2013. május 27.

8. Fejezet - II. rész

Nyelek egyet, ahogy végigfutom a szemeimmel a falakat. Egyetlen kamerát se látok, de biztos vagyok benne, hogy a mentoromnak igaza van. Magamban hálát adok, hogy nem vertem be a Snow-kép arcát, mert már tudom, hogy tuti büntetés kaptam volna érte. Idegesít, hogy figyelnek, de megpróbálok nem foglalkozni a tudattal. Inkább gyorsan még egyszer átfutom a papírt, és nekilátok kigondolni, hogy hogyan is kezdjem el. Először is, szükségem lesz egy kényelmes szabadidőruhára. Beugrik az is, hogy Cinna kezeslábasát veszem fel, de aztán leteszek róla, mert ez nem olyan edzés, mint a lenti, szóval elég lesz egy melegítőszerkó is. Ledobom a papírt az ágyra, aztán elkezdek kutatni a ruháim között. Éppen nagyban keresgélek, mikor ismét kopogást hallok, és valaki megint belép a szobámba. Átkandikálok a szekrény ajtaja felett, és máris meglátom, hogy ki az.
- Cinna! -Becsukom a szárnyakat, és elvigyorodom. Végre, egy laza valaki.
- Szia – mondja halkan, aztán elmosolyodik.
- Ó, még mielőtt nem felejtem el... köszönöm az edzőruhát – mondom. - Nagyon kényelmes. Alig lehet érezni.
- Nincs mit – bólint Cinna, aztán összeszaladnak a szemöldökei, és megvakarja a tarkóját. - Figyelj csak, Sash... Ha már itt tartunk. Mikor reggel behoztam, hallottam, ahogy énekelsz.
Jaj, ne, gondolom magamban, és máris érzem, ahogy elvörösödöm.
- Nagyon szép hangod van. De komolyan. - Cinna elismerően bólogat, de nem nagyon értem, mire akar kilyukadni. - Tudod, nagyon fontos, hogy egy kiválasztott belopja magát az emberek szívébe, hogy aztán legyenek támogatói az arénában. Három napunk van még az interjúig, meg a ma este... - Habozik egy kicsit, és csak aztán folytatja. - Mit szólnál hozzá, ha az interjún énekelnél a közönségnek?
- Micsoda? - Értetlenkedve bámulok Cinnára. Hogy érti, hogy énekeljek a közönségnek? Ez teljesen őrültség. Három napunk van. Csomó mindent kell csinálnom. Már most hullafáradt vagyok. Soha életemben nem énekeltem még mások előtt, főleg nem ilyen kapitóliumi majmok előtt, mint az itteni emberek. Ezenkívül egy interjú Caesar Flickermannel csak három perces. Kizárt dolog, hogy sikerüljön. Megint rám tör a remegés.
- Ne aggódj, még ma este beszélek Katniss-szel. - Cinna látja, hogy mennyire megrémültem, így hát gyorsan hozzáteszi: - Biztos vagyok benne, hogy áldását adja majd a dologra. Csak egyezz bele, Sash. – A vállamra tesz a kezét, és bátorítóan megszorítja. - Mindent elrendezek, ígérem.
- Hát... én... szóval... - A szám teljesen kiszárad, és hirtelen nem is tudom, mit mondjak. Hogy majd Cinna mindent elrendez? Afelől nincsen kétségem, hogy amihez hozzányúl, az arannyá változik, de akkor is... Neki erre van ideje? - Először kérdezd meg Katniss-t – vonom össze a szemöldökeimet, mire Cinna szélesen elmosolyodik, és bólint egyet.
- Rendben – mondja, aztán az ajtó felé indul. - Nemsokára visszajövök. Addig döntsd el, hogy benne vagy-e, vagy nem.
  Miután Cinna távozik, az ágyam melletti szőnyeghez botorkálok, és leülök. Csak bámulok magam elé, és az jár a fejemben, amit a stylistom mondott. Láttam a szemében, hogy komolyan gondolja a dolgot, de valahogy még mindig nem tudom felfogni. Énekeljek a közönségnek? Felsóhajtok. Teljes képtelenség. Cinnát nagyon lázba hozta az ötlet, de tudom, hogy ha én úgy döntök, hogy nem fogok előadást tartani, akkor nem fogja erőltetni. Hirtelen anyut látom magam előtt, ahogy az otthoni szobám ajtajában áll, és könnyes szemekkel figyeli, ahogy éneklek. Erre nekem is könnyek szöknek a szemeimbe, de azonnal le is törlöm őket. Nem fogok sírni. Letérdelek a szőnyegről, odahúzom a szoba sarkába, aztán rákuporodom, és az ablaknak dőlök. Látom magam az üvegen, ahogy a szoba fénye visszatükröződik az arcomról. A homlokomon átütnek a Kapitólium fényei, amitől az egész olyan, mintha csak egy szellem lennék. Végigfut hátamon a hideg, és abban a pillanatban döntök. Rájövök, hogy négy nap múlva bent leszek egy arénában, ahol élet-halál harcot fogok vívni másik huszonhárom gyerekkel. Ott lesz Cirius, ott lesz Athena, ott lesz Smirk, ott lesz Jana, és ott lesz Maximus is. A legtöbb kiválasztott azt hiszi rólam a mai edzés után, hogy egy bolondos tinilány vagyok, aki ezt az egészet nem is veszi komolyan, ezért könnyű préda lesz. Talán én leszek az első, aki ellen Cirius hajtóvadászatot fog indítani. Eszembe jutnak Jana szavai: "Az ő szemében mindenképpen." Ez volt a válasza arra, mikor megkérdeztem tőle, hogy gyengének számítok-e. Azt mondta, hogy Cirius szemében mindenképpen az vagyok. Megtörlöm az arcomat a pulcsim ujjával, aztán felállok, és a lábammal a helyére igazítom a szőnyeget. Ha Cinna tényleg komolyan gondolja... ha tényleg el tudja intézni, hogy a közönség megszeressen... és ha Katniss is beleegyezik... akkor mehet.
Nyílik az ajtó, és a stylistom lép be rajta. Meg se várom, hogy bármit mondhasson.
- Vállalom – jelentem ki azonnal. - Éneklek.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése