8. Fejezet - I. rész

Miután közel két óra múlva kibeszélgetjük magunkat, meghozzák a vacsorát. Addigra előkerül Effie is, aki egy hatalmas cuppanós puszival köszönt, és az orrom ismét megtelik a rózsa illatával. Maximus és Peeta együtt sétálnak be az étkezőbe. Peeta mindenkinek köszön, de Max csak leül a helyére, és megvárja a mentorát. Hiányolom Cinnát meg Portiát, de Katniss szerint tavaly sem voltak állandó tagjai a vacsoráknak és a reggeliknek, így hát beletörődöm, hogy valószínűleg ma nem fogom tudni megköszönni a stylistomnak a ruhát. Vacsorára mindenféle finom kaját kapunk, s ahogy letesznek elém egy hatalmas tál sült krumplit egy csomó mártással, megkordul a gyomrom. Rájövök, hogy farkaséhes vagyok. Teli pakolom a tányéromat mindenfélével, aztán miközben eszek, mesélek Effie-nek a kiképzésről. Figyelmesen hallgat, néha nevet, néha szörnyülködve felkiált. Párszor lopva Maximus-ra nézek, és egyszer rajtakapom, hogy engem néz, de abban a pillanatban, hogy a tekintetünk találkozik, ismét a tányérjára ugrik a szeme. Erre aztán résnyire szűkülnek a szemhéjaim, és jó hangosan köhögök egyet, hogy egészen biztosan ő is meghallja. Már tudom, hogy nagyon is tudomást vesz rólam, csak úgy tesz, mintha nem is lennék jelen. Nem is rossz taktika. Vacsora után visszavonulok a szobámba. Fogalmam sincsen, hogy mit csináljak, de tudom, hogy ha nem foglalom el magam valamivel, akkor csak izgulni fogok, azt pedig semmiképpen nem akarom. Úgy döntök, hogy kicsit jobban körbenézek a szobámban. A falak hófehérek, aranyszínű csillámmal vannak beszórva, a plafon pedig szürke. Oldalt van egy hatalmas, földtől-plafonig ablak, ahonnan rálátni az egész városra. Odakint már minden sötétbe borult, de olyan lámpám van, hogy semmit sem kell vele csinálnom ahhoz, hogy világítson. Mikor már nem érzékeli a napfényt, egyszerűen felkapcsol magától, és szabályozza a saját erősségét. Felállok, és a fal melletti, tömör fából ácsolt ruhásszekrényhez lépek. Teli van szebbnél szebb, és jobbnál jobb ruhákkal. Mind a méretem, és mind megegyezik a stílusommal (fogalmam sincs, hogy a Kapitólium honnan ismer ennyire). Az ágyam hatalmas, akár az egész családom simán elférne rajta. Puha és sima, az ember lazán el tud merülni a rengeteg színes díszpárna és takaró között, ha akar, de nekem ez az egész túl kényelmes és túl tökéletes, ezért választottam este a szőnyeget. Az viszont pont megfelelő volt. A padlót fa erezetes szürke járólap borítja, és valahogy megoldották, hogy ne legyen hideg. A falakat itt-ott elég fura képek díszítik. Az egyiken például egy nő van. Deréktól fölfelé vázolta a festő. Hosszú barna haja, és fehér szemei vannak, a kezeit meg két oldalra nyújtja, mintha összefogna valamit. Egy másik képen egy város látható, gondolom a Kapitólium. És ott van persze Snow elnök is, akit az ágyam fölé akasztottak. Nem értem, miért. Az a funkciója, hogy őrizze az álmomat, vagy az, hogy folyamatosan emlékeztessen arra, hogy miért is vagyok itt, és rettegésben tartson? Gondolom, inkább az utóbbi. Snow eléggé ellenséges fickónak tűnik, bár eddig csak tévéből láttam, ahol azért próbálják jó fejnek feltüntetni. Érzem, hogy az öklöm lassan összeszorul. Vajon megbüntetnének, ha beverném annak a képnek a közepét?

- Csak akkor büntetnek meg – suttogom, majd lassan felállok az ágyamra, és odalépek elé -, ha tudnak is róla. - Egy pillanatig csak bámulok bele az elnök szemeibe, aztán felemelem a kezemet. Éppen belevágnám az öklömet a kép közepébe, mikor valaki kopog az ajtómon. Egyetlen pillanat alatt a földön termek, és már nyílik is az ajtó. Katniss lép be, a kezében egy papírt tart.

- Szia! - köszön rám. Minden bizonnyal elég fura látványt nyújthatok, mert összeszaladnak a szemöldökei, ahogy becsukja maga mögött az ajtót. - Minden rendben?

- Ööö... – Zavartan a fülem mögé tűrök egy tincset, majd bólintok. - Persze.

- Oké – mondja Katniss, aztán odasétál hozzám, és a kezembe nyomja a papírt. - Haymitch-csel összeállítottunk egy edzéstervet, amit idefönt is tudsz végezni.

- Köszi – veszem a kezembe a fehér lapot. Két részre van osztva: az egyik a reggeli, a másik az esti gyakorlat része.

- A reggeli dolog rögtön felkelés utánra vonatkozik, az esti pedig vacsora utánra. De felőlem csinálhatod lefekvés előtt is, a lényeg az, hogy meglegyen a napi két gyakorlat, és hogy az összeset végigcsináld – magyarázza.

- Oké. – A szemeim végigszaladnak a lapon. A gyakorlatok nagyjából felülésekből és fekvőtámaszokból állnak, de mind tetemes mennyiség. Bevallom őszintén, először arra gondoltam, hogy ez az edzés dolog tök értelmetlen lesz, hiszen három nap alatt nem lehet megerősödni, de most, hogy látom ezt a rengeteg gyakorlatot, a kiképzésekkel együtt akár még lehet is belőle valami. Mondjuk az tuti, hogy teljesen ki leszek fáradva. - Köszi – nézek Katniss-re, aki erre bólint egyet.

- Nincs mit. Elvégre ez a dolgom. – Mintha egy halvány mosoly szaladna át az arcán, de aztán eltűnik, és még csak nyoma sem marad. - Akkor... sok sikert, és jó éjt.

- Köszi – mondom, miközben ő az ajtó felé indul. - Neked is.

- Ja, és Sash – néz vissza egy pillanatra -, vigyázz, hogy mit csinálsz. Minden lépésünket figyelik. - Körbenéz a szobában, aztán lenyomja a kilincset, és távozik.