- Tegnap este is
leadták már egyszer – magyarázza, miközben lehuppanunk a
díványra -, csak te elmentél aludni. - Cinna csettint kettőt,
mire a tévé bekapcsol. Tök fura, hogy hanggal működik. Elég
csak megmondani, hogy milyen hangos legyen, és hogy melyik csatornára
váltson, és máris engedelmeskedik.
- Egyedül akartam
lenni – mondom, miközben a tévén megjelenik a Kapitólium címere
a himnusz aláfestésével, aztán felkonferálják az adást, és
egy tudósító jelentkezik a Körönd közepéről. Egy percben
összefoglalja, hogy mit fogunk látni, aztán a kamera máris a
sorban begördülő kiválasztottakat mutatja. Látom a tesvér párt:
a lány kétségbeesetten kapaszkodik a bátyjába, nehogy leessen
szekérről. Jön a Második Körzet. Cirius és Athena a harci kocsi
egymástól két legtávolabb álló sarkában állnak. A fiú
szokásához híven veri a melleit, míg a lány fagyosan mosolyog.
Aztán a Harmadik és a Negyedik Körzet, végül az Ötödik. Nashre
vastag keretes szemüveget adtak, amitől még okosabbnak látszik,
Sly haját pedig tűegyenessé varázsolták, és gyönyörű, fényes
palástként fodrozódik utána. Hatodik Körzet, aztán Hetedik.
Nontha egyszínű ruhájából mindenhol ágak állnak ki, hiszen a
körzete munkája a fakitermelés. Az ágak körül aranyos, színes
kismadarak repkednek. Nyolcadik és Kilencedik Körzet, aztán jön a
Tizedik. A himnusz éppen újrakezdődik, mikor meglátom Janát.
Széles karimás kalapot és kockás ruhát visel, Azia mellén pedig
egy aranyból készült csillag világít. Mindketten vigyorognak, a
kamera egy kicsit többet is időz rajtuk, hiszen valóban elbűvölő
látványt nyújtanak, de aztán jön a Tizenegyedik Körzet, és
meglátom Smirket. A szemeim természetesen azonnal az ajkaira
terelődnek, és a sebet bámulom.
- Vajon mi történt
vele? - suttogom.
- Ki tudja –
válaszolja halkan Cinna. Felsóhajtok, és még vetek egy pillantást
a mellette álló fiúra, aztán a közönségen hirtelen hatalmas
tapsvihar söpör végig. A szívem a torkomban kezd dobogni, és a
számba tömök egy muffint, mert attól félek, hogy a rám törő
remegéstől még a végén vacogni kezdenek a fogaim. A képernyőn
egy pillanatra a tudósítónőt mutatják, aztán ránk vált a
kamera.
- És itt
láthatjuk a Tizenkette... - A nő elhallgat, ahogy meglátom
magunkat. A kamera oldalról kezdi, aztán egyre feljebb kúszik,
elhalad előttünk, majd végül az én oldalamon, lassan lesüllyedve
fejezi be a kört. - Hűha! Hölgyeim és uraim, ezt nevezem! - mondja
a nő fennhangon. Azonnal megértem, mire gondol. - Tizenkettedik
Körzet! - ordítja az apró mikrofonba, ami a ruhájára van
erősítve. A tapsvihar egyre hangosabb lesz, mindenféle virágok
repkednek be a Köröndre. A kamera most a magasból mutat minket: az
uszályom úgy hullámzik mögöttünk, mintha fekete színű,
sejtelmes tenger nyílna a szekerünk nyomaiból. A szélgép
csodálatosan lebegteti, a tizenkettes szinte világít rajta.
Maximus belemarkol a tartóba, aztán a magasba hajít pár
szénjátékot. Ahogy a kavicsok szétrobbannak és színesre festik
az arcunkat a fényükkel, Max vadul a levegőbe csap, én meg
bájosan integetek. - Ez fantasztikus! - visítja a tudósítónő,
aztán a kamera áttér az Ötödik és a Tizedik Körzet szekerére,
de pár pillanat múlva ismét minket mutatnak. Néhányszor még
vált a kép, de szinte minden harmadik képkockán Maximus és én
vagyok látható. Aztán az elnök beszéde, és a felvonulásnak vége. A harci kocsik
eltűnnek a hatalmas kapu mögött, de a kamera a végén még azt is
mutatja, ahogy az a csapat megfogja az uszályomat, és kapun belül
hozza. Aztán a tudósítónő kezd beszélni. Erősen a fülébe
kell nyomnia egy kis pöcköt, hogy hallja a saját hangját, és így
is rettentően nehezére esik túlkiabálni az őrjöngő tömeget.
Elmondja, hogy nemsokára újra jelentkezik majd, aztán elsüt egy
béna poént, majd elköszön, és a képernyőn megjelenik a
Kapitólium címere.
- Hű – nézek
Cinnára elképedve. - Most így visszanézve még királyabb volt az
a ruha!
Elmosolyodik, majd
beleiszik a teába. - Örülök, hogy tetszett.
Hirtelen lépéseket
hallok a dívány mögül, s ahogy hátra pillantok, Haymitch-et
látom.
- Taps taps és
ujjongás – mondja. Odasétál hozzánk, majd olyan erővel huppan
le mellém, hogy egy pillanatra a magasba repülök, Cinna meg
majdnem kiönti a teát.
- Magának is
tetszett, nem? - nézek rá vigyorogva.
- Hát persze! -
válaszol diadalmas hangon. - Hát persze! Éljen a Viadal, boldog Viadalt, és sose hagyjon el a remény, meg minden! - Összeugranak a
szemöldökeim. Haymitch úgy viselkedik, mint aki tök részeg, de
egyáltalán nincsen piaszaga, és a szemei sem forognak vérben.
Ahogy felröhög, megértem, miért viselkedik így, és a
felismeréstől nekem is elszáll a jókedvem. Haymitch tudja, hogy
minden egyes képkocka, amin a kiválasztottakat mutatják és jól
néznek ki rajta, csak azért van, hogy a kapitóliumi emberek
megszeressék, és az Arénában majd támogassák őket.
Felsóhajtok, elfordulok Haymitchtől, és a tévét kezdem bámulni.
Alig telik bele pár néma percbe, míg megjelenik Effie. Hangosan,
lelkesen köszönt minket, aztán leül Cinna mellé, és elkezdi
sorolni, hogy mi lesz a mai napirend.
Óóó, hogyhogy bemondónő? És hova lett Caesar Flickerman??
VálaszTörlésŐ is lesz majd, don't worry. Csak akkor nem is gondoltam arra, hogy ezt is ő csinálja...
Törlés