2014. április 15.

Kedves Olvasóim!
A hasam összeugrik, ahogy nekiállok írni ezt a bejegyzést, de egyszerűen muszáj. Bezárom a blogot. 
Erre az elhatározásra tegnap jutottam, és abból a gondolatomból indult, hogy ki kéne raknom a következő részt (mint láthatjátok, ez el is maradt). Nagyon nehéz ezt mondanom, de tényleg, viszont egyszerűen muszáj. Nem is tudom, hogyan szedjem össze a gondolataimat. Már egy ideje olyan érzésem van a történettel kapcsolatban, hogy magamra hagyott, vagy én hagytam magára, fogalmam sincsen. Nincs kedvünk egymáshoz, Sash megunta, az izgalom kiveszett belőle(m), elment a kedvem az írásától - ennyire egyszerű és szörnyű. Tudom, mennyire úgy voltam vele, hogy befejezem, de úgy néz ki, ez egyelőre nem fog összejönni. Sajnálom, de tényleg, nagyon. Tudom, most minden bizonnyal csalódtok bennem, viszont ez van, eddig ment a dolog, tovább nem, és kár lenne erőltetni. Azt hittem, sikerülni fog megírni a második részt, bizakodással álltam elébe, reméltem, hogy nektek is tetszeni fog, de az utóbbi időben a kommentek is elfogytak, az élet lelassult, mondom, hogy ez így nem jó. Többet nem tudok hozzá fűzni, és nem is akarok.
Maga a blog azt hiszem, egy jó darabig, pár hétig még elérhető lesz, de aztán teljesen bezárom, nem lesz megtekinthető. Nem tudom, meddig fog úgy maradni. Vagy örökké, vagy egyszer csak megnyitom, hogy visszaolvashassátok a történetet, ha szeretnétek, vagy egyszer talán mégis befejezem az írását, vagy fogalmam sincs. 
Viszont mielőtt végleg búcsút intenék, szeretnék megköszönni nektek mindent. Tudom, hogy végtelenül sablonos a hálálkodásom, de akkor is hálás vagyok azért, hogy itt voltatok nekem, írtatok, pipáltatok, díjakat kaptam, cseréket kértetek, feliratkoztatok, együtt izgultunk. KÖSZÖNÖM!
Szóval... ennyi. Sajnálom.

Egyelőre utoljára,
Dorine Osteen

2014. 04. 15. - 20:51

12 megjegyzés:

  1. Óbasszus.
    Nem tuzdom, volt-e ok-okozati összefüggés a kommentem és eközött, de ilyen célom nem volt. Csak én is keresgéltem, miért nem járok vissza már az oldalra, és épp most fogalmazódott meg bennem.

    Viszont sokan szerették a történetedet, szóval, ha készen van, akkor a kíváncsi olvasóiddal azért megoszthatnád, hisz ilyenek is vannak, mégpedig szép számmal.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, semmi összefüggés nem volt a többi között, de komolyan. Én már készültem erre, és tegnap megtettem, mert nem akartam húzni a dolgot. Ha a történetnek lesz befejezése, természetesen megosztom. :)
      Addig is köszönök mindent neked is, mert sokat jelentettek és jelentenek a kommentjeid, mindig olyan őszinte vagy. :P

      Törlés
  2. Oh.. Ez kicsit hasba vágott:/
    Szerettem a blogodat, már vártam hogyan fogod megoldani az arénát.
    De ha nem, nem:)
    Nagy rajongója voltam, élvezettel olvastam. Sajnálom hogy így alakult. Remélem azért fogunk még találkozni az írásoddal!:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, egy kicsit engem is. Ki tudja, egyszer talán megtudod, hogyan oldottam meg. :)
      Köszönöm, hogy itt voltál, és örülök, hogy nagy rajongója voltál! <3

      Törlés
  3. Drága Dorine!

    Sajnálattal olvasom, hogy vége. Nemrég kezdtem el olvasni Sash történetét, de nagyon tetszett. Tényleg teljesen visszaadta azt az igazi THG feelinget. Szívesen olvasnám még tovább, mert nagyon megszerettem. Ha egyszer befejezed, érdemes lenne publikálni, mert értékes, amit csinálsz!!

    Ölel,
    Leah

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazán örülök neki, hogy ezt gondolod! Sash nekem nagyon sokat jelent, általa éltem át igazán a HGt. Remélem lesz tovább. ^^
      Köszönöm, hogy írtál!

      Törlés
  4. Sokáig olvastam zugolvasóként, egyszer-egyszer kommentelésre is vetemedtem. Szerettem olvasni Sash történetét, mert igazi volt és emberi. De én is éreztem a hanyatlást az utóbbi időben, mintha az a csillogás, ami végig ott volt, belőled is elveszett volna, ahogy Sashból is a Viadal után. Azért meglepett a dolog. Tudod, a te történetedet olvasva vettem egy nagy levegőt, és kezdtem bele egy sajátba :) Sajnálom, hogy nem tudom meg a te verziód végét, mert érdekelt. De szerettem, és jó volt olvasni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a te nevedre emlékszem, és hiányoltalak is, mikor eltűntél valamiért. Azt, hogy elveszett belőlünk a ragyogás, én is észrevettem, és ugyan annyira sajnáltam, mint te. :/ Sajnos ez a sors, a csúcson kell abbahagyni, tudod...
      Hogy miattam kezdtél el saját történetet írni! Ez annyira jól esik, de komolyan! Én nagyon szeretek írni, és az, hogy másokat ihletek, fantasztikus, ezért aztán igazán megéri csinálni. Köszönöm neked, és sok sikert az írásban! <3

      Törlés
  5. Számomra hihetetlen, hogy vége. Emlékszem, pár hónapja találtam a blogodra és annyira megtetszett, hogy kivégeztem egy nap alatt. Messze a legjobb iromány volt....Nagyon sajnálom, hogy vége. Az arénát már nagyon vártam, biztos voltam benne, hogy nagyon jól megoldod.
    Remélem még hallunk felőled!
    Alcott M.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy ezt gondolod, de ne írj ilyeneket, mert a végén még elsírom magam. >< Én is remélem, hogy hallotok még felőlem ezen a blogon, hiszen a másik kettőn folyamatosan ott vagyok. Ott elérhettek.
      Köszönöm, hogy írtál, és neked is sok sikert a blogoddal!

      Törlés
  6. Hát sajnálom :( De, ha nem megy, akkor nem szabad frusztráltan erőltetni...
    Azért jó volt olvasni a történetet :)

    VálaszTörlés
  7. El sem tudom hinni , hogy vége :((((( Ez volt az 1. THG alapú fanfic , amit olvastam. Borzasztóan fog hiányozni !!! Remélem egyszer még úgy döntesz , hogy befejezed.

    VálaszTörlés