2014. február 23.

4. Fejezet - V. rész

Sziasztok! :)
Itt az új rész. Köszönöm az eddigieket, megint csak hálásnak tudok lenni a pipákért és a kommentekért, köszönöm szépen nagyon, hogy még mindig itt vagytok! :3
Kellemes olvasást,
Dorine
________________________________________________




Haymitch motyog valamit, de nem értem, hogy mit, aztán lassan feltápászkodik. A földre dobja a bort, simán hagyja, hogy a tartalma a földre folyjon, aztán beigya a piszkos szőnyeg. Látom rajta, hogy fázik, amit nem is csodálok, hiszen odakint tárva-nyitva van az ablak. Gyorsan keresek az egyik szekrényben egy pulóvert, és odaadom neki.
- Vegye fel, nehogy megfázzon – mondom.
- Minek ébresztettél fel? - kérdezi Haymitch, miközben áthúzza a fejét a pulóver nyakán.
- Mert akarok kérdezni valamit – felelem nyíltan.
Haymitch egy pillanatig csak bámul rám, aztán beletörli az orrát a pulóver ujjába, és az ajtó felé mutat. - Kifelé – utasít. - Ha annyira fontos, akkor majd útközben megbeszéljük.
- Hová megyünk? - kérdezem meglepetten, de a pasas már tol is ki a hidegbe.
- Elsétálunk a piacra – morogja.
- Piacra? - szaladnak össze a szemöldökeim. Hát ez fura. Tudtommal a Tizenkettediknek nincs is piaca. Hacsak nem... - Úgy érti, a...
- Ne kérdezősködj már annyit! - förmed rám, aztán kilök az ajtón. Felveszi a kabátját, és már úton is vagyunk.
Még mindig nem értem, miért olyan nagy titok, hogy hová megyünk pontosan, és azt sem értem, hogy miért nem tudunk Haymitchnél beszélgetni. Ám ezek a kérdések azonnal háttérbe szorulnak a fejemben, mikor felnézek, és meglátom, hogy milyen csodálatosan néz ki a napfelkelte. A sötétszürke felhők utat nyitnak a napsugaraknak, ahogy a vöröslő Nap ciklámen köntösbe bújtatja a párapamacsokat. A házakon és az úton fehér köd terjeng, olyan, mintha a hó kezdene lassan elpárologni. Csendben hallgatom, hogyan ropog a talpunk alatt a friss hó, aztán a figyelmemet egy csapat ragadja meg, akik a bányába igyekszenek. Addig nézem őket a szemem sarkából, míg el nem tűnnek az utca végén, mi pedig le nem fordulunk egy kis sikátorba.
Összehúzom magamon a kabátomat, a sálamat pedig az arcom elé igazítom. Ijesztő ez a hely, tuti, hogy nem jönnék ide egyedül.
- Na – szólal meg egyszer csak Haymitch -, egy valamit szögezzünk le, mielőtt beszélgetni kezdünk.
- Oké – bólintok.
- Ne kérdezősködj se otthon, se egyik házban sem, amelyik a Győztesek Falujában van, se olyan helyeken, amiknek bármilyen köze van a Kapitóliumhoz. Mindent lehallgatnak, és a jelenlegi helyzet állásához már csak az hiányzik, hogy Snow a nyakunkra eressze a gorilláit.
Rögtön leesik, hogy miről beszél Haymitch. Lehallgatják a beszélgetéseinket, persze, hogy le, így ellenőrzik, hogy jól viselkedünk-e. Ezért nem hozta fel a Peetás témát Katniss a vonaton, és ezért jöttünk ki ide. Szóval akkor otthon sem lehetek biztonságban, és most már együtt kell élnem a tudattal, hogy az egész házunk be van poloskázva. Azonban van még egy dolog, ami megragadja a figyelmemet, ez pedig nem más, mint Haymitch utolsó szavai.
- Hogy érti, hogy "a jelenlegi helyzet állásához"? - állok meg egy vörös téglákkal beborított, szénporos fal mellett. - Mit jelent ez?
Haymitch a szemeit forgatja, úgy látom, nagyon nincs ínyére, hogy erről beszéljen nekem. Ezen aztán annyira felhúzom magam, hogy megtámaszkodom a falban, és elállom az útját. Csak akkor jövök rá, hogy Haymitch akkor lök fel, amikor csak akar, mikor úgy mered rám, mint egy hülyére.
- Nem hiszem, hogy erről nekem kéne beszámolnom – morogja. - Kérdezd inkább Katnisst.
- De Katniss nincs itthon, és ki tudja, mikor jön! - fakadok ki. - Éppen ezért kerestem meg magát a kérdésemmel...
- És hogy hangzik az a kérdés? - Haymitch lopva a háta mögé tekint, aztán elindít befelé a sikátorba, és utánam ballag.
- Katnissről és Peetáról lenne szó. Katniss bevallotta, hogy a trükközés az arénában azokkal a bogyókkal nem is igazi szerelemből volt – rázom meg a fejem. Muszáj oldalra húznom a számat, annyira rossz még kimondani is ezt a dolgot. Annyira szép szerelemnek tűnt az övék, olyan igazinak, amilyenről minden lány álmodik. - Csak megjátszották, legalábbis Katniss, hogy életben maradjanak – teszem hozzá.
Haymitch olyan hirtelen fékez le, hogy először észre se veszem, hogy megállt. Rám bámul, és nagyon úgy néz ki, hogy mérlegel valamit. Gondolom azt, hogy elmondjon-e nekem valamit, vagy sem. Ez pedig elég rosszul esik. Miért nem bízik bennem? Egy évvel vagyok fiatalabb Katnissnél, semmivel sem vagyok éretlenebb, mint ő. Persze azt tudom, hogy ez az egész inkább körülötte forog és róla szól, de azért senki sem halna bele, ha egy kicsit jobban beavatnának a dolgokba. Ezért hát csípőre teszem a kezeimet, és felvonom az egyik szemöldökömet. Rajta – üzenem a tekintetemmel. És mintha Haymitch megértené: lassan körbenéz, megbizonyosodik róla, hogy senki sem figyel, aztán belekezd.
- Katniss igazat mondott – suttogja. Bár számítottam erre a válaszra, mégis úgy érzem, mintha valaki pofon vágna. - Megjátszották a románcot, vagyis Katniss megjátszotta, Peeta részéről igazi, de ezt most hagyjuk. A lényeg az, hogy... - Elhallgat. Megvakarja a tarkóját, úgy látom, nagyon nincsen ínyére erről beszélni, de elhatározom, hogy akkor is kiszedem belőle, mert tudnom kell. Mert jogom van tudni.
- Az, hogy...? - sürgetem fojtott hangon.
- Hogy muszáj a reménytelen szerelmespárt adniuk, ugyanis a körzetekben élő emberek a lázadást látják bennük, te pedig rátettél egy lapáttal a győzelmükre, mert nem öltél, ezzel pedig bebizonyítottad, hogy joguk van megőrizni az ártatlanságukat – hadarja.
Furcsa bizsergés fut végig az egész testemen, beleborzongok Haymitch szavaiba. - És... - kezdeném, de félbe szakít.
- És Snow elnök nem rég meglátogatta Katnisst, és megfenyegette, hogy mindenkit megölet, aki számít neki, ha nem csillapítja le valahogy a lázongó körzeteket.
- Ezért utaztak a Kapitóliumba – suttogom döbbenten, a hangon idegennek és távolinak tűnik.
- Ezért fognak összeházasodni – bólint Haymitch.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése