Nyelek egyet, ahogy
végigfutom a szemeimmel a falakat. Egyetlen kamerát se látok, de
biztos vagyok benne, hogy a mentoromnak igaza van. Magamban hálát
adok, hogy nem vertem be a Snow-kép arcát, mert már tudom, hogy
tuti büntetés kaptam volna érte. Idegesít, hogy figyelnek, de
megpróbálok nem foglalkozni a tudattal. Inkább gyorsan még egyszer
átfutom a papírt, és nekilátok kigondolni, hogy hogyan is kezdjem
el. Először is, szükségem lesz egy kényelmes szabadidőruhára.
Beugrik az is, hogy Cinna kezeslábasát veszem fel, de aztán
leteszek róla, mert ez nem olyan edzés, mint a lenti, szóval elég
lesz egy melegítőszerkó is. Ledobom a papírt az ágyra, aztán
elkezdek kutatni a ruháim között. Éppen nagyban keresgélek,
mikor ismét kopogást hallok, és valaki megint belép a szobámba.
Átkandikálok a szekrény ajtaja felett, és máris meglátom, hogy
ki az.
- Cinna! -Becsukom a szárnyakat, és elvigyorodom. Végre, egy laza valaki.
- Szia – mondja
halkan, aztán elmosolyodik.
- Ó, még mielőtt
nem felejtem el... köszönöm az edzőruhát – mondom. - Nagyon
kényelmes. Alig lehet érezni.
- Nincs mit –
bólint Cinna, aztán összeszaladnak a szemöldökei, és megvakarja
a tarkóját. - Figyelj csak, Sash... Ha már itt tartunk. Mikor
reggel behoztam, hallottam, ahogy énekelsz.
Jaj, ne,
gondolom magamban, és máris érzem, ahogy elvörösödöm.
- Nagyon szép
hangod van. De komolyan. - Cinna elismerően bólogat, de nem nagyon
értem, mire akar kilyukadni. - Tudod, nagyon fontos, hogy egy
kiválasztott belopja magát az emberek szívébe, hogy aztán
legyenek támogatói az arénában. Három napunk van még az
interjúig, meg a ma este... - Habozik egy kicsit, és csak aztán
folytatja. - Mit szólnál hozzá, ha az interjún énekelnél a
közönségnek?
- Micsoda? - Értetlenkedve bámulok Cinnára. Hogy érti, hogy énekeljek a
közönségnek? Ez teljesen őrültség. Három napunk van. Csomó
mindent kell csinálnom. Már most hullafáradt vagyok. Soha
életemben nem énekeltem még mások előtt, főleg nem ilyen
kapitóliumi majmok előtt, mint az itteni emberek. Ezenkívül egy
interjú Caesar Flickermannel csak három perces. Kizárt dolog, hogy
sikerüljön. Megint rám tör a remegés.
- Ne aggódj, még
ma este beszélek Katniss-szel. - Cinna látja, hogy mennyire
megrémültem, így hát gyorsan hozzáteszi: - Biztos vagyok benne,
hogy áldását adja majd a dologra. Csak egyezz bele, Sash. – A vállamra tesz a kezét, és bátorítóan megszorítja. - Mindent
elrendezek, ígérem.
- Hát... én...
szóval... - A szám teljesen kiszárad, és hirtelen nem is tudom,
mit mondjak. Hogy majd Cinna mindent elrendez? Afelől nincsen
kétségem, hogy amihez hozzányúl, az arannyá változik, de akkor
is... Neki erre van ideje? - Először kérdezd meg Katniss-t – vonom
össze a szemöldökeimet, mire Cinna szélesen elmosolyodik, és
bólint egyet.
- Rendben –
mondja, aztán az ajtó felé indul. - Nemsokára visszajövök.
Addig döntsd el, hogy benne vagy-e, vagy nem.
Miután Cinna
távozik, az ágyam melletti szőnyeghez botorkálok, és leülök.
Csak bámulok magam elé, és az jár a fejemben, amit a stylistom
mondott. Láttam a szemében, hogy komolyan gondolja a dolgot, de
valahogy még mindig nem tudom felfogni. Énekeljek a közönségnek?
Felsóhajtok. Teljes képtelenség. Cinnát nagyon lázba hozta az
ötlet, de tudom, hogy ha én úgy döntök, hogy nem fogok előadást
tartani, akkor nem fogja erőltetni. Hirtelen anyut látom magam
előtt, ahogy az otthoni szobám ajtajában áll, és könnyes
szemekkel figyeli, ahogy éneklek. Erre nekem is könnyek szöknek a
szemeimbe, de azonnal le is törlöm őket. Nem fogok sírni.
Letérdelek a szőnyegről, odahúzom a szoba sarkába, aztán
rákuporodom, és az ablaknak dőlök. Látom magam az üvegen, ahogy
a szoba fénye visszatükröződik az arcomról. A homlokomon átütnek
a Kapitólium fényei, amitől az egész olyan, mintha csak egy
szellem lennék. Végigfut hátamon a hideg, és abban a pillanatban
döntök. Rájövök, hogy négy nap múlva bent leszek egy arénában,
ahol élet-halál harcot fogok vívni másik huszonhárom gyerekkel.
Ott lesz Cirius, ott lesz Athena, ott lesz Smirk, ott lesz Jana, és
ott lesz Maximus is. A legtöbb kiválasztott azt hiszi rólam a mai
edzés után, hogy egy bolondos tinilány vagyok, aki ezt az egészet
nem is veszi komolyan, ezért könnyű préda lesz. Talán én leszek
az első, aki ellen Cirius hajtóvadászatot fog indítani. Eszembe
jutnak Jana szavai: "Az ő szemében mindenképpen."
Ez volt a válasza arra, mikor megkérdeztem tőle, hogy gyengének
számítok-e. Azt mondta, hogy Cirius szemében mindenképpen az
vagyok. Megtörlöm az arcomat a pulcsim ujjával, aztán felállok,
és a lábammal a helyére igazítom a szőnyeget. Ha Cinna tényleg
komolyan gondolja... ha tényleg el tudja intézni, hogy a közönség
megszeressen... és ha Katniss is beleegyezik... akkor mehet.
Nyílik az ajtó,
és a stylistom lép be rajta. Meg se várom, hogy bármit
mondhasson.
- Vállalom –
jelentem ki azonnal. - Éneklek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése