7. Fejezet - II. rész

Reggeli után még van egy kis időm tízig, mikor le kell majd mennünk a kiképzőtermekbe. Annyira teli vagyok, hogy elterülök az ágyamon, és lehunyom a szemeimet, mert egyszerűen – minden izgalom ellenére – úgy érzem, képtelen vagyok mást csinálni. Csak fekszem ott pár percig, aztán nagy nehezen felkelek, és úgy döntök, hogy gyorsan letusolok, és hajat is mosok, most azonban tényleg tartom magam az időkorláthoz, mert semmiképpen se szeretnék elkésni. A fürdőben van egy tuti kis elektromos hajszárító, ami egy perc alatt elintézi a hajamat, és nekem már csak fel kell gumiznom. Egész bent létem alatt dalolászok, eléneklek mindent, ami csak eszembe jut, hogy oldjam a feszültséget, ami rám telepedett. Aztán fogat is mosok, végül kilépek a szobámba. Éppen a ruhásszekrényhez lépnék, hogy keressek valami kényelmes göncöt a kiképzésre, mikor a szemem sarkából megpillantok az ágyamon egy összehajtogatott kis csomagot. Odasétálok hozzá, majd a kezembe veszem a cetlit, amit valaki gondosan a tetejére helyezett. "Sok sikert az edzésen. Cinna" Elvigyorodom, magamban megköszönöm neki, majd felemelem a ruhát. Szürke, rövid ujjú kezeslábas, a vállakon a tizenkettes számmal. Gyorsan magamra kapom. Testhezálló, teljesen velem együtt mozog, és annyira kényelmes, hogy szinte nem is érzem, hogy rajtam van. Miután elkészültem, kilépek a szobámból. Cinna és Portia már eltűnt valahová (pedig szóban is szerettem volna megköszönni a stylistomnak a ruhát), Haymitch az asztalnál ül, és szórakozottan dalolászik valamit, Peeta éppen búcsút vesz Maximus-tól, Katniss meg engem vár. Mikor odaérek hozzá, megölel.

- Jó leszel – mondja, miután kibontakozom az öleléséből. - Csak csinálj mindent úgy, ahogy megbeszéltük.

- Oké – válaszolom, s észreveszem, hogy mennyire rémült a hangom. Ahogy Effie a lifthez kísér minket, rám tör a remegés. Ökölbe szorítom a kezeimet, egymáshoz préselem a fogsoraimat, és mereven bámulok magam elé. A lift ajtaja becsukódik, és kettesben maradunk Maximus-szal. Várom, hogy mikor fog hozzám szólni, de nem tesz semmi ilyesmit. Zsebre dugott kezekkel bámul ki a lift ólomkristály üvegén, és egyszerűen tudomást sem vesz rólam. Neki talán ez a taktikája? Hogy teljesen levegőnek néz? Miden bizonnyal igen, mert mihelyt a lift megáll és ajtajai kitárulnak, úgy lép le mellőlem, hogy még csak hátra se néz.

- Ennyit arról, hogy hölgyeké az elsőbbség – morgom az orrom alatt, majd követem. A hely, ahová megérkeztünk, pont olyan, mint egy hatalmas, betonpadlójú tornacsarnok. Mindenhol sportfelszerelések és fegyverek állnak, az egyik sarokban egy erődítményféleséget látok pár húzóckodóval, mellette nehéz súlyzókkal. Jobboldalt egy hatalmas, interaktív kivetítő, rajta csomó növény képével és nevével, arrébb hurkozócsapdák, végül egy olyan állomást is találok a szemeimmel, ahol mindenféle álcázási taktikákat lehet kipróbálni. Az egész hely sötét és hideg. Átölelem a mellkasomat a karjaimmal, ahogy tovább haladok. Az összes kiválasztott beáll egy nagy körbe, s én is követem a példájukat. Beállok a körbe. Nem is nézem, kik mellett állok éppen, annyira zavart vagyok. Egy pasas a hátamra tesz egy nagy, fehér anyagdarabot, amin a körzetem száma szerepel. Meglátom Maximus-t, amint megállapodik egy szőke srác mellett, mire ösztönösen megkeresem a szemeimmel az Első Körzetből való testvérpárt. Pont velem szemben állnak: a fiú védelmezően átkarolja a lányt, aki kétségbeesetten bámul felém. Ahogy a tekintetünk találkozik, óvatosan elmosolyodom. Mintha ő is visszamosolyogna, de a következő pillanatban eltorzul az arca, és köhögni kezd. Megérzem, hogy valaki figyel. Ahogy oldalra nézek, meglátom, hogy ki az. Két gyerek választ el Janától, aki pontosan engem bámul hatalmas szemeivel. Ránézek, mire elkapja a tekintetét. Idegesít, hogy nézett. Miért nézett? Talán már el is döntötte, hogy én leszek az első, akit ki fog nyírni az arénában? Ökölbe szorítom a kézfejem, és messzire űzöm magamtól ezeket a gondolatokat. A kiválasztottak körétől jobbra két ember beszélget, szóval gondolom azért nem csinálunk még semmit, mert rájuk várunk. Biztos kapunk egy kis eligazítást, meg lefektetik a szabályokat. Amíg nem jönnek, tovább szemlélem a többieket. Megtalálom Nonthát: egy ember, Nash választja el Maximus-tól. Csak bámul maga elé, és így, hogy Max meg ő majdnem egymás mellett állnak, még jobban hasonlítanak egymásra. Akár azt is előadhatnák, hogy testvérek. Nash értelmes szemeivel vizslatja a kiválasztottakat. Úgy látom, mintha próbálna mindenkit a fejébe vésni. Cirius és Athena kétoldalt állnak, ismét egymástól a lehető legtávolabb. Smirk a Harmadik Körzet tizenkét éves fiú kiválasztottja mellett álldogál. Egyik lábáról a másikra egyensúlyoz, a szemeim meg természetesen ismét a száját keresik. Összeszaladnak a szemöldökeim, mert a lány motyog valamit. Magában beszél. El sem tudom képzelni, milyen gondolatok bukkannának elő a fejemből ettől a látványtól, de szerencsére egy pillanat múlva egy magas, izmos nő áll a kör közepére, és széles vállával eltakarja előlem Smirk száját.

***

Figyelem, játékosok, figyelem!
Az első kihívás már vár rátok a JÁTÉK menüpontban!

U.I.: Eszti! Tudom, hogy ez az edzőruhás dolog hasonlít a te sztoridban írtakra, de nem onnan vettem! Már sokkal régebben megírtam ezt a részt, jóval, még mielőtt akármelyik ficet is olvasni kezdem volna. Lesz még egy hasonlóság a későbbiekben, de tényleg nem kopiztam, becsszó! ><