- Oké, értem...
Köszi.
Jana átadja a
kardot, én meg próbálom úgy megfogni, ahogy mutatta. Bénázok
egy kicsit, de végül sikerül. Onnan tudom, hogy jól csinálom,
hogy a lány csípőre teszi a kezeit, bólint, és hátrál egy
lépést.
- Na most próbáld
meg – mondja. Szembefordulok a bábuval, felemelem a kardot, és
belevágom a mellkasába. Sokkal könnyebbnek tűnik, és legnagyobb
örömömre a penge majdnem a markolatig a habszivacsba fúródik.
Éppen Jana felé fordulnék, aki vigyorogva megtapsol, mikor egyszer
csak egy kés repül el közvetlenül a fejem mellett. Ösztönösen
az arcom elé kapom a kezeimet, és azonnal kitérek a penge elől.
Nekiütközöm a bábunak, ami visszadob, de szerencsére Jana
megfog.
- Hogy te mekkora
egy bunkó vagy! - kiáltja valakinek. Nem látom, hogy kinek beszél,
de elég hangos, és elég erélyes. Lassan leeresztem a kezeimet, és
a lányt látom, ahogy öles léptekkel elindul előre. A szívem
zakatol, és még jobban dübörögni kezd, mikor meglátom, mit
csinál Jana. Egyenesen Cirius felé tart, és mikor odaér hozzá,
hatalmasat taszít a mellkasán. Jana még a válláig sem ér, de a
fiú a lökés erejétől hátratántorodik. Mikor visszanyeri az
egyensúlyát, a lány felé indul, aki haragosan bámul fel rá.
- Valami bajod
van? - Egészen közel lép hozzá, de Jana nem tágít. Lépéseket
hallok a hátam mögül, majd Atala hangja csapja meg a fülemet.
Elrohan mellettem, én meg a nyomába eredek.
- Igen, van!
Majdnem eltaláltad! - Jana a háta mögé bök. Az ujja eltalálja a
vállamat, mire egy pillanatra hátrafordul, de aztán ismét
Cirius-nak szegezi a tekintetét. A kiválasztottak lassan körbeállják
őket: mindenki izgatottan figyel, és Atalán kívül senki se próbálja meg szétválasztani őket.
- Hagyjál már! -
emeli magasba vastag karjait a fiú. – Én tehetek róla, hogy
rosszkor volt rossz helyen?
Jana már éppen
nyitná a száját, hogy jól beszóljon neki, de Atala közéjük
robban.
- Abbahagyni! -
ordítja. - Azonnal! Vagy hívom az őröket! - kitárja a karjait,
mire a két gyerek lassan hátrálni kezd. Atala erős hangja eléggé
meggyőző, így hát egyikük se próbálkozik további támadással.
- Gyere –
ragadom meg Jana csuklóját. Érzem, ahogy lüktet a vér a
karjában, és ahogy megfordulunk, még látom, hogy Cirius szemei
megvillannak, és vigyorogva rám kacsint. Akkor mégis direkt
csinálta. Meg akart sebesíteni, és balesetnek akarta feltüntetni.
De szerencsére nem sikerült neki, mert azonnal kitértem a kése
elől, Jana pedig a védelmemre kelt. Jó messzire távolodunk az
incidens helyszínétől, végül leülünk egy csomó műnövény
között a földre. Jana már lenyugodott egy kicsit, de még mindig
elég szaporán veszi a levegőt. Megigazítja a haját, aztán egy
levéllel kezd babrálni. Megvédett, fut át az agyamon. Jana
megvédett, pedig nem is ismer, ráadásul elvileg ellenségek
vagyunk. - Köszi, hogy... szóval hogy beszóltál Cirius-nak -
mondom, mire rám néz, és elmosolyodik.
- Nincs mit. - Elnéz a fiú felé, aki úgy kaszabolja a bábukat, mint valami
daráló, és egy rántással letép egy levelet az egyik növényről.
- Amekkora egy suttyó... ha lehetett volna, simán bevertem volna a
képét.
- Komolyan? - Összeszaladnak a szemöldökeim, mert ezt aztán nagyon nem hiszem.
- Aha – bólint
egy nagyot.
- Honnan tudod,
hogy suttyó? - kérdem, mert más nem jut eszembe, az viszont
tényleg érdekelne, hogy a lány miért tart fenn ilyen
előítéleteket Cirius-szal szemben.
- Sash – néz a
szemeimbe. - Ő Hivatásos Kiválasztott. Minden Hivatásos suttyó.
- Most, hogy így mondja, be kell látnom, hogy igaza van. Cirius
Hivatásos, pont úgy, ahogy Athena is. A Tizenkettedikben csak így
hívják azokat, akik gyerekkoruktól kezdve a Viadalra edzenek.
Tavaly Cato, Clove, Marvel meg Glimmer volt ilyen kiválasztott, idén
meg Cirius és Athena, meg elvileg az Első Körzet testvérpárja,
ahonnan a fiú még talán, de a lány tuti, hogy nem számít annak.
- Cirius első dolga az lesz, hogy kicsinálja a leggyengébbeket –
magyarázza Jana. - Először itt, lelkileg. Beszólogat nekik,
megfélemlíti őket... - Felemeli a karját, és a fiú irányába
mutat, aki éppen jól leordítja a tizenkét éves srácot. - ...aztán
az arénában az első adandó alkalommal ellátja majd a bajukat.
Összeszorul a
gyomrom. Ez tényleg suttyóság.
- Én is gyengének
számítok, igaz? - kérdem halkan.
Jana bólint. - Az
ő szemében mindenképpen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése