4. Fejezet - V. rész

 - Most akkor öltözzek át? - bukott ki belőlem hirtelen, mert ugyan sejtettem, de nem voltam biztos benne, hogy ezt kéne tennem. A nő szemei hatalmasra tágultak, s rémülten elfordult. Abban a pillanatban kivágódott a szoba ajtaja, berobogott egy fehér ruhás pasas - aki úgy nézett ki, mint az otthoni Békeőrök -, és arcon vágta a nőt. Az megpördült az ütés erejétől, majd felnyögött, és térdre rogyott.

- Hé! - kiáltottam rémülten. - Hé, maga meg...

- Takarodj innen! - szakított félbe a férfi, s szigorúan a nőre nézve, az ajtó irányába mutatott. A piros szemű asszony nagy nehezen talpra kecmergett, majd kisietett a szobából. Láttam, hogy az arca piros és feldagadt, de nem volt időm figyelni, mert a pasas habzó szájjal felém fordult. Egy pillanatra megrémültem, de aztán csak dacosan bámultam a szemeibe. Vártam, hogy mikor üt meg. - Nem szólhatsz hozzá, csak ha parancsot adsz neki. Amúgy sem tud válaszolni – mondta végül furcsa, nyájas hangon.

- Miért... miért nem tud válaszolni? - kérdeztem remegő hangon, miközben idegesen markolásztam a köntöst.

- Mert ez egy Avox. – A fickó szemei megvillantak, mintha csak élvezetet okozna neki az, mikor arra gondol, hogy mi történt a nővel. - Elkövetett valamilyen nagy bűnt, ezért kivágták a nyelvét, és szolgát csináltak belőle.

Erre aztán ismét kirázott a hideg. Sőt, még most is kiráz, ahogy felidézem magamban a történteket. A pasi megvárta, míg meztelenre vetkőzöm, aztán magamra öltöm a pongyolát, de addig egy mozdulatot se voltam hajlandó tenni, míg nem áll meg az ajtóval szemben, háttal nekem. Így hát kénytelen volt együttműködni velem, de láttam, hogy nagyon feszegetem a határait, és legszívesebben nekem is lekeverne egyet... Azonban nem tehette. Mert én kiválasztott vagyok, és ezért egy ujjal se nyúlhat hozzám. Szóval átöltöztem, a férfi átkísért egy terembe, ahol fel kellett feküdnöm erre a fémlapra, áttoltak ebbe a szobába, és most itt vagyok. Három alak rohangál körülöttem: Venia, Flavius és Octavia. Katniss szavai jutnak eszembe: "Mindhárman furcsák, de annyira kis buták, hogy nem fogsz tudni haragudni rájuk. Mindenesetre semmiképpen se figyelj oda arra, amit beszélnek, ha nem akarod lebutítani az agyadat." Ami azt illeti, tényleg buták. Nagyon. Vagyis, nem is buták, hanem inkább értelmetlenek, ezért úgy érzem, nem fogom tudni betartani a kapitóliumiakkal szemben tett fogadalmamat. Folyamatosan jár a szájuk, össze-vissza csacsognak meg locsognak, ráadásul úgy néznek ki, mint egy vérbeli Kapitólium-lakó. Venia haja zöldeskék, és aranyszínű tetkók tarkítják a szemöldöke fölötti részt. Flavius férfi, de tisztára olyan, mint egy nő: rikító narancssárga, göndör loknikba zselézett haja van, a száját pedig vastagon kikente valami ronda színű rúzzsal, amitől úgy néz ki, mint egy kacsa, akinek rávágtak kalapáccsal a csőrére. Aztán ott van még Octavia. Ő egész fiatalnak néz ki, és még talán normális is lenne, ha nem festette volna a bőrét zöldre. Ijesztő. Ijesztőek, nekem legalábbis ez volt az első benyomásom, mikor először megpillantottam őket. De most, hogy fél órája azt hallgatom, hogy hogyan dumálnak mindenféle ostobaságról, melyeknek a fele nem hogy értelmetlen, de komplett hülyeség is, kezdem megérteni, miről beszélt Katniss a vonaton. Flavius például előadta, hogy a szénből hogyan lesz gyémánt, miközben egy alkoholszagú vattával végigdörzsölte az arcomat. Rettentő okosnak érezte magát, de csupa badarságot mondott. Azt állította, hogy a gyémánt ötven kilométerrel a föld alatt, pontosan négyszáz fokon keletkezik. Pedig nem. A legalsó határ a háromszáz kilométer, a hőmérséklet pedig kilencszáztól ezerháromszáz fok között ingadozik, és ezt a Tizenkettedik Körzetben mindenki tudja. Hozzátartozik az alapműveltséghez, még a tanárok is ezzel szoktak bíztatni minket – ami azt illeti, Flavius is ezért hozta szóba. Azt mondta, hogy mire végeznek, idézem: "A széndarabból igazi kis gyémánt lesz!"

Csak bámulom a plafont, és hallgatom a beszélgetést, mert egyszerűen képtelen vagyok nem odafigyelni rá. Magas, éles hangon kommunikálnak. Idegesítő, és bántja a fülemet.

- Milyen gyönyörű hajad van! - kiált fel Octavia, ahogy a fejemnél matat valamit. Megpróbálok ránézni, de úgy érzem, ha tovább feszítem a látórostot, menten fennakadnak a szemeim. Venia azonnal ott terem mellette, és két ujja között végighúzza az egyik tincsemet.

- Hűha, tényleg nagyon szép! És milyen...

- Olyan, mint a selyem! – szakítja félbe Octavia.

- Igen, pont olyan! - Venia még tapogatja egy kicsit a hajamat, aztán sóhajt egyet, mellém áll, és a fejét csóválva rám néz. - Kár, hogy Cinna nem engedi, hogy hozzányúljunk. Pedig akkor igazán gyönyörűvé tudnánk varázsolni.

***

A JÁTÉK RÉSZLETEIT A FENTI MENÜPONTBAN MÁR OLVASHATJÁTOK!