Drága Olvasóim!
Meghoztam a következő részt. Furcsa, hogy máris itt tartunk, de persze azért még van hátra jó pár dolog, az események sűrűjét még csak nem is érintettük. Remélem, addig is velem maradtok, és továbbra is olyan kedves szavakkal biztattok, mint eddig, mert nagyon jól esnek, köszönöm szépen! <3
Kellemes olvasást,
Dorine Osteen
___________________________________________________
Egy pillanatig köpni-nyelni nem
tudok a döbbenettől, aztán mikor végre észhez térek – vagyis
a kapitóliumi tömeg örömittas üvöltése és tapsolása észhez
térít -, elkiáltom magam.
- Anya! Apa!
- Mi történt? - Anya azonnal
megjelenik az ajtóban, riadtan bámul rám. Valószínűleg a frászt
hoztam rá, mert még arra sem volt ideje, hogy megtörölje a kezét,
így most a kötényébe tisztítja meg az ujjait. Apa persze már
koránt sem ennyire ijedt, sőt, lassú léptekkel slattyog be a
szobába.
- Katniss és Peeta! - mutatok a tévé
képernyőjére, ahol most pont őket mutatják.
- Mi van velük? - kérdezi apa. -
Tegnap már mondtad, hogy a Kapitóliumba utaztak, Sash.
- De... de nézzétek! - dadogom. Nem
tehetek róla, a hangom akadozik, annyira ledöbbent a dolog. Akkor
most hogy is van ez? Katniss és Peeta tényleg
szeretik egymást, vagy én már megint nem tudok valamiről?
Akárhogyan is van, elhatározom, hogy mihelyt hazajönnek, letámadom
Katnisst, és alaposan kifaggatom mindenről. - Peeta eljegyezte
Katnisst – nyögöm ki.
- Hogy mi? - Anyunak még a lélegzete
is eláll.
- Az nem lehet – rázza a fejét
bőszen apa.
- Pedig de – bizonygatom -, éppen
az előbb.
- Még nem is nagykorúak – mondja
erre anya, mintha ez bármit is számítana. Ha Snow keze van a
dologban, akkor a kor nem lehet akadály.
És ekkor, mintha csak a gondolataimból
lépne elő, megjelenik. Snow elnök besétál a színpadra, a
közönség hangosan megtapsolja. Megborzongok, ahogy megpillantom,
és meglátom, ahogy puszit ad Katnissnek. Tudom, mennyire nem
kedvelik egymást, ennek ellenére kedélyesen elcsevegnek. Még az
is szóba kerül, hogy az elnök akár új szabályt is hajlandó
hozni, ha ezen múlik az esküvőjük. Katniss önkívületi
állapotba kerül az örömtől, mikor arra esik a szó, hogy akár
most, ebben a pillanatban is megrendezhetnék az esküvőjüket. És
még ha ez nem lenne elég, hirtelen virágeső hullik rájuk, a
hófehér rózsaszirmok úgy szállnak Katniss, Peeta, Snow elnök és
Caesar Flickerman hajára, mintha csak friss hó lennének, mint
odakint. A kamerák távolodni kezdenek, aztán Caesar, a műsorvezető
mindenkit figyelmeztet, hogy holnap megismétlik az adást, hátha
valaki sajnálatos módon lemaradt erről a csodás eseményről.
Végül felharsan a himnusz, és vége, jön a reklám. Azonnal
kikapcsolom a tévét.
Ugyan Prim azt mondta, Katnissék két
napig maradnak, de nem így lesz. Már a negyedik napnál tartunk, és
én egyre idegesebb leszek. Azzal nyugtatom magam, hogy biztosan nem
történt semmi bajuk, hiszen akkor arról már tudnánk, csak
valószínűleg meghívták őket ide-oda, ha már egyszer a
Kapitóliumba mentek, és ezért késnek. Kitartok egy darabig
ezekkel a válaszokkal, de aztán nem bírom tovább, és úgy érzem,
muszáj beszélnem valakivel, mert a napok csak telnek, és semmivel
sem vagyok előrébb. Muszáj beszereznem a szükséges
információkat, mert ha a birtokomban van az igazság, akkor
könnyebben tudom megvédeni a családomat. Így hát egyik reggel
fogom magam, és míg mindenki alszik, alaposan felöltözöm, hagyok
egy üzenetet a szüleimnek, hogy ne aggódjanak, és kiosonok a
házból. Átvágok a Győztesek Faluján, az első házhoz
igyekszem, Haymitch-hez, az egyetlen emberhez, aki Katnissen kívül
választ adhat a kérdéseimre. Nem vesződöm a várakozással, hogy
ajtót nyisson: egy kopogás után egyszerűen belépek a házába.
Nem sokszor jártam itt azóta, hogy hazajöttünk, így váratlanul
érnek a szagok. A számra szorítom a sálamat, de ez is majdnem
kevés ahhoz, nehogy elhányjam magam. Borzasztó, orrfacsaró bűz
terjeng a házban, ezért amilyen gyorsan csak tudom, kinyitom az
egyik ablakot, és mélyet szippantok a beáramló friss, hideg
levegőből. Aztán miután valamennyire megszokom a szagokat,
elindulok, hogy megkeressem Haymitchet. A szobájában van, az ágyon
hasal. A feje eltűnik egy hatalmas párnában, a kezei és a lábai
a föld felé lógnak, a bal ujjai egy üveg bor nyaka köré
csavarodnak.
- Haymitch? - szólítom meg, de nem
válaszol. Hangosan hortyog, mint egy disznó. Hogy kéne
felébresztenem? Katniss egyszer mesélte, hogy nyakon öntötte egy
lavór hideg vízzel, talán nekem is ezt kéne tennem. Ám mivel
nincs a közelben lavór, így az egyik vázát kapom fel. Émelyítő
szag árad belőle, hiszen a virágok már régen elszáradtak, és
meg se merem tippelni, mennyi idő óta poshadnak a váza alján
összegyűlt maradék vízben. Aki érzett már ilyet, az tudja,
miről beszélek. - Haymitch! - próbálkozom ismét, azonban
válaszul csak még hangosabban kezd horkolni. - Oké, maga akarta –
vonom meg a vállaimat, aztán a párnára locsolom a bűzös vizet,
és lépek egy jó nagyot hátra.
- Úúú! - Haymitch hörögve, levegő
után kapkodva kapja fel a fejét, ahogy megérzi a szagot. - Mi a
franc ez?! - kiabál. Aztán mikor meglát, elfelhősödik az arca. -
Miért hánytál a párnámra? - kérdezi, és közben letörli az
álláról a nyálát, ami alvás közben folyt ki.
- Nem hánytam a párnájára –
válaszolom. Képtelen vagyok megállni nevetés nélkül, annyira
murisan néz ki. - Csak felébresztettem.
- Akkor mi ez a szag? - mered rám. - Pfúj – teszi hozzá morogva.
- Kiöntöttem egy vázából a vizet.
Csak így tudtam felébreszteni – magyarázom.
Azta ez megint nagyon jó lett. Tetszik, ahogy Sash aggódik Katnissért meg a családjáért meg úgy mindenért. Várom a következőt.
VálaszTörlésPansy Graham <3
Köszönöm a kommented, örülök, hogy tetszik! :)
TörlésWáá.. imádom*-* várom a következőt!:D
VálaszTörlésby.: Petra
UI.: ez a kommentem nagyon tartalmas lett:D
Köszönöm szépen a kommented, nem számít, mennyire tartalmas. :3 Köszönöm! <3
TörlésEz a "mért hánytál a párnámra" tetszett :D és mint mindig, mondhatom, hogy nagyon jó rész volt:)
VálaszTörlésVárom a következőt! <3
Örülök, hogy tetszett. :D Köszönöm a kommented! :3
Törlés