2013. május 20.

6. Fejezet - V. rész


 - Tegnap este is leadták már egyszer – magyarázza, miközben lehuppanunk a díványra -, csak te elmentél aludni. - Cinna csettint kettőt, mire a tévé bekapcsol. Tök fura, hogy hanggal működik. Elég csak megmondani, hogy milyen hangos legyen, és hogy melyik csatornára váltson, és máris engedelmeskedik.
- Egyedül akartam lenni – mondom, miközben a tévén megjelenik a Kapitólium címere a himnusz aláfestésével, aztán felkonferálják az adást, és egy tudósító jelentkezik a Körönd közepéről. Egy percben összefoglalja, hogy mit fogunk látni, aztán a kamera máris a sorban begördülő kiválasztottakat mutatja. Látom a tesvér párt: a lány kétségbeesetten kapaszkodik a bátyjába, nehogy leessen szekérről. Jön a Második Körzet. Cirius és Athena a harci kocsi egymástól két legtávolabb álló sarkában állnak. A fiú szokásához híven veri a melleit, míg a lány fagyosan mosolyog. Aztán a Harmadik és a Negyedik Körzet, végül az Ötödik. Nashre vastag keretes szemüveget adtak, amitől még okosabbnak látszik, Sly haját pedig tűegyenessé varázsolták, és gyönyörű, fényes palástként fodrozódik utána. Hatodik Körzet, aztán Hetedik. Nontha egyszínű ruhájából mindenhol ágak állnak ki, hiszen a körzete munkája a fakitermelés. Az ágak körül aranyos, színes kismadarak repkednek. Nyolcadik és Kilencedik Körzet, aztán jön a Tizedik. A himnusz éppen újrakezdődik, mikor meglátom Janát. Széles karimás kalapot és kockás ruhát visel, Azia mellén pedig egy aranyból készült csillag világít. Mindketten vigyorognak, a kamera egy kicsit többet is időz rajtuk, hiszen valóban elbűvölő látványt nyújtanak, de aztán jön a Tizenegyedik Körzet, és meglátom Smirket. A szemeim természetesen azonnal az ajkaira terelődnek, és a sebet bámulom.
- Vajon mi történt vele? - suttogom.
- Ki tudja – válaszolja halkan Cinna. Felsóhajtok, és még vetek egy pillantást a mellette álló fiúra, aztán a közönségen hirtelen hatalmas tapsvihar söpör végig. A szívem a torkomban kezd dobogni, és a számba tömök egy muffint, mert attól félek, hogy a rám törő remegéstől még a végén vacogni kezdenek a fogaim. A képernyőn egy pillanatra a tudósítónőt mutatják, aztán ránk vált a kamera.
- És itt láthatjuk a Tizenkette... - A nő elhallgat, ahogy meglátom magunkat. A kamera oldalról kezdi, aztán egyre feljebb kúszik, elhalad előttünk, majd végül az én oldalamon, lassan lesüllyedve fejezi be a kört. - Hűha! Hölgyeim és uraim, ezt nevezem! - mondja a nő fennhangon. Azonnal megértem, mire gondol. - Tizenkettedik Körzet! - ordítja az apró mikrofonba, ami a ruhájára van erősítve. A tapsvihar egyre hangosabb lesz, mindenféle virágok repkednek be a Köröndre. A kamera most a magasból mutat minket: az uszályom úgy hullámzik mögöttünk, mintha fekete színű, sejtelmes tenger nyílna a szekerünk nyomaiból. A szélgép csodálatosan lebegteti, a tizenkettes szinte világít rajta. Maximus belemarkol a tartóba, aztán a magasba hajít pár szénjátékot. Ahogy a kavicsok szétrobbannak és színesre festik az arcunkat a fényükkel, Max vadul a levegőbe csap, én meg bájosan integetek. - Ez fantasztikus! - visítja a tudósítónő, aztán a kamera áttér az Ötödik és a Tizedik Körzet szekerére, de pár pillanat múlva ismét minket mutatnak. Néhányszor még vált a kép, de szinte minden harmadik képkockán Maximus és én vagyok látható. Aztán az elnök beszéde, és a felvonulásnak vége. A harci kocsik eltűnnek a hatalmas kapu mögött, de a kamera a végén még azt is mutatja, ahogy az a csapat megfogja az uszályomat, és kapun belül hozza. Aztán a tudósítónő kezd beszélni. Erősen a fülébe kell nyomnia egy kis pöcköt, hogy hallja a saját hangját, és így is rettentően nehezére esik túlkiabálni az őrjöngő tömeget. Elmondja, hogy nemsokára újra jelentkezik majd, aztán elsüt egy béna poént, majd elköszön, és a képernyőn megjelenik a Kapitólium címere.
- Hű – nézek Cinnára elképedve. - Most így visszanézve még királyabb volt az a ruha!
Elmosolyodik, majd beleiszik a teába. - Örülök, hogy tetszett.
Hirtelen lépéseket hallok a dívány mögül, s ahogy hátra pillantok, Haymitch-et látom.
- Taps taps és ujjongás – mondja. Odasétál hozzánk, majd olyan erővel huppan le mellém, hogy egy pillanatra a magasba repülök, Cinna meg majdnem kiönti a teát.
- Magának is tetszett, nem? - nézek rá vigyorogva.
- Hát persze! - válaszol diadalmas hangon. - Hát persze! Éljen a Viadal, boldog Viadalt, és sose hagyjon el a remény, meg minden! - Összeugranak a szemöldökeim. Haymitch úgy viselkedik, mint aki tök részeg, de egyáltalán nincsen piaszaga, és a szemei sem forognak vérben. Ahogy felröhög, megértem, miért viselkedik így, és a felismeréstől nekem is elszáll a jókedvem. Haymitch tudja, hogy minden egyes képkocka, amin a kiválasztottakat mutatják és jól néznek ki rajta, csak azért van, hogy a kapitóliumi emberek megszeressék, és az Arénában majd támogassák őket. Felsóhajtok, elfordulok Haymitchtől, és a tévét kezdem bámulni. Alig telik bele pár néma percbe, míg megjelenik Effie. Hangosan, lelkesen köszönt minket, aztán leül Cinna mellé, és elkezdi sorolni, hogy mi lesz a mai napirend.

2 megjegyzés:

  1. Óóó, hogyhogy bemondónő? És hova lett Caesar Flickerman??

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ő is lesz majd, don't worry. Csak akkor nem is gondoltam arra, hogy ezt is ő csinálja...

      Törlés