2014. február 11.

4. Fejezet - I. rész

Sziasztok!
Itt van a következő rész, nem húznám felesleges locsogással, de azt megint meg kell köszönnöm, hogy itt vagytok és olvastok, nagyon sokat jelent, és köszönöm a kommenteket meg a pipákat is! <3
Kellemes olvasást,
Dorine
_________________________________________




A térdeim megbicsaklanak, a szám kiszárad, mintha fűrészporral lenne teli, és muszáj Snow bársonyzakójába kapaszkodnom, nehogy a földön kössek ki. Természetesen ő sem enged el: úgy tesz, mintha megölelne, pedig csak magához szorít, hogy ne essek el. Annak ellenére, hogy elvileg jót tesz nekem, úgy érzem magam, mint az a bizonyos egérke egy hatalmas, gyilkos kígyó szorításában.
- Kérem, hadd üljek le... - motyogom halkan.
- Mindjárt leülhet, csak egy kicsit maradjon még, olyan csodás ez a tánc, nem gondolja? Csodás, bizony, ám tudja, mi nem lenne csodás? Ha valakik, mondjuk maga és a mentora, Everdeen kisasszony miatt az emberek kedvet kapnának ahhoz, hogy újabb lázadásba kezdjenek. Tudja jól, hogy mi történt a Tizenharmadik Körzettel. Elpusztult, és ugye nem akarja, hogy az önök otthona is semmivé legyen?
- Nem – nyögöm ki az utolsó leheletemmel.
- Akkor arra kérem, szedje össze magát, és engedelmeskedjen. Tegyen mindent úgy, ahogy most mondani fogom. Figyel?
- Igen – tátogom, mert hang alig jön ki a számon.
- Maradjon csak egyszerű és szürke, mint volt, mint az otthona, ne törekedjen világmegváltó dolgokra, mert az olyanok, mint maga, könnyen belebuknak a nagyszabású tervekbe. Attól még, hogy megnyerte a Viadalt, semmivel sem lett több. Egyedül nekem köszönheti, hogy még életben van, és ugye emlékszik arra a levélre? Azt tőlem kapta, Candel kisasszony, személyesen tőlem. Remélem, világos volt az üzenete. Szóval csak semmi óvatlanság, semmi hirtelen lépés, semmi szabálytalanság. Hagyja, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy történniük kell.
Aztán egyszerűen elenged, nekem pedig muszáj a falba kapaszkodnom, nehogy elessek. Levegő után kapkodva figyelem, ahogy illedelmesen megköszöni a táncot, aztán köd előtte, köd utána – egyszerűen felszívódik. Összepréselem az ajkaimat, de képtelen vagyok legyűrni a hányingert. Egyre jobban kínoz, és úgy érzem, csak úgy könnyíthetek magamon, ha gyorsan keresek egy mosdót. A fal mellett tapogatózva indulok meg a kijárat felé, vagyis inkább egy ajtó irányába, ami reményeim szerint kivezet ebből a kavarodásból.
A számra szorítom a kezeimet, és annak ellenére, hogy hallom magam mögött Katniss hangját, amint engem szólongat, valósággal kirobbanok a hűs folyosóra. Egy lélek sincsen itt, egyedül én. Talán senkit sem zavarna, ha itt dobnám ki a taccsot...
- Sash! - Valaki megragadja a vállaimat, aztán megpördít. Katniss szürke szemeivel találom magam szembe, meredten bámul rám. - Mi volt ez az egész? - kérdezi.
Nem tudom, hogyan mondjam el neki, hogy mindjárt hányni fogok, de aztán egyszerűen nem bírom tovább. Pár centin múlik, hogy nem Katniss lábára pakolom ki a vacsorámat, hanem a kék szőnyegre.
- Gyere. - A mentorom megragadja a kezemet, és elvisz egy mosdóba. Kerít nekem egy üveg vizet, aztán leülünk az egyik vécé tetejére, bezárja az ajtót, és megvárja, míg megnyugszom.
Elég sok időbe telik. Vagy öt percig csak próbálok észhez térni, aztán mikor végre sikerül, benyakalom a vizet, és megtörlöm az arcomat. Nem mondok semmit, arra várok, hogy Katniss kérdezzen előbb.
- Most már jól vagy? - szólal meg végre. A hangja meglepően kedves, sosem beszélt velem így. Ugyan tudom, hogy szeret, de Katniss nem az a fajta lány, aki ilyen szavakkal, és ilyen hangsúllyal adná az emberek tudtára az érzéseit. Sokkal inkább a tettek embere, úgy hiszem.
- Fogjuk rá – felelem remegő hangon. Ficánkolok egy kicsit az ülőkén, aztán megköszörülöm a torkomat.
- Mi volt ez az egész Snow-val? - kérdezi Katniss. - Mikor megjelent, csak arra volt időm, hogy figyelmeztesselek, sajnálom. De végig figyeltelek titeket, és nem tűntél épp boldognak, Sash. Sőt... elég rémült voltál. Mit mondott neked?
Megborzongok, és ismét elfog a hányinger, ahogy felidézem magamban a történteket. A rózsa és a vér szaga, ahogy hozzám ért, ahogy beszélt, és amiket mondott...
- Hogy az olyanoknak, mint én vagy te, el kell pusztulniuk – mondom halkan. - Szabálytalanul játszottunk.
- Ezt hogy érted?
- Te a bogyókkal trükköztél tavaly, én pedig nem vagyok gyilkos – suttogom. Maga a tudat is borzasztó, 
hogy azért vagyok bajban, mert nem öltem embert. Milyen társadalom ez?
Katniss hallgat egy darabig, végül motyog valamit, amiből egy szót sem értek, de nem próbál megnyugtatni. Sőt, a díszvacsora további részében harsányan társalog az emberekkel, mindenbe beleeszik, és láthatólag egyáltalán nem érdekli, hogy mit gondolnak róla. Még arra is hajlandó, hogy táncoljon Plutarch Heavensbee-vel, az új Főjátékmesterrel, mikor Effie bemutatja nekünk.
Aztán csak telnek az órák, próbálom minél kisebbre összehúzni magam, és abban reménykedem, hogy minél hamarabb véget ér ez az egész. A fejem zsong, még mindig felrémlik bennem a Snow elnökkel való tánc, képtelen vagyok kiverni a fejemből a szavait. El kell pusztulniuk, el kell pusztulniuk, el kell pusztulniuk. Szinte érzem, ahogy a felfújt, piros ajkai hozzáérnek a fülemhez. Gyorsan a fejemhez kapok és megdörzsölöm a fülemet, így próbálom elterelni a figyelmemet, így próbálok szabadulni a gondolatoktól. De nem megy, képtelen vagyok rá. Snow annyira jól csinálta, hogy még mindig remegnek a kezeim. És a remegés, a felerősödött rettegés az ismeretlentől nem múlik el, csak némiképp enyhül, mikor egyszer csak megjelenik Effie, Cinna és Haymitch, és szólnak, hogy indulhatunk. Összeszedjük Katnisst, aztán legalább annyira feltűnés nélkül távozunk, mint amilyen feltűnést keltve érkeztünk.

7 megjegyzés:

  1. Drága Dorine!
    Wááá. Ugye szépen kezdem a kommentet? Igaz? Szerintem is ez a legszebb kezdés egy ilyen rész után. Fantasztikus! És most kellene egy szinonima szótár, hogy elég tökéletes kommentet tudjak neked írni, de szerintem még abban sem lenne megfelelő szó. Na, nem is ömlengek tovább. A lényeg, hogy nagyon jóóóóóó lett a rész. Még mindig sajnálom szegény Sasht, amiért Snow egyáltalán hozzáért. Már az felér egy hidegrázással nem, hogy táncol is vele. Komolyan! Meg ez a lázadó gondolat. Várom nagyon a kövit.
    Puszi: Pansy Graham <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Pansy,
      nagyon szépen köszönöm a szavaidat, és igazán, komolyan nagyon örülök, hogy ennyire tetszett a rész! Hálás vagyok, amiért mindig írsz! <333

      Törlés
  2. Hűha. Ez a design eddig a legeslegeslegjobb <3

    VálaszTörlés
  3. Hú, szuper volt az utóbbi két rész(előtte is, de ezek kifejezetten). Pontosan megvolt az a hidegrázás, ami a Futótűzben. Annyira jól belesimul az itteni Snow abba a Snowba. Mintha ugyanannak az embernek a tollából született volna ez a díszvacsora is. Gratula Dorine!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juj, köszönöm! :D:D Mint a Futótűzben, wow, és mintha ez is az a Snow lenne, akit Collins keltett életre... nyáá, köszönöm!! <33

      Törlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés