- Azért hívtalak
ma ide, hogy mesélj nekünk egy kicsit. – Caesar összefonja a
lábait, előre hajol, és bizalmasan megpaskolja a Főjátékmester
kézfejét. - De nehogy lelőj nekem valami poént!
- Nem fogok –
nevet visszafogottan Seneca Crane. Elfintorodom.
- Akkor jó –
néz mosolyogva a kamerába Caesar, aztán a papírjaira pillant,
végül Senecának szegezi a tekintetét. - Kérlek, beszélj kicsit
az idei csapatról.
Megint fintorgok.
Mi nem vagyunk csapat.
- Nos... – Seneca
Crane megvakargatja a borostáját, és csak aztán válaszol. - Azt
hiszem, idén különleges lesz a Viadal. Nagyon vegyes a mezőny.
Van visszahúzódóbb, van erősebb, van gyengébb, van cserfesebb... – Összehúzom a szemeimet, mert tudom, hogy Janára és rám gondol. - ...és van... lobbanékonyabb is. - Jana, gondolom magamban.
Tuti, hogy rá célzott és arra, amikor tegnap nekiment Cirius-nak.
- Nahát! - kiált
fel Caesar. - Egy újabb kiválasztott, aki lángra lobbant?
- Nem egészen így
értettem – mosolyog Seneca Crane. - Ez a kiválasztott inkább
vad.
Csak nem bírja a suttyókat,
gondolom. Ez a pasas semmit se tud. Jana egyáltalán nem vad. Csak
megvédett. Olyan nagy baj ez? Ja, persze. Ha én ülnék ott fent a
színes falak között, és semmi más dolgom se lenne, csak hogy
azon agyaljak, hogy hogyan befolyásoljam az arénát, ahol majd
huszonhárom gyerek fogja halálát lelni, akkor minden bizonnyal én
is vadnak látnám azt, aki rátámad egy másikra.
- De hát az jó,
nem? - kérdi Caesar.
- De, de, persze –
bólogat a Főjátékmester.
- Na és szerinted
hogyan fognak majd boldogulni a kiválasztottak az arénában? -
Caesar felemeli a fejét, és résnyire szűkíti a szemeit.
- Hmm. – Seneca
Crane gondolkodik egy kicsit, aztán titokzatosan folytatja. - Ezt
majd három nap múlva megtudjuk.
- Frappáns –
bök vendége felé nevetve Caesar. A kamera telibe mutatja Seneca
Crane képét, aki csak mosolyog, és lesütött szemekkel bámulja a
térdeit. - Beszéljünk egy kicsit a holnapról, mikor a
kiválasztottak bemutatják majd, amit tudnak – tér egy másik
témára Caesar. Összeszaladnak a szemöldökeim. Erről eddig
teljesen megfeledkeztem! Holnap lesz a kiképzés utolsó napja,
mikor is mindenkinek meg kell mutatnia a játékmestereknek, hogy mit
tud. Megfájdul a hasam, és felsóhajtok. - Mire számítasz?
- Sok mindenre. –
Seneca Crane még szeretné folytatni, de a műsorvezető vigyorogva
félbeszakítja.
- Nyilakra is?
Hallom, ahogy
Haymitch felröhög, aztán látom, ahogy vállon veri Katniss-t. A
mentorom tavaly tizenegy pontot kapott a maximális tizenkettőből,
de senki se tudta meg, hogy miért. Magamban gyorsan összerakom a
képet, és arra a következtetésre jutok, hogy Katniss nyilakkal
csinált valamit, míg odabent volt.
- Nem – rázza a
fejét mosolyogva a Főjátékmester. - Nyilakra idén már nem.
Viszont ahogy említettem, a mezőny nagyon vegyes. Minden egyes
résztvevőre kíváncsi vagyok, és remélem, hogy mindannyian
lenyűgöznek majd valamivel.
Arra mérget vehetsz,
gondolom magamban, aztán felállok, és elzsibbadt lábaimon
bebicegek a szobámba. Két dolog kavarog a fejemben: Caesar
Flickerman hangja, és az, hogy mivel fogom holnap lenyűgözni
Seneca Cranet. Odabent először az ablaküvegnek tapadok, és pár
percig bámulom a Kapitóliumot, aztán gyorsan lezuhanyzom, és
felveszek egy tiszta ruhát. Utána az ágyamhoz megyek, leülök a
szélére, és bámulok magam elé. Hallom, hogy odakint Caesar
Flickerman és Seneca Crane még mindig beszélgetnek a tévében.
Nemrég még úgy voltam vele, hogy semmi kedvem az énekléshez, de
miután láttam ezt az interjút, megváltozik a hozzáállásom a
dologhoz. Erőt veszek magamon, felállok, és kilépek a szobámból.
Elindulok a nappaliba, majd megállok a félkör alakú kanapé
mögött. A csapat minden tagja ott van - kivéve Cinnát meg Portiát
-, és a képernyőt bámulják. Katniss és Peeta egymás mellett
ülnek. Ez először meglep, és kicsit meg is haragszom a
mentoromra, hogy az ellenségem támogatója mellett ücsörög, de a
következő pillanatba jól lehordom magam, hogy hogy lehetek ilyen.
Hiszen ők ketten szeretik egymást, és inkább hálásnak kéne
lennem Katniss-nek, amiért képes kicsit szüneteltetni a felhőtlen
boldogságát Peetával miattam. Odalépek a háta mögé, majd
megérintem a vállát. Azonnal hátrafordul, és rám néz.
- Szia! - köszön,
és még el is mosolyodik hozzá.
- Katniss –
suttogom halkan -, beszélhetnénk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése