2014. január 15.

2. Fejezet - II. rész

Sziasztok! <3
Megérkeztem a következő résszel, remélem, ez is elnyeri majd a tetszéseteket. Elkezdődött a Győzelmi Körút, kíváncsian várom a véleményeteket a különböző mozzanatokról. Ez most egy hosszabb fejezetrészlet lesz. :)
Kellemes olvasást,
Dorine
_____________________________________________




Mikor kiszállunk a kocsiból, hogy aztán átszálljunk a vonatra, ami majd a Tizenegyedik Körzetbe röpít minket, még mindig esik a hó, és minden annyira valószínűtlenül fehér, hogy folyton hunyorognom kell ahhoz, hogy normálisan lássak. Tudom, ez nem a legelőnyösebb a kamerák miatt, de egyszerűen nem tudok mást tenni. Magamban hálát adok gyorsan, mikor fellépek a vonatra, ami ismét elkápráztat. Meglehet, már nem kell nyomorban élnem, de azért ez a kapitóliumi pompa még mindig ezerszer kápráztatóbb, mint a mi otthonunk. Olyan lassan haladok előre, hogy Effie-nek kell maga előtt tolnia, hogy a többiek és felférjenek.
- Tudom, drágám, hogy minden gyönyörű, de kicsit beljebb is mehetnél! - dobol a vállamon a körmével. - Az étkező is mesés, hidd el!
Effie-nek igaza van: az étkező tényleg mesés. Azonban abban a pillanatban, hogy meglátom a temérdek kaját meg az asztalt, megint megtorpanok, és rémülten eszmélek rá, hogy a szemeimmel Maxot keresem. Viszont helyette csak Cinna mosolygós arcával találkozom, aki mikor ránézek, egyből aggodalmaskodóra vált. Gyorsan elmosolyodom, és még mielőtt megkérdezhetné, hogy minden rendben van-e, felkapok egy répás muffint az asztalról, és letelepszem az egyik kanapéra. A répás muffin régi kedvencem, még akkor szerettem meg, mikor legelőször ettem egyet a vonaton a Kapitóliumba tartó úton.
- Sash? - ránt ki Effie éles, figyelmet követelő hangja a gondolataimból.
- Igen? - nézek rá, és közben beleharapok a sütibe.
- Holnap reggel nyolcra legyél itt. Egy percet sem késhetsz – teszi hozzá.
- Értettem – bólintok egy hatalmasat. - De miért olyan korán? Vagy egyáltalán... mikor érünk a Tizenegyedikbe?
- Holnap dél körül – válaszol Effie, miközben belelapoz egy köteg papírba. - És azért ilyen korán, mert még vár rád az előkészítő csapat.
Oldalra húzom a számat, és ekkor leesik, hogy ma reggel miért nem volt szőrtelenítés, manikűrözés és egyebek. Aztán ahogy végig nézek Effie-n, azon kezdek gondolkodni, hogy vajon mennyit alszik éjszakánként, mert általában mindig ő van fent elsőnek, és még elképzelésem sincsen, hogy mennyi időt vesz el a sminkelés és a megjelenése elkészítése az alvásra szánt órákból.
Hamarosan felszolgálják az ebédet, amit együtt eszünk meg. Arról kezdünk beszélgetni, hogy milyen lesz a Tizenegyedik Körzet, de mikor Katniss egyszer csak az asztalra csapja az evőeszközét és kiviharzik az étkezőből, mindenki elhallgat.
- Ennek meg mi baja?! - visítja Effie mennydörgő hangon. - Ilyen szemtelenséget!
Az ajkamba harapok, mert tudom, hogy mi a baja. Ruta. Ő volt a szövetségese tavaly, az a fiatal kislány, akit nem tudott megmenteni. Ruta is a Tizenegyedikben lakott, ott húzták ki, és onnan küldték a Viadalra.
Nyelek egyet, aztán felsóhajtok. Megköszönöm az ebédet, kitolom a székemet, és otthagyva a többieket, a mentorom után indulok.
A fülkéjében találok rá: az ágyán fekszik, és a plafont bámulja. Halkan bekopogok, mire rám néz, és egy pillanatig csak bámul bele a szemeimbe.
- Gyere be – szól végül, majd ismét a plafonra szegezi a tekintetét.
Lassan az ágya mellé sétálok, és leülök a földre. Talán nem lenne szabad szóba hoznom a dolgot, de mégis megteszem. A Viadal óta sokkal bátrabbá váltam, és olyan dolgokat is gondolkodás nélkül teszek meg, amiket eddig sosem mertem.
- Tudom, hogy mi a baj – nézek fel rá.
- Dehogy tudod – válaszolja komoran.
- Ruta.
Látom, ahogy Katniss elkapja a tekintetét a plafonról, és megfeszíti az állkapcsát. Talán mégsem volt olyan jó ötlet belekezdeni ebbe az egészbe... Talán hagynom kellett volna, hogy egyedül legyen, míg lenyugszik. Elvégre a kislány halála nagyon mélyen érintette, és érinti is a mai napig. Ráadásul senki sincsen itt, akiben igazán megbízik. Se Peeta, se Haymitch... talán csak Cinna. És akkor beugrik. Beszélni fogok Cinnával, hátha ő jobb hatással lesz Katnissre, mint én.
Felállok, majd szó nélkül az ajtó felé veszem az irányt. Már éppen kilépnék a folyosóra, mikor a mentorom hirtelen megszólal.
- Nézd el nekem...
Megpördülök, mire Katniss felül, és rám néz.
- Micsodát? - teszem fel a kérdés, holott pontosan tudom, mire gondol.
- Hogy ilyen vagyok veled – magyarázza. - Te is tudod, hogy nem vagyok barátkozós típus... ráadásul itt van ez a Körút is.
- Semmi baj – mosolygok rá. - Én megértelek.
- De megígértem neked, hogy segíteni fogok - sóhajt fel.
- Túl sok a rossz emlék – bólintok. - Azzal nem segítesz, ha gyötröd magad miattam.
- Azért próbálok majd normálisan viselkedni.
- Rendben – mosolyodom el ismét.
Miután elköszönök Katnisstől, lassan visszalépkedek az étkezőbe, hogy keressek valami innivalót. Már senkit sem találok ott, kihalt az egész kocsi. Azon kezdek gondolkodni, miközben öntök magamnak egy pohár narancslevet, hogy mennyire megfogyatkozott a csapat. Itt vagyok én, itt van a mentorom, a stílustanácsadóm, az ő három embere, meg a kapitóliumi kísérő. Haymitch és Peeta otthon maradtak, és nélkülük valahogy olyan nyomasztó ez az egész. Persze azt nem bánom, hogy Peeta nincs itt, mert semmi kedvem feszengeni miatta, így is van elég bajom, de azért Haymitchnek örülnék. Valahogy megnyugtató, ha kéznél van, hiszen ő a csapat legidősebb, és egyben legtapasztaltabb tagja, minden zsémbessége és részegessége ellenére is.
És abban a pillanatban, hogy ezekre gondolok, mint egy varázsütésre, egyszer csak meglátom. Majdnem félrenyelek, de szerencsére az utolsó pillanatban sikerül a padlóra köpnöm a narancslevet. Haymitch abban a fotelben terpeszkedik, amiben én ettem a muffinomat, még az ebéd előtt. Egy borosüveg száját nyalogatja, a szemei véresek, az arca vörös és csupa kosz, vagyis semmi kétség, tényleg ő az. Haymitch Abernathy.

5 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Dorine,

    Nekem oltári rövidnek tűnnek a részek. :( Megoldható lenne, hogy többet rakj ki egyszerre? (Igen, követelőzök, mert imádom a történetet!:D) Úgy érzem, hogy nagyon lassan halad a történet, mindazok ellenére, hogy már a második fejezetnél járunk.
    Haymitch jó húzás volt! Kíváncsi vagyok, hogy milyen szerepe lesz! :P

    Alcott M.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, ha rövidnek tűnnek a részek, de igazából tényleg nem azok, egy-másfél-két oldal terjedelműek szoktak lenni... :/ Többet semmiképpen sem szeretnék, mert attól félek, beérném önmagam, és azt az olvasóim sínylenék meg. :(
      A sztori talán egy kicsit tényleg lassan halad, bocsi. :$ Viszont örülök nagyon, hogy tetszik, és köszönöm, hogy írtál! :)

      Törlés
  3. Jó volt ez a rész is, Katnissnek azért tényleg rossz lehet Ruta miatt, és örülök, hogy a végén Haymitch is megjelent. Kíváncsi vagyok, miért tart végül velük. :) várom a következő részt! :)

    Lejla

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök naki, hogy tetszett! Próbálom élethűen/karakterhűen visszaadni a szereplőket, és remélem akkor, hogy sikerül is. :)
      Köszönöm a kommented! <3

      Törlés