2014. január 5.

1. Fejezet - III. rész

Sziasztok! <3
Ezt a részt időzítettről kapjátok, mint a következőt és az azutánit is, meg még lehet, hogy a második fejezet első-második részét úgyszintén. Nem leszek neten, szóval bocsánat, de nem tudom addig kirakni a cseréket, meg válaszolni a kommentekre... Persze ti ugyanúgy írhattok, miután visszajövök, mindenre válaszolok és mindenkit kiteszek. Kérlek, addig vigyázzatok nekem a blogra, rendben? :)
Kellemes hetet,
Dorine
______________________________________



Megelégelem a fekvést, és inkább felülök. Vajon Katniss mit szólna hozzá, ha átugranék hozzájuk egy kicsit? Általában szívesen lát engem, legalábbis én eddig úgy vettem észre, szóval egy próbát azért megér. Gyorsan felpattanok az ágyról, az íróasztalomra dobom a kekszeket, és lerohanok a földszintre, ahol anya már nagyban nekilátott a lekvárfőzésnek.
- Átugrom Katnissékhez, oké? - akasztom le a kabátomat a fogasról.
- Rendben, de ne maradj sokáig – válaszolja anya anélkül, hogy rám nézne. Túlságosan lefoglalják a gyümölcsök.
- Nem fogok – ígérem, aztán gyorsan felveszem a csizmámat, és már csukódik is mögöttem az ajtó.
A hó máris olyan erősen hull, hogy alig látok egy méternél távolabb. Mondom, hogy folyton ez van. Minden este esik. Azért valahogy sikerül átvágnom a Győztesek Faluján, és már kopogok is Katnissék ajtaján. Prim nyit ajtót, és ahogy meglát, mosolyra húzódik a szája.
- Szia, Sash! - üdvözöl.
- Szia – köszönök vissza szintén mosolyogva. - Katniss itthon van?
- Persze, gyere be – bólint.
- Köszi.
Bent gyorsan leveszem a csizmámat és a kabátomat, köszönök Katniss mamájának, aztán míg Prim után baktatok a nappali felé, kisöpröm a hajamból a hópelyheket.
- Ott van – mutat a lány a kanapé felé. Rámosolygok, mire veszi a lapot, és elsiet, hogy segítsen az anyjának.
- Hahó – lépek be a szobába. Katniss hátra fordítja a fejét, és ahogy meglát, elmosolyodik.
- Szia – köszön halkan.
- Nem zavarlak? - kérdezem, ahogy a kanapé felé sétálok. Éppen megy a tévé, és pont engem mutatnak benne. A Győzelmi Körutamról van szó.
- Dehogy zavarsz – rázza meg a fejét a volt mentorom, majd megpaskolja maga mellett a helyet. - Ülj csak le.
Letelepszem mellé, aztán egy percig egymás mellett ülve bámuljuk a képernyőt. Mikor véget ér a reklám, megszólalok.
- Erről szeretnék beszélgetni egy kicsit – biccentek a tévé felé.
- A Körútról? - néz rám Katniss.
- Igen – bólintok. - Mire kell számítanom úgy pontosan?
A lány maga elé meredve gondolkodik egy kicsit, aztán felsóhajt, és hátradől a kanapén. - Hát... igazából sok kamerára és emberre, meg nagy felhajtásra. Csökkenő sorrendben fogunk végig menni a körzeteken, utoljára marad a Kapitólium és a Snow által adott bankett, végül pedig itthon is lesz egy kis ünnepség. Bár gondolom ezt tudod.
- Aha – bólintok -, Effie már vagy ezerszer elmondta, hogy mi után mi jön, és hogy hogyan kell viselkednem. Inkább arra lennék kíváncsi, hogy nehéz lesz-e. Nehéz lesz? - nézek Katnissre.
- Csak mosolyogj sokat, ne csinálj hülyeséget, és akkor nem.
- Oké – mosolyodom el. Arra gondolok, hogy neki tavaly mennyivel könnyebb volt, hiszen mellette ott volt Peeta, és így nem volt egyedül. De én... Mellettem senki sincsen, aki kiállhatna velem a színpadra a sok ezer ember elé, akik utálnak. Teljesen egyedül vagyok, és a győzelem terhét is egyedül kell elcipelnem. Általában ezektől a gondolatoktól sajdul meg a szívem, és jövök rá, hogy mennyire hiányzik Radler. - Segíts majd – suttogom. - Kérlek.
Katniss a kezemért nyúl, és megszorítja. - Segíteni fogok.
Hálás, de egyben szomorú mosolyt küldök felé. Ugyan ő nem állhat majd mellém a pódiumokon, hogy ott is a kezemet fogja, de tudom, hogy lélekben velem lesz, és ez egy kicsit megnyugtat. Mióta hazajöttem, egyre jobb és jobb a kapcsolatom a volt mentorommal. A "volt mentor" kifejezés talán nem is igaz, mert én még mindig a mentoromnak tartom Katnisst, persze már kicsit más értelemben. Sokat szoktunk beszélgetni, és azt hiszem, kölcsönösen megbízunk egymásban. Közvetlenül a Viadal után, mikor kiderül, hogy emlékezetkiesésem van, Katniss elég hidegen viselkedett velem, de aztán pár hét múltán, mikor már itthon voltunk, elmondta, hogy csak azért tette, mert furcsa volt a felállt helyzet, és úgy érezte, így óvhat meg legjobban attól, hogy még inkább összezavarodjak.
Tompa léptek zaja szakítja félbe a meghitt pillanatot. Katniss elengedi a kezemet, és velem egyszerre fordul
hátra. Peeta áll a szőnyegen, piszkos szőke haján megcsillannak a hópelyhek. Peeta Mellark különös fiú. Mindenki azt hitte róla, mikor két éve kihúzták a nevét az Aratáson, hogy egy betoji tinédzser, aztán kiderült, hogy mégsem. Megmentette Katnisst és saját magát is az arénában azzal, hogy az interjúkon szerelmet vallott a lánynak. Ezenkívül finom dolgokat süt a családi pékségükben, és nagyon ügyesen fest meg rajzol.
- Peeta! - köszönti Katniss. 
A fiú csókot nyom a homlokára, nekem meg biccent egyet. Kényszeredetten mosolygok rá, pedig igazán szeretnék őszinte lenni. Hiába, akárhányszor egy légtérben vagyok Peetával, mindig megfagy a levegő. Úgy érzem, a fiú azóta neheztel rám, hogy Maximus mellettem vérzett el az arénában. Engem hibáztat. Persze igaz, hogy én is meghalhattam volna, de Max nem akart megölni engem. Ő azt akarta, hogy én nyerjem meg, és ezt el is mondta nekem. Sosem lehetek boldog. Ezt mondta magáról, a mai napig emlékszem rá. Miután véget ért az amnéziám, a további, előforduló kiesések alkalmával ezt az egy dolgot sosem felejtettem el. Mindig ezt a három szót kerestem az agyamban, és mikor megtaláltam őket, automatikusan a többi emlék is visszatért. Maximust nem várta itthon senki, engem viszont igen. Ezért akarta, hogy így legyen.
Peetára sandítok, aki éppen elővesz két dobozt a csomagból, amit eddig a kezében tartott.
- Hoztam nektek sütit – nyújtja felénk a dobozokat. - Neked külön akartam átvinni, Sash, de ha egyszer már úgyis itt vagy, akkor odaadom most. - Rám néz, mire erőt veszek magamon, és elkapom a tekintetét.
- Köszönöm – mosolyodom el. Mintha egy pillanatra ő is megeresztene egy halvány mosolyfélét, de aztán felsóhajt, és megint Katnissre néz.
- Apám új találmánya. Azt akarta, hogy ti kóstoljátok meg először – magyarázza.
Van egy olyan sejtésem, hogy Peeta nem csak azért jött. Szeretne beszélni a barátnőjével, méghozzá négyszemközt, vagyis nekem le kéne lépnem. A hasamra szorítom a meleg süteménnyel teli dobozt, és felállok.
- Azt hiszem, megyek – jelentem ki.
- Rendben, holnap találkozunk – néz rám Katniss. 
Bólintok egyet, elköszönök Peetától, aki pár szóban sok sikert kíván a Győzelmi Körutamhoz, aztán az ajtó felé indulok. Gyorsan búcsút veszek Katniss anyukájától, Primtől és Kökörcsintől, felöltözöm, a kabátom alá rejtem a dobozt, és már vágtatok is haza.

9 megjegyzés:

  1. Megint nagyon jó lett a rész :) Most már egyre kíváncsibb vagyok, hogy mi lesz a Győzelmi Körúton. Puszi: Reni Everdeen :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy írtál, és remélem, tetszeni fog a Győzelmi Körút. :D

      Törlés
  2. Szia Dorine!

    Nagyon jó lett a rész. Már alig várom, hogy mi fog következni, kíváncsi vagyok mi lesz még ebből... :)

    Hannah

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát arra aztán én is kíváncsi vagyok! :3 Köszi, hogy írtál <3

      Törlés
  3. Üdv :3 Díj vár nálam a blogomon. http://thecountriesgames.blogspot.hu/2014/01/dijak.html

    VálaszTörlés
  4. Kedves Dorine,
    Nem tudom, hogy emlékszel-e rám, én vagyok az az őrült, aki fél nap alatt kivégezte a blogod, mert annyira tetszett. :D Hamar el is olvastam ezt a három részt és mit ne mondjak...Iiiimádom! Hiányzott már Sash is.
    Nem tudom, lehet, hogy csak én gondolom túl, de Sash és Riki között felfedeztem egy párhuzamot. Ugye Riki volt a Kapitólium kedvenc énekese, de nagyon lestrapálták szegényt, Sash pedig dalospacsirtát játszott az interjún. Talán Sash-ből a Kapitólium egy új Riki-t csinál? ..én és a hülye fantazmagóriáim..:D
    Amikor Jana és Radler körzetébe fog érni, érzem, hogy mi fog történni. Már előre félek...
    Egy szó mint száz, örülök, hogy visszatértél! ^^
    May the odds be ever in your favor!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Igen, emlékszem rád, hogy is felejthetnélek el? :D Nem vagy őrült, sőt, én nagyon is tisztellek azért, mert ilyen szorgalmasan végigolvastad a Nyitott szemeket.
      Nagyon örülök neki, hogy tetszik a folytatás! Igazából eleinte egy kicsit aggódtam, hogy esetleg nem fog bejönni némelyeknek a második rész, vagy nem lesz olyan a hangulat stb, de megnyugvással tapasztalom, hogy szeretitek, és ez tök jó. :) Hogy Sash és Riki között párhuzam? Nos, én ezt eddig nem vettem észre, de most, hogy így mondod, tényleg, igazad van. Látod, tök király, hogy megírsz ilyesmit, mert egy teljesen más perspektíva, mint az enyém. :D Jaja és Radler körzete még hú, messze van, de remélem, majd ott elmondod, hogy mire gondoltál! :)

      Üdv,
      Dorine :)

      Törlés
  5. Fú, nagyon klassz eddig, nagyon tetszik :) Az egyetlen, amit észrevettem, hogy Peetára szerintem nem vall az, hogy haragudjon ilyesmiért Sash-re... de persze ezt te tudod :) Nagyon jó lesz, hajrá tovább! :)

    VálaszTörlés