű férfit figyelem, aki
megnyom egy gombot a falon, mire bezáródnak az ajtók. Egy
pillanatra ismét kétségbeesem, de végül elmúlik az érzés, és
csak a csönd marad. A homlokomat ráncolva bámulom az ajtót.
- Hová megyünk?
- dobom fel egyszer csak a labdát. A szavaim pár pillanatig csak
lebegnek a levegőben, aztán a mellettem álló alak óvatosan
sóhajt egyet, és válaszol.
- A
lakosztályunkba. A felkészítőcsapat helyrehoz a ma esti
interjúra. - Rám néz, egyenesen a szemeimet fürkészi.
Összevonom
a szemöldökeimet, aztán kisimul az arcom, és megrázom a fejem. - Nem értem.
Lemaradtam a lakosztálynál.
A férfi ismét
felsóhajt, ezúttal már kicsit hangosabban és gondterheltebben. -
Sash – mondja -, ki vagyok én?
- Cinna – nézek
rá. Kezdem egyre furcsábbnak érezni ezt a helyzetet, de
szerencsére kinyílik a lift, mi pedig kilépünk belőle. Egy
átlátszó hátuljú csarnokba érkezünk, aminek gyönyörű, zöld
füvű park van a háta mögött. Átszállunk egy másik liftbe,
aztán az ajtók ismét becsukódnak, és mi tovább utazunk fölfelé.
- És mi a
foglalkozásom? - kérdezi Cinna. Úgy nézek rá, mint egy dilisre,
hátha ebből majd leveszi, hogy nem tudom, és azt sem tudom, hogy
honnan kéne ilyen ismeretekkel rendelkeznem.
- Fogalmam
sincsen. De honnan kéne tudnom? - vonom meg a vállaimat.
Cinna
erősen koncentrál a szemeimre, aztán a zsebeibe süllyeszti a
kezeit. - És azt tudod,
hogy mi az az Éhezők Viadala?
Na tessék. Szóval
erről van szó. Végigfut a hátamon a hideg, ahogy bólintok. -
Persze. Egy elmebeteg... vagyis ronda valóságshow, amiben ártatlan
gyerekeknek kell halomra ölniük egymást, hogy a Kapitólium
lakosságát szórakoztassák. - Azért javítom ki magam, mert elég sok rémtörténetet hallottam emberekről, akik rejtélyes módon eltűntek, miután valami rosszat mondtak a rendszerre. Már csak az hiányzik, hogy a végén Snow elnök fülébe jussanak a szavaim. Mondjuk...
honnan tudná meg, amit mondtam? Elvégre otthon vagyok. Vagyis... Nem biztos. Az előbb elég szép helyen voltunk, de a Tizenkettedikben nincsen ilyesmi - sőt, még normális lift sem. Eléggé kezdek összezavarodni,
amitől egy kicsit ismét megijedek. Igazából nem tudom, hogy hol
vagyok, és ez így elég ijesztő. A lift falának lapulok, mikor
megállunk, de Cinna egy gombbal visszatartja az ajtókat.
- Elárulod
végre, hogy mi ez az egész? Miért vagyok itt? És ti kik vagytok?
Miért gratulál nekem mindenki? - fakadok ki.
Cinna egy darabig a
földet bámulja, aztán rám néz. A szemeiben nem nagyon látok
mást, csak halvány szomorúságot.
- Sash... - kezdi,
de abban a pillanatban az arcom elé kapom a kezemet, és
félbeszakítom.
- Ne hívj így!
Nem ez a nevem! - A hangom hisztérikus, amitől földbe gyökerezik
a lábam. Sosem viselkedtem így. - A nevem... - Elhallgatok, és az
ujjaimon keresztül Cinnára nézek. Nem tudom eldönteni, hogy a
fejem melletti falat, vagy engem néz-e. - A nevem... - dadogom egyre
halkabban. Végül a torkomra forr a szó, és lassan leengedem a
karomat. - Nem tudom, mi a nevem – suttogom élettelenül.
- A neved Sash
Candel, és megnyerted a hetvenötödik Éhezők Viadalát – mondja
Cinna.
Úgy érzem, mintha
egy jeges kéz markolna a szívembe. Megrogynak a térdeim, de a
korlátba kapaszkodva sikerül állva maradnom. Kerek szemekkel
bámulom a férfit, és hirtelen nem tudom eldönteni, hogy sírjak-e,
vagy nevessek. Fájni kezd a fejem. A fájdalom lüktet, és nem
folyamatosan érzem, csak egy-egy pillanatra – de akkor nagyon.
- Na persze –
motyogom. A hangom halk, de nem azért, mert nem tudok hangosabban
tiltakozni, hanem azért, mert a sírás fojtogat. - Nem tudom, hogy
mi ez az egész, és hogy ti kik vagytok, de az tuti, hogy én nem
nyertem meg a Viadalt! - Az ajkaimat harapdálom, és hol Cinnát,
hol pedig a falakat bámulom. Néma csönd tölti be a liftet, aztán
lépek egyet előre. - Ki akarok menni – mondom a tőlem telhető
legnagyobb határozottsággal. A férfi rám néz, de egy pillanatig
tétovázik. - Ki akarok menni – sziszegem a fogaim közül. Egyre
idegesebb leszek a tudattól, hogy itt akar tartani. Mi ez az egész?!
- Ha kimész... -
kezdené, de abban a pillanatban ismét lépek egyet, és egyenesen
zöld íriszébe bámulok. A lábaim remegnek, azonban tartom
magamat. Ki kell jutnom innen, és segítséget kell hívnom.
- Engedj ki. -
Végre enged a szavaimnak, de elém áll, így mikor elengedi a
gombot és kitárulnak az ajtók, a három alak - akik az állítólagos
nevemet skandálják - nem ér el hozzám.
- Sash! - kiáltja
izgatottan az egyik. Furcsán selypít, és elharapja a mondatok végét.
- Saaash! De jó,
hogy megint itt vagy! - mondja a másik. Egy pillanatra látom, hogy
zöld színű a bőre.
Mindennél jobban
vágyom arra, hogy végre eltűnhessek innen, és mindenki békén
hagyjon, de ez jelen pillanatban lehetetlennek tűnik.
Cinna mellém
áll, megfogja a csuklómat, és magabiztosan elindul a lakosztály
ajtaja felé. Nem ellenkezem, csak követem. Folyamatosan beszél a
három akárkihez, akik szörnyen furcsán néznek ki, és ahogy
félmondatokból kiveszem, valami olyasmit ad be nekik, hogy nem
vagyok jól, és ezért egy kicsit még nyugalomra van szükségem.
- De nem leszünk
készen! - szisszen fel csalódottan a nő, akinek ezüst színű
tetoválások vannak a szemöldöke felett.
- Nem hallottad,
mit mondott Cinna? Hagyd békén szegény lányt! - csapja le egy
narancssárga hajú, rúzsos férfi. Erre a nő elhallgat, és
ahogy lopva hátrapillantok, még látom, hogy valamit odasúg kövér,
zöld társának.
Wow! Nem tudok mihez kezdeni ezzel a helyzettel! Gondoltam, hogy nem lesz szimplán vége, de ez az amnézia...DURVA! :)
VálaszTörlésWow! :D Örülök, hogy ez a véleményed... :3
TörlésVégre sikerült végig olvasnom a történetet, és nem tudok mást mondani, csakhogy hű... Gyönyörűen fogalmazol, az egész olyan volt, mintha egy könyvet olvasnék. Tele volt izgalmakkal, csavarral és majdnem elsírtam magam, mikor Max meghalt. Na és a vége... Még is mit csináltak szegény Sash-sel? Tudnom kell! Remélem minél előbb hozod az új részt, mert képtelen vagyok tovább várni =D (Az előnye, hogy egyben olvastam a történetet, hogy nem kellett várnom a folytatásokra, erre tessék, itt rágom a körmöm, hogy még is mi történhetett.)
VálaszTörlésJaj, köszönöm szépen a sok dicsérő szót, igazán jól esnek, de komolyan! Örülök, hogy elolvastad a történetet és még tetszett is, ennél többre nem is vágyhatom. :3
TörlésRemélem, a folytatásra is visszatérsz! :)