2014. április 16.

Sziasztok!
A tegnapi drasztikus lezárás után elég rosszul éreztem magam, ezért úgy gondolom, muszáj tisztáznom egy dolgot. A blog zárását ne úgy vegyétek, hogy örökké törlöm és soha nem fogom befejezni a történetet! Ezt egy szóval se mondtam, csupán feltüntettem, mint esetleges lehetőséget. Tegnap jöttem rá, hogy az Akik vagyunk és a Nyitott szemek túl sokat jelent nekem ahhoz, hogy csak így kukába dobjam őket. Vagyis azt, hogy most nem teszek ki részeket, értsétek úgy, hogy a blogon meghatározatlan ideig szünet van. Szerintem ez így sokkal barátságosabban hangzik, nem igaz? 
Engem pedig ezentúl ne úgy képzeljetek el, hogy otthon PZSkkel körülvéve áztatom a párnákat. Rossz érzés ugyan nagyon, hogy nincs ez a sztori itt tovább, de ettől az élet nem áll meg! Aki szeretne tőlem olvasni, az megtalál a személyes blogomon, valamint a másik Éhezők Viadala fanfictionom blogján, az Egy életen áton is. És ha minden jól megy, valahogy a tavaszi szünetben, a szünet után, nyár előtt, vagy nyáron (szóval tavasz és nyár körül) új blogot is fogok nyitni, amin egy nagyon friss projektek futtatok majd. A történet már íródik (ez nem az, amit említettem régebben), de egyelőre nem szeretném publikálni, nehogy úgy járjak vele, mint ezzel. Amúgy még azt kell róla tudni, hogy már a blog is megvan, a dizájnolás és minden, valamint, hogy maga a történet teljesen saját, nem fanfiction. De többet nem árulok el, ez legyen a jövő zenéje.
Huh. Ugyan Sash eltűnik most egy darabig, de én tudom, hogy a ti fejetekben, a fantáziátokban jó helye van. Kérlek, vigyázzatok rá nekem, rendben? :)

Ezer öleléssel egy hálás bloggerina hűséges olvasóinak,
Dorine Osteen


AZ AKIK VAGYUNK CÍMŰ BLOG SZÜNETEL!

4 megjegyzés:

  1. Lassan egy hete csend van... Olyan sz*r érzés. Mindig itt ültem, vártam a részeket, ha megjött akkor fénysebességgel olvastam és szinte habzó szájjal "KÖVETKEZŐ. MOST!"
    Ha feljövök látom a lelki szemeim előtt, ahogy a sivatagban ördögszekeret fúj a szél. Mert itt is ez van.
    Megértem a döntésed és elfogadom - ettől vagyunk emberek -, de valami mégis ott van, hogy "Nem, ez igazságtalan!" Egy-két nap alatt ledaráltam a blogod amikor megtaláltam. Szinte már ijesztő volt, hogy mennyire rá voltam függve. Most pedig puff, vége. Nem szoktam könyörögni, túl büszke vagyok hozzá, de eléd le is térdelnék és sírva kérném, hogy kezd újra.
    Nagyon hiányzol! :(
    Alcott M.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj ne már, ne írj nekem ilyeneket, mert elbőgöm magam és ég a képem... >< Tudom, hogy rettenetesen igazságtalan voltam veletek, amiért csak így félbehagytam, és nekem is fáj még sokszor, de kérlek értsd meg, hogy komolyan nem megy tovább, nem tudom írni, valahogy elszakadtam az egésztől. Talán elmúlt a HG-varázs, vagy nem tudom, de ez van. :/ Iszonyúan rossz arra gondolnom, hogy az egész ilyen csúfos véget ért, és komolyan nagyon, nagyon, nagyon sajnálom.

      Dorine :(

      Törlés
  2. Szia! Nem olyan régen találtam rá a blogodra és nagy élvezettel olvastam a történetet. Ha egyszer elolvasod ezt a kommentet akkor szeretném hogy tudd, hogy nagyon kíváncsi lennék a folytatásra és szerintem még sokan mások is tehát remélem egyszer befejezed a történetet. :)

    Clove

    VálaszTörlés
  3. Sziia!
    Én is remélem...

    Viki^^ :*

    VálaszTörlés