Drága olvasóim!
Itt is a következő rész, máris a második fejezetbe vágunk bele. Ugye senki sem felejtette el, hogy ezentúl a részek háromnaponta jönnek majd?
Köszönöm nektek a kommenteket (ezekre szerintem holnap válaszolok!) és a pipákat is, rengeteget jelentenek a számomra! <3
Nem szólok vissza, pedig talán illene. Felvánszorgok az emeletre, bevonulok a fürdőszobába, és végigmasszírozom magamat a vízsugárral. Próbálom kikapcsolni az agyamat, és fütyörészni kezdek, hogy tereljem a figyelmemet. Elvégre ma még csak vonatozni fogunk, az igazi Körút majd holnap veszi kezdetét. Addig el kell érnünk a Tizedik Körzetbe. Igazából ez lesz a legszörnyebb, aztán meg majd az Első. Radler az Elsőből, Jana a Tizedikből származott.
Itt is a következő rész, máris a második fejezetbe vágunk bele. Ugye senki sem felejtette el, hogy ezentúl a részek háromnaponta jönnek majd?
Köszönöm nektek a kommenteket (ezekre szerintem holnap válaszolok!) és a pipákat is, rengeteget jelentenek a számomra! <3
Kellemes olvasást,
Dorine
_________________________________________
Nem szólok vissza, pedig talán illene. Felvánszorgok az emeletre, bevonulok a fürdőszobába, és végigmasszírozom magamat a vízsugárral. Próbálom kikapcsolni az agyamat, és fütyörészni kezdek, hogy tereljem a figyelmemet. Elvégre ma még csak vonatozni fogunk, az igazi Körút majd holnap veszi kezdetét. Addig el kell érnünk a Tizedik Körzetbe. Igazából ez lesz a legszörnyebb, aztán meg majd az Első. Radler az Elsőből, Jana a Tizedikből származott.
Érzem, hogy a torkomban lassan gombóc
növekszik, ezért gyorsan az arcomra irányítom a zuhanyrózsát,
és teljesen eláztatom a hajamat. A víz annyira meleg, hogy
kivörösödik tőle a bőröm, de közben jól is esik, szóval nem
foglalkozom vele. Addig állok a zuhany alatt, míg úgy nem érzem,
hogy elég. Aztán törülközőt csavarok magam köré, és kilépek
a szobámba. Arra számítok, hogy az előkészítő csapat fog
megrohamozni és körbeugrálni, de ehelyett a stílustanácsadómat
pillantom meg. A zongorámnál áll, és egy papírt tart a kezében.
Ha jól sejtem, azok a gondolatok vannak rajta, amiket ma hajnalban
írtam ki magamból. Cinna felém fordul, leteszi a papírt, és
halványan elmosolyodik.
- Szia – köszön halkan.
Gyorsan odamegyek hozzá és
megölelem, amivel teljesen összevizezem. - Elolvastad? - kérdezem.
- El. - Cinna leültet egy székre,
aztán előveszi a sminkeléshez szükséges holmikat, de még nem
lát neki. - Jól vagy? - kérdezi összevont szemöldökökkel.
Gondolom a szöveg miatt kérdezi, amit
kérdez, így hát aligha tudok füllenteni. - Azt leszámítva, hogy
megnyertem egy Viadalt, igen. Egész tűrhetően – felelem.
- Ezt hogy érted?
- Nem tudok rendesen aludni – vallom
be. - Rémálmaim vannak.
Cinna olyan hirtelen ül le egy székre
és dől hátra velem szemben, hogy attól félek, még a végén
leesik. Egy darabig csak fürkész az arcomat, aztán letörli a
vizet a bőrömről, majd a kezébe fogja az alapozót, és nekilát
a sminkelésnek. Furcsának tartom, hogy nem is válaszolt, de nem
hozom fel újra a témát.
A továbbiakban, míg Cinna sminkel,
olyan hétköznapi dolgokról beszélgetünk, hogy miért nem kell most kiszedni a szemöldökömet, meg hogy mi a helyzet erre meg arra. A
stylistom a Kapitóliumról mesél, én meg a Tizenkettedikről. A
fővárosban nagyon várnak már, és Cinna szerint mindenki azt
akarja, hogy az énekesi pályára lépjek. Tájékoztatom róla,
hogy a szüleim más állásponton vannak, mire ő megkérdezi, hogy
én mit szeretnék.
- Nem is tudom – vonom meg a
vállaimat. - Igazából ha tényleg összejönne, azt hiszem,
vállalnám az éneklést.
- Ehhez sok mindennek passzolnia kell
– bólint. - De az biztos, hogy egy tanárod és egy
stílustanácsadód már van – kacsint rám.
- Ezt örömmel hallom – nevetek
fel.
A nevetéstől egy kicsit javul a
hangulatom, és Cinna mindent átható nyugalmából is ragad rám
valamennyi,
ezért mire végez az arcommal, magabiztosan bújok bele
a ruhákba, amiket rám ad. Meleg, szőrmés nadrágot, kardigánt és
csizmát kapok. Felhajtom a kardigán nyakrészét – egészen fura,
olyan, mint egy ing -, de Cinna kedvesen figyelmeztet, hogy nem lenne
illő így a kamerák elé állnom, szóval inkább átadom neki az
irányítást, és hagyom, hogy úgy állítsa be az öltözetemet,
ahogy szeretné. Aztán még van pár percem, hogy elköszönjek a
szüleimtől, és máris indulnunk kell. Az ajtóban megállok, és
hátra nézek. Anyáék egymást átkarolva néznek vissza rám, és
biztatóan mosolyognak. Én is elmosolyodom, de közben arra
gondolok, hogy simán megölhetik őket. Az is lehet, hogy mire
visszajövök, egyikük halott lesz. Vagy mindkettőjük. Miattam.
Végül aztán nagyot nyelek, lenyomom
a kilincset, és kinyitom a bejárati ajtót. Azonnal hó hullik a
csizmám orrára, a hideg levegő pedig vakuvillanásokat hoz
magával. Kivillantom a fogaimat egy erőltetett vigyor keretében,
és elindulok. Le a lépcsőn – de csak óvatosan, nehogy orra
essek -, ki az útra, aztán még pár méter a kamerák
kereszttüzében, és máris ott állok a fekete autó mellett.
Szerencsére a többiek is éppen ekkor jönnek ki a házunkból, és
egy kicsit elvonják a tévések figyelmét – azonban még így sem
eléggé. Éppen ezért nem merek hozzászólni Katnisshez, nehogy
aztán ezzel még jobban magamra vonjam a közönségünk tekintetét.
Csak megeresztünk egymás közt egy halvány mosolyt, aztán Effie a
parókáját igazgatva ránk parancsol, hogy üljünk be a kocsiba,
mert azonnal indulunk. Katniss velem utazik egy autóban, míg Cinna,
az előkészítő csapat és a kísérő pedig mögöttünk jön,
a másik autóval.
- Végre – sóhajt fel Katniss,
ahogy becsukódnak az ajtók, és elhalkulnak a kinti hangok.
- Egyetértek – bólintok, majd az
ablakra tapasztom a kezemet, és figyelem, ahogy elhajtunk a házunk
elől. A gyomrom szörnyen apróra zsugorodik, és nem is próbálok
úgy tenni, mintha nem lennék ideges. Most ráfoghatom arra, hogy a
Győzelmi Körút miatt van, és ez részben igaz is. De persze a
szüleimet féltem. És nem csak őket, de az összes embert, akit
kedvelek, hiszen mindannyian bajban vannak miattam. Annyira szívesen
elmesélném ezt az üzenetes dolgot Katnissnek, de egyszerűen nem
tehetem. Félek, hogy minden egyes mozdulatomat figyelik, és ezzel
csak még nagyobb galibát okoznék – magamnak is, és mindenki
másnak is.
Az út a vonatállomásra csöndben
telik, egyikünknek sincsen kedve a beszélgetéshez. Igazából nem
tudom, vajon a mentorom mire gondol. Aggódik értem? Meglehet.
Mindenesetre én nagyon is aggódom.
Szia Dorine!
VálaszTörlésNagyon jó lett a rész, megint. :) Fantasztikusan írsz, már alig várom a következőt. Látszik, hogy nagyon értesz ahhoz, hogy hogyan fokozd a feszültséget, mert én már tűkön ülök. :D
Hannah
Azt azért nem mondanám, hogy fantasztikusan írok, de igyekszem, és nagyon örülök neki, hogy ezt gondolod, kedves tőled! <3
TörlésÜdv,
Dorine :)
Fúha, hát már egyre jobban izgulok a Győzelmi Körút miatt. Kíváncsi vagyok, hogy mik lesznek majd, milyen lesz Sashnek találkozni Jana és Radler hozzátartozóival. Nagyon jó kis fejezet volt, és már nagyon nagyon várom a folytatást. Tényleg nagyon tudod fokozni a feszültséget ;)
VálaszTörlésölel: Clovely <3
Hamarosan kiderül, mi lesz a Körúton... :D Örülök neki, hogy tetszett a rész, remélem, a folytatással is elégedett leszel. <3
TörlésKöszönöm, hogy írtál,
Dorine
Én már kezdek bekattanni és egyre kíváncsibb vagyok. Nagyon jó lett a rész :) Várom a kövit <3 :) Puszi Reni E.
VálaszTörlésAzért ne kattanj be, oké? xd
TörlésÖrülök, hogy tetszett a rész! <3
Dorine :)