2014. január 3.

1. Fejezet - II. rész

Sziasztok!
Úgy döntöttem, az első fejezet részeit kétnaponta hozom, hogy ne húzódjon annyira el, míg beindulnak a dolgok. Viszont csak az első fejezetet, a másodikat már háromnaponta! És köszönöm nektek, hogy már huszonhatan vagytok, köszönöm  tizenhét pipát és a két kommentet rögtön az első részhez! :) <3
Kellemes olvasást,
Dorine Osteen
_______________________________________



A csengő hangjára eszmélek fel, ami azért szól, mert benyitottam a boltba. A nagy gondolkodásban elfelejtettem lezárni a havat a csizmámról, de szerencsére nem szólnak érte. Odaköszönök az eladónak, egy középkorú, ráncos nőnek, majd a gyümölcsökhöz lépek. Nincs nagy választék, és eléggé rondák, de anya amúgy is lekvárt akar főzni belőlük, szóval végül is megteszik. Sosem főzött még lekvárt, de a héten látta a tévében – igen, már rendes tévénk is van -, hogy hogyan kell, és azóta folyton arról beszél, hogy majd ő is nekilát egyszer. Így hát ma önszántamból elindultam, hogy hozzak neki gyümölcsöt. 
Fogok egy vászonzsákot, megpakolom barackkal, szilvával és áfonyával, aztán hozzácsapok még egy pár tojást, egy kenyeret, és néhány csokiszeletet is.
- Minek neked ennyi gyümölcs? - kérdezi az eladónő, mikor a pultra dobom a nehéz zsákot.
- Nem nekem kell, hanem anyának. Lekvárt főz – magyarázom.
Hazafelé menet azon agyalok, hogy mi lesz majd a Győzelmi Körút után. Itt fogok élni a Tizenkettedik Körzetben, és minden évben elrángatnak majd az Éhezők Viadalára, mint mentort. Remélem, Katnissék átvállalják majd a mentorkodást, mert nekem semmi kedvem hozzá. Mondjuk itt senkit sem érdekel, hogy nekem mihez van kedvem, ezt már volt szerencsém megtapasztalni. Ha pedig ez a helyzet – márpedig ez -, akkor végig kell majd néznem, ahogy a kiválasztottjaink meghalnak. Kivéve, ha akkora mázlijuk lesz, mint nekem, vagyis a Kapitólium annyira megszereti őket, hogy nem engedi a halálukat. Azzal sikerült kiérdemelnem az emberek kegyeit, hogy dalra fakadtam a kedvükért a Viadalt megelőző interjúkon. A kapitóliumi énektanárom, Riki Prosena szerint nem csak magánszemélyek, de zenei társaságok és kiadók is lobbiztak mellettem Snow elnöknél. Vajon akarják még, hogy énekeljek nekik? Ha igen, akkor biztosan megkérnek majd rá. Ha nem, akkor pedig annak csak örülni fogok. Ami azt illeti, azért én szoktam még énekelni Rikivel. Mivel elég öreg már, nem sokszor jön ide hozzánk a Körzetbe, hogy együtt fejlesszük a hangomat, mint választott talentumot, de telefonos és videós úton tartjuk a kapcsolatot. Mikor oda értünk, hogy kiválasszam a talentumomat, vagyis azt a dolgot, amivel a Viadal után foglalkozni szeretnék, nem volt kérdés, hogy mi lesz az. Szeretek énekelni, és tudok is. Riki szerint nagy jövő áll előttem, de anya ezt már másképp gondolja. Persze nem akar megakadályozni a repülésben, de azt mondta, hogy amíg fiatal vagyok és csak a szárnyaimat bontogatom, addig nem fogja engedni, hogy karriert kezdjek. Ha erre sor kerülne, akkor valószínűleg a Kapitóliumban látnék neki, ami már csak azért is lehetetlen, mert Snow elnök biztosan nem egyezne bele, hogy körzetbéli létemre ott éljek. Talán pár koncert erejéig esetleg, de hogy oda is költözzek, az kizárt dolog. Úgy érzem, nem is akarnék ilyesmit tenni. Én a Tizenkettedikben születtem, itt is éltem eddig, és nem is szeretnék ezen változtatni. Ha a Kapitólium látni akar, jöjjön ide.
Megint muszáj feleszmélnem, mert ismét elkalandoztak a gondolataim. Már nagyban a tizenkét házból álló, kör alakú Győztesek Falujában baktatok a negyedik ház felé, ami a miénk. Haymitch Abernathy, az ötvenedik Éhezők Viadalának győztesének a háza olyan, mintha nem is laknának benne, míg a Mellark, az Everdeen és a Candel család lakja valósággal életre kel az ablakokból világító fénytől, és a bejárati ajtón virító díszektől, melyek a közelgő aratásnapi ünnepet jelzik.
Katnissék háza felé nézek, és pont kiszúrom Primet, Katniss húgát, amint az ablakban áll, és engem néz. Mikor meglátja, hogy észrevettem, elmosolyodik, és felém int. A hatalmas csomag, amit a kezeimben cipelek, eléggé akadályoz a mozgásban, de végül valahogy sikerül visszaintegetnem. Nagyon kedvelem Primet, aranyos lány. Van egy ronda macskája, akiért odáig van meg vissza, és a cica is hasonlóan viszonyul hozzá. A neve Kökörcsin. Katnisst és engem nem nagyon szeret, valamint Othie-ért, Riki macskájáért sem rajong.
Mire fellépek a verandára, ismét elered a hó, és be is sötétedik. Lerázom a csizmámról, aztán belépek a házba. Kellemes meleg, és gyömbéres sütemény-illat fogad. Úgy látszik, anya minden sütéses és főzéses hóbortját kiéli a héten.
- Megjöttem! - kiáltok a konyha felé, miközben leveszem a csizmát, a kabátot és a sálat.
- Szia, kicsim! - bukkan fel anya feje az ajtóban. - Sikerült mindent megvenned?
- Igen – dobom fel az asztalra a zsákot. Valami megreccsen. Gondolom a tojások. A következő másodpercben bebizonyosodik a sejtésem, mert a barack, ami elkezd gurulni az asztalon, hosszú, nyálkás csíkot húz maga után. Anya kellemetlenkedni kezd, de nem szid meg. Mióta hazajöttem, sokkal gyengédebb velem szemben, mint a Viadal előtt. Gyorsan feltakarít, én pedig felkapok két gyömbéres kekszet a tálcáról, és a szobám felé indulok.
Apa – mint kiderült - csak később jön, szóval a közös, esti családi beszélgetés talán ma elmarad. Ezt szoktuk csinálni, mióta beköszöntött a tél. A hosszú, hideg estéken nincs is jobb, mint a kanapén kucorogni egy bögre forró, fűszeres tejjel a kezemben, és a szüleimmel beszélgetni. Valahogy úgy éreztem, hogy miután hazatérek, sokan akarnak majd a barátaim lenni, és lesz kivel dumálni, de nem így lett. Sőt, pont ellenkezőleg: az emberek mintha tartanának tőlem. Megkérdeztem erről Katnisst és Haymitchet is, és mindketten azt mondták, hogy ez természetes. Mondjuk Haymitch válaszából inkább csak arra emlékszem, hogy csupa nyál lett a két karom, mert a pasas úgy beszélt, hogy közben fröcsögött a nyála. Katnissel éppen a városban sétálgattunk, mert az anyukája elküldte kötszerért a patikában, és meg elkísértem. Ő azt mesélte, hogy miután hazaértek Peetával, az emberek megbámulták őket, de ezen kívül semmi sem változott.
Levetem magam az ágyamra, és a plafont bámulva a holnapi napra gondolok. Milyen lesz vajon a Győzelmi Körút? Még csak sejtésem sincsen, de legalább nem leszek egyedül. Ott lesz velem elsősorban Katniss, aki tavaly már végigcsinálta ezt az egészet, és elláthat hasznos tanácsokkal. Aztán ott lesz még Effie Trinket, akinek köszönhetően sehonnan sem fogunk elkésni. Az örökké nyugodt, megbízható Cinna, aki biztosan csodás ruhákat fog rám adni, végül pedig Venia, Octavia és Flavius, az örökmozgó, folyton locsogó előkészítő csapat, akik gondoskodnak róla, hogy tökéletes legyen a szemöldököm, a hajam és a manikűröm. Furcsa ez a nagy felhajtás, és eleinte kicsit ijesztő is volt, de mára már egészen megszoktam.  

7 megjegyzés:

  1. Szia! Nagyon jó lett (megint) és már nagyon várom a Győzelmi Körutat. Kíváncsi vagyok, hogy Sash, hogy fog beszédeket mondani :) Puszi: Reni Everdeen :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik a rész, remélem, a folytatással sem fogok csalódást okozni! :)

      Törlés
  2. Szia!

    Még nem írtam megjegyzést, de gondoltam ideje lenne már, ugyanis csak sokkal később csatlakoztam, de az elejétől kezdve elolvastam a történetet. Elképesztően jól írsz, mindig gördülékeny és fordulatos. Már alig várom a következő részt! További sok sikert és jó sok olvasót, megjegyzést és pipát kívánok! :)

    Hannah

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, nagyon köszönöm, hogy írtál! <3
      Jó olvasni, hogy tetszik neked, és köszönöm a jókívánságokat! :33

      Törlés
  3. Szia! :) Nagyon tetszik már az eleje az Akik vagyunknak, kíváncsi vagyok a Győzelmi körútra, és hogy mikor találkozik Jana családjával...na meg Radlerével, hogyan fogja kezelni a helyzetet, meg így eleve az egészet. Igazából mindenre kíváncsi vagyok, várom a következő részt! :) A fogalmazásod meg még mindig tökéletes!:)

    Lejla

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hamarosan kiderül... ^^
      És örülök, hogy tetszik, köszönöm, hogy írtál nekem! <3

      Törlés
  4. Gyerünk, Bridget (egyszerűen nekem Bridget maradsz <3), tedd közzé a harmadik részt még ma! Légyszilégyszi! Annyira akarok valami ilyesmi zsenialitással rendelkező történetet olvasni, és már nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz Sash saját forradalma (mert az lesz, nem?) Szóval kééérlek, szánj meg minket, vagy csak engem, és rakd ki, vagy küldd el! <3 :3 Annyira szuper lenne, felvidítana :) Siess! xoxox Orsi

    VálaszTörlés