4. Fejezet - III. rész

Katniss gondolkodik egy fél percet, és csak utána válaszol.

- Hát, ami azt illeti, eléggé vegyes. Hasonló a tavalyihoz. A Második Körzet természetesen most is tarolt: egy csupa izom srác, és egy nyúlánk, fürgének látszó lány a kiválasztott.

- Gondolom mindketten tizennyolcak – nézek rá egy szem szőlőt rágcsálva, mire bólint, és folytatja.

- Hát persze. A srác kicsit emlékeztet is Catóra. - Beleborzongok az emlékekbe, és még gondolni sem merek arra, hogy Katniss vajon mit érez. Azt a szerencsétlen srácot egy, a Kapitólium által összetákolt mutánsfalka marcangolta egészen addig, míg Katniss nyila keresztül nem döfte a fejét, mert amúgy páncélt viselt, így a szörnyek nem tudtak végezni vele.

- És a többiek? - kérdezem gyorsan, hogy eltereljem a gondolataimat, de a gyomrom természetesen ismét görcsbe rándul. - Van olyan, aki megfogott?

- Igen. Egy Nash nevű srác az Ötödik Körzetből – magyarázza. - A korát nem tudom, de olyan tizenhétnek nézném. Az ő körzetében mindenféle energetikai kütyüket csinálnak.

Idegesen felkacagok.

- Van egyáltalán tizenöt éves, vagy tök egyedül leszek?

- Nyugi, van – mosolyog rám Katniss, de látom rajta, hogy nehezére esik. - Van egy korod-béli lány a Tizedikből, azt hiszem, talán Jana a neve.

- És fiatalabbak? - Gonosznak érzem magam, amiért azon szurkolok, hogy legyen egy pár kicsi, akikkel nem nehéz elbánni, de aztán azzal nyugtatom magam, hogy ennek az egész szörnyűségnek ez a lényege. Mindenki életben akar maradni, és ez alól még én sem vagyok kivétel. És amúgy se fogok addig megölni senkit, amíg az nem számít önvédelemnek, vagyis nem fogok ártatlan tizenkét-tizenhárom éveseket hajkurászni, hogy aztán végezzek velük.

- Hát, őszintén szólva nem nagyon tudom – vonja meg a vállát Katniss. - Holnap este majd a kiképzőközpontban mindannyian újranézzük az összefoglalót.

- Hogy érted, hogy mindannyian? - ugranak össze a szemöldökeim. Valahogy úgy érzem, nem csak az eddigi kiválasztottak – mentorok – mentorok mentora – Effie Trinket csapatra gondol.

- Úgy értem, hogy az egész csapat. Te, Max, Peeta, én, Haymitch, Effie, Cinna, meg Portia.

A Cinna és a Portia név ismeretlen, de azért bólintok, majd bekapok még egy kalácsot, aztán leöblítem tejjel. Kezdek tele lenni, de ki tudja, mikor lesz legközelebb előttem kaja, így hát tovább folytatom az evést.

- Na és... mire kell majd számítanom a mai napon?

- Először a felkészítő csapat tagjai vesznek majd kézbe – magyarázza Katniss. - Mindhárman furcsák, de annyira kis buták, hogy nem fogsz tudni haragudni rájuk. Mindenesetre semmiképpen se figyelj oda arra, amit beszélnek, ha nem akarod lebutítani az agyadat. - Ránézek, és bőszen bólogatok. - Azután találkozol majd a stílustanácsadóddal, Cinnával. Őt hamar meg fogod kedvelni. – Halkan felhorkanok, de nem hallja meg senki. Azt majd meglátjuk, gondolom, ahogy eszembe jut a tegnap esti ígéretem saját magamnak, ami arra vonatkozik, hogy minden kapitóliumin bosszút fogok állni. - Gondolom beszélgettek kicsit, kérdezget majd egy-két dolgot, végül délután következik a kiválasztottak felvonulása.

- Arra emlékszem – mondom teli szájjal. - Tavaly nagyon király volt a ruhátok.

- Köszi – mosolyog Katniss, de erre már Peeta is felkapja a fejét.

- Mielőtt begördültünk volna a köröndre, megegyeztünk, hogy lerántjuk egymásról a palástokat – a fiú felnevet, ahogy eszébe jut az emlék. Lopva Maxra nézek, aki éppen felnyalábol az ujjaival egy sonkaszeletet a tányérjáról, és a szájába tömi. - De végül nem volt rá szükség. Cinna és Portia igazán fantasztikus munkát végeztek.

- Ki is az a Portia? - kérdezem végül összevont szemöldökkel, hiszen azt már tudom, hogy Cinna az én stylistom.

- Portia lesz Maximus stylistja, de amúgy Cinna társa. – Katniss engem néz, és figyeli, ahogy eszem. Megpróbálom rászánni magam, hogy szóljak neki, mennyire utálom, mikor valaki bámul, de végül nem teszem, mert biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben lesznek még alkalmak, mikor valaki nézni fog. Jobb lesz, ha megtanulom, hogyan álljam a kíváncsi tekinteteket. Ráadásul az egész aréna be lesz kamerázva, és tuti lesz, hogy telibe fognak majd mutatni. Szóval inkább hallgatok, tűrök, és kajálok tovább.

- Szóval akkor ennyi? A felvonulás után mi lesz? - Ismét teli szájjal beszélek, de úgy látszik, senkit sem zavar.

- Miután vége, megtudjátok a többit – morogja Haymitch, aztán szipog egyet. - Mindenesetre jó lesz, ha megnézed majd azt az összefoglalót.