5. Fejezet - III. rész

Mondjuk... elég furcsa lenne. Megjelenik előttem egy Cinna, akinek csupa szénpor az arca, a keze teli van bőrkeményedésekkel, és koszos, buggyos overálban kalapál egy sziklát az egyik mély tárnában. A szám elé kapom a kezem, de késő. Kibuggyan belőlem a nevetés. Cinna éppen végez, s ahogy hátra lép, összeugranak a szemöldökei, de azért mosolyog.

- Mi az? - kérdezi, miközben leteszi a tégelyt egy asztalra, és megtörli az ujját. Nem tudom, hogy mit reagálna, ha elmondanám neki az igazságot... De mivel már úgyis késő, és mivel ebből úgysem tudom magam kibeszélni, hát vallok.

- Csak elképzeltelek szénbányászként – vigyorgok, aztán rájövök, hogy simán letegeztem. Várom, hogy rám szóljon, vagy legalábbis pár szúrós pillantással jelezze, hogy azért nem vagyunk egy súlycsoportban, de nem tesz semmi ilyesmit. Mosolyog tovább.

- Remélem, jól állt nekem az overál – mondja, majd kinyújtja a kezét, és segít leszállni az asztalról. Jó érzés megint földet érezni a talpam alatt, még akkor is, ha az a föld jéghideg csempe. Cinna egy ajtó felé indul, én pedig követem. - Szeretném, ha beszélgetnénk kicsit – néz rám, mire bólintok.

- Oké.

Az ajtó mögött egy másik szoba van, de egyáltalán nem olyan, mint az eddigiek. Természetes fénytől világos, a falak színesek, és mindenféle kusza mintákat festettek rá. Hatalmas, faltól falig tartó ablak van az egyik oldalon, előtte pedig két fotel, közöttük piros színű, kerek asztallal. Az asztalon két tányér étel gőzölög. Helyet foglalunk a fotelekben, aztán enni kezdünk. Vagyis csak Cinna, mert én tökre nem vagyok éhes. A kezembe fogom a villát, és ide-oda kezdem tologatni a kerek fasírtokat. A stylistom úgy viselkedik, mintha már vagy ezer éve ismernénk egymást. Talán ezért, vagy úgy amúgy is, de sugárzik belőle a nyugalom. Annyira letisztult és könnyed, hogy kicsit meg is lepődöm. Nálunk, a Tizenkettedikben az emberek nagy része folyamatosan izgul valamiért: hogy lesz-e mit enni, hogy nem fognak-e megfagyni a télen, vagy hogy kihúzzák-e majd az Aratáson a gyereküket. De gondolom az ittenieknek nem kell ilyesmivel foglalkozni, hiszen mindenük megvan.

- Talán nem vagy éhes? - Cinna hangja szakítja félbe a gondolataimat, mire felkapom a fejem. Engem néz, és megint mosolyog.

- Hát – ugranak össze a szemöldökeim -, ami azt illeti... nem nagyon. Idefelé a vonaton annyit kajáltam reggelire, hogy semmi étvágyam. - Cinna bólint, nekem pedig eszembe jut egy dolog, amivel talán beindíthatom a beszélgetést, mert eddig egy szót se váltottunk egymással a kérdésén kívül, mióta bejöttünk ebbe a szobába. - Kérdezhetek valamit?

Cinna rám néz, és leteszi a villát. Nekem szenteli a figyelmét, ami bizonyossá tesz abban, hogy ő embert lát bennem. - Persze – mondja.

- Miért nem engedted, hogy az átalakító csapat hozzányúljon a hajamhoz?

- Nos – szélesen elmosolyodik, otthagyja az ebédjét, és hátradől a fotelben -, erről szeretnék veled beszélni. Csak nem voltam benne biztos, hogy lenne-e kedved evés közben megvitatni a dolgot. - A magasba ugranak a szemöldökeim, mert alig hiszek a füleimnek. Érdekli, hogy mihez lenne kedvem? Egyre jobban bírom ezt a Cinnát. - De ha szóba hoztad, akkor elmondom. Te is tudod, hogy a jelölteknek a körzetük sajátosságaival kell bemutatkozniuk a felvonuláson.

- Aha – bólogatok. - Tavaly Katniss és Peeta nagyon király volt... Mindenki róluk beszélt másnap a suliban.

- Igen, a tüzes dolog tényleg nagy sikert aratott az emberek között. Azonban idén Portiával úgy gondoltuk, hogy nem a szénen, és nem is a tűzön lesz a hangsúly.

- Akkor min? - kérdem felvont szemöldökökkel, és az asztal fölé hajolok.

- Magán a körzeten. Ha érted, mire gondolok. – Cinna elvigyorodik, mikor megrázom a fejem. Egyáltalán nem értem, mit akar mondani, így hát folytatja. - A körzetetek egyszerű, nem igaz? - Bólintok egyet. Mi a csodára akar kilyukadni? - Na látod. Idén egyszerűek lesztek.

- Egyszerűek, de azért nagyszerűek, ugye? - kérdem reménykedve, mire Cinna halkan felnevet. Tudom, hogy bízhatom benne, mert Katniss-ből is igazi királynőt varázsolt, de még mindig nem értem, mire gondol pontosan.

- Igen. Nagyszerűek lesztek, legalábbis remélem, hogy tetszeni fogtok az embereknek.

- Na és a hajam? Miért maradt olyan, amilyen volt?

- Azért, mert azt szeretném, ha természetes maradnál. Ez lesz a kulcs. A Tizenkettedik Körzet lány kiválasztottjában idén az egyszerű szépség, a fiúban pedig az egyszerű, nyers erő fog megmutatkozni.  

Elképzelhető, hogy a következő rész csúszni fog pár napot. 
Valamint: ÚJ BLOGOM