Sziasztok!
Egy újabb kellemes, langyos őszi kora estén megérkezett a következő rész. Ez annyit jelent, hogy egy apró lépéssel közelebb kerültünk a történet végéhez... Remélem - és ez most furcsa lesz - titeket is legalább olyan szomorúan érint ez a hír, mint engem! De most komolyan, ha belegondolok, mennyi örömet, izgalmat és fájdalmat okozott írni ezt a történetet, aztán milyen jó volt, hogy összejött egy kis csapat, akik mindig olvassák a sztorit - és ezt ezennel meg is köszönöm -, komolyan belesajdul a szívem. Bárcsak örökké tarthatna a blog!
Ami pedig a részt illeti, különleges... Mindenki döntse el magának, hogy miért. Valamint van benne egy jelenet, amit megtaláltok az Éhezők Viadalában is. Na ki jön rá, hogy melyik? :)
Kívánok jó olvasást és sok izgalmat: Dorine Osteen <3
____________________________________________
- Nem tehetsz
róla – nézek a szemeibe.
Összeszaladnak a szemöldökei,
megvonaglik az arca, és elfordítja a tekintetét. Úgy néz ki,
mintha éppen azt méregetné, hogy higgyen-e nekem, vagy ne. Szó
nélkül közelebb csusszanok hozzá, aztán óvatosan átölelem.
-
Egyikünk se tehet arról, ami itt történik – suttogom. Aztán
lehunyom a szemeimet, és megadom magam a mai nap hátralevő
részének. Felőlem aztán bármi történhet.
Úgy tíz percig nem
történik semmi, aztán egyszer csak Radler eltol magától, és a
fának dől. Nem néz rám, nem mond semmit. Csak oldalra fordított
fejjel bámul lefelé, és ez megrémiszt. Hátrébb húzódom, és a
nyakamig húzom a takarót. Egy darabig csak nézem őt, aztán
lassan lecsukódnak a szemhéjaim, majd édes, mély álomba merülök.
Másnap reggel egy
napsugár ébreszt. Elég élettelen, fakó és gyenge, de azért
napsugár. Hideg van: ahogy kinyitom a szemeimet, látom a
leheletemet a levegőben. Körbenézek, és még csak most látom,
hogy milyen magasan is vagyunk. Körülbelül hat-hét méter lehet.
Radler velem szemben ül, és engem néz. Kifejezéstelen arcáról
eszembe jut a tegnap este, és elönt egy elég fura, kellemetlen
érzés.
- Szia –
suttogom.
- Szia –
suttogja vissza.
- Jó reggelt! -
Jana élénk hangja segít abban, hogy ne nézzek a fiúra, és rá
tudjam magam venni, hogy csináljak is valamit.
- Neked is –
mosolygok le rá. Ahogy így elnézem, ő egy alattunk lévő ágon
töltötte az éjszakát.
Meglóbálom a lábaimat, hogy
visszatérjen beléjük az élet, mire legnagyobb meglepetésemre
Radler is összeszedi magát. Feltekerem a takarót, és megpróbálom
nem kimutatni, hogy majd' megfagyok. Valamiért úgy érzem, hogy ez
most nem természetes hideg.
- Láttam arrébb
egy pár áfonya bokrot – bök Jana a fa mellé a fejével. -
Tudom, hogy van kajánk, de azért egy kis friss áfonya nem lenne
rossz reggeli, nem? - Meg se várja a válaszomat, már mászik is
le. Mikor már csak úgy egy méter van hátra, leugrik a mohára,
ledobja a táskáját a fa tövébe, és felnéz ránk.
- Légy óvatos,
jó? - Összeszaladnak a szemöldökeim, de ő csak ásít egyet, és
bólint.
- Oké! Maximum
negyed óra, és itt vagyok!
- Nem lenne jó,
ha vele mennénk? - nézek Radlerre, aztán ismét Janára terelődik
a tekintetem, és egészen addig követem, ameddig csak tudom.
- De, talán jó
lenne – mondja a fiú.
További szavak nélkül is megegyezünk
abban, hogy összeszedjük a holminkat, és Jana után indulunk.
Elvégre szövetségesek vagyunk. Egyelőre... A gondolattól, hogy a
szövetségünk minden bizonnyal már nem tart valami sokáig, és
hogy én vagyok az utolsó, akinek az életben maradt hat
kiválasztottból van esélye megnyerni ezt a Viadalt, megfájdul a
gyomrom. Hogy elvonjam a figyelmemet ezekről az idegesítő
gondolatokról, megfogom a fa törzsét, és lassan leereszkedem.
Lent megvárom Radlert, aztán felkapom a hátamra a táskámat,
megfogom Janáét is, és elindulok a bokrok közé.
- Jó nagyok ezek
az áfonyák – simítok végig egy ágat, ami roskadozik a
hatalmas, kékes gyümölcsök súlya alatt.
- Talán
túlságosan is – bólint Radler, aztán letép két szemet, és
az egyiket felém dobja. - Boldog Viadalt – mosolyodik el.
Lehajolok, és elkapom a számmal.
- És sose hagyjon
el a remény! - Keserűen elnevetem magam, aztán ahogy Radler is
bekap egy áfonyát, sóhajtok egyet. - Hol van már ez a lány? -
kérdezem összevont szemöldökökkel. Kicsit kezdek ideges lenni,
de felveszem a maszkomat, és úgy teszek, mint aki teljesen nyugodt.
Radler mellém áll, és a homlokát ráncolva megvakarja az állát.
Ahogy felemeli a jobb karját, meglátok rajta valami pirosat. - Te
jó ég! - kiáltok fel. - Mi történt a válladdal?!
A fiú vet egy
pillantást a sebére, aztán semmitmondóan rám mosolyog. -
Semmiség.
- Azért nem néz
ki olyan semmiségnek! - Kinyitom a táskámat, és előveszem a
vizemet. - Le sincsen mosva, simán elfertőződhet! - Elkezdem
lecsavarni a palackom tetejét, de Radler kiveszi a kezemből, és
visszadobja a táskámba.
- Jól vagyok,
Sash.
Összehúzott szemekkel nézek fel rá, mire ő csak
mosolyog, aztán felsóhajt, és elnéz a távolba. - Inkább
keressük meg Janát, még mielőtt más találja meg.
Összerezzenek,
ahogy elindul, és egy nyílvesszőt helyez az íja idegére. Még
mielőtt más találja meg. Kiráz a hideg, ezért gyorsan Radler
után futok.
- Gondolod, hogy
mások is lehetnek a közelben? - kérdezem suttogva, miközben a
késemre helyezem a kezemet. Egy kicsit remeg a hangom az
idegességtől, ezért örülök, hogy nem kell hangosan beszélnem.
- Meglehet –
suttogja vissza, majd oldalra tol egy kiálló ágat. Egyre jobban
parázok ettől a hirtelen óvatosságtól. - Elvégre nem vagyunk
olyan messze a Bőségszarutól.
Nem válaszolok,
csak bólintok egyet, és egészen rásimítom a kézfejemet a késem
nyelére. Még vagy két percig bolyongunk a bokrok között, mire
végre megtaláljuk Janát. Mikor meglátom, hogy egy áfonyacserje
tövénél guggol, és éppen a markába szed egy tucat bogyót,
hatalmasat sóhajtok, és úgy érzem, mintha egy valódi kő esne le
a szívemről.
- Csak hogy meg
vagy! - eresztem le a karomat. Jana annyira meglepődik a hangomtól,
hogy fenékre ül, és az összes áfonyát kiejti a kezéből.
- Hé! - néz rám
tettetett felháborodással. - Most kezdhetem előröl!
- Soha többet ne
csinálj ilyet – szegezem neki a mutatóujjamat, mire megforgatja a
szemeit, és feltápászkodik a földről.
- Soha többet ne
szedjek áfonyát? Oké, nem fogok... - Jana szórakozottan felnevet,
aztán elindul felém.
Felé nyújtom a karomat, hogy oda adjam neki
a táskáját, de úgy csinál, mintha észre se venné. Beletörli
áfonyás kezeit a nadrágjába, aztán az égre néz. A következő
pillanatban megreccsen egy ág, aztán egy test ront elő a Jana
mögötti bokorból. Minden olyan gyorsan történik. Én megdermedek
a döbbenettől, Jana felsikolt aztán a földre rogyik, és a
következő dolog, amit felfogok, az az, hogy ordítok.
ÁÁ miért kell ilyen idegtépő függővégeket hagynod? :D Most még jobban várom a folytatást! Siess vele nagyon! :)
VálaszTörlésPont ezért, hogy visszagyere olvasni... :D
TörlésÁÁÁÁ, ezek a függővégek! Gondolkozom mi lehet, de nem tudom! Legalább rágodhatokn valamin 3 napig... klassz.:) De továbbra is imádom a sztorit! <3
VálaszTörlésRemélem, akkor most megtudod a választ.:)
TörlésNekem a bogyók miatt az ugrik be, amikor Peeta gyűjti az éjfürtöt és a Rókaképű lány eszik belőle, aztán dörren az ágyú, és Katniss nem találja Peetát, és mondja neki, hogy máskor ilyet ne csináljon.
VálaszTörlésA másik pedig a legvége, ami Ruta halálára emlékeztet.
De nekem még nincs végehangulatom.
Bevallom, azt sem pontosan tudom követni, hányan vannak még életben. :/
A bogyók voltak, de nem a peetás jelenet miatt, hanem azért, mert a könyv elején Katniss és Gale is ugyan ezt csinálják. :D Bogyódobálás...
TörlésAz viszont az én hibám, ha nem tudod, hányan vannak még... :$
Inkább a műfaj "hibája". Mert teljesen más elolvasni együltő helyében az embernek egy könyvet, mint itt 3 naponta 2-3 oldalt. Ráadásul itt a szerző és az olvasó érdekei ütköznek. Míg egy hagyományos könyv esetén bemegyek a boltba, leperkálom a lóvét és onnantól akkor olvasok és annyit, amennyit akarok.
TörlésItt nem fizetünk, ugyanakkor a szerzőtől függünk. A szerzőnek meg az oldalletöltés, a látogatottság az érdeke, ezért széthúzza a sztorit. :(
Én speciel követek 3-4 hasonló történetet és nehéz követni, melyik hol tart, főleg így, hogy mindenki felváltva frissít.
Mindenesetre VanillaR ötlete nagyon tetszik: ő kiteszi oldalsávba a még játékban lévők névsorát.
uu nagyon joo resz nagyon tetszik az egész:) es ezek a befejezesek :D siess nagyon varom mar:)
VálaszTörlésKöszi! :3
TörlésA bogyódobálás! Gale feldobja, Katniss pedig elmondja, miközben a szlogent mondják!!
VálaszTörlésJuj, és én már tudom, ki jött elő! :D
Törlés*elkapja :P
TörlésIgen, talált. ^^
TörlésÉs te már tudod... :P