Sziasztok!
Ne lepődjetek meg, hogy mostanában nem mindennap hozom az új részeket, mert úgy döntöttem, hogy beállok a kétnapos elosztásra, vagyis ezentúl egy nap szünet lesz két részlet között. Ez az első közlemény, a második pedig az, hogy szeretném felhívni a figyelmeteket az "új" történetemre, melyet ITT érhettek el. Várom a véleményeket akármilyen formában oda, és természetesen ide is. A harmadik dolog pedig az, hogy eléggé el vagyok maradva a játékkal, ezért elnézéseteket kérem. Megpróbálom majd folytatni, de nem biztos, hogy a napokban ez sikerülni fog, mert éppen a Nyitott szemek vége felé járok a sztori írásában, ezért most inkább arra koncentrálnék. De azért jó olvasást nektek, és köszönöm az eddigi támogatásokat és biztatásokat, meg a feliratkozásokat, pipákat és kattintásokat... Szóval mindent! <3 (U.I.: Gondolom észrevettétek az új dizájnt. Milyen lett? :) + Cserébe a kétnapos részekért egy-egy részlet hosszabb!)
______________
- Igen. -
Bólogatni kezdek. Tényleg értem. Cinna arra céloz, hogy könnyű
préda leszek a többieknek, ha látják rajtam, amit érzek. Tudom,
hogy igaza van, és azt is tudom, hogy meg kell fogadnom a tanácsát.
Belül még mindig fortyogok Maximus és Effie megjegyzése, meg a
saját "arclyukasztós" hülyeségem miatt, de rögtön ki
is próbálom az újonnan szerzett ismereteimet, és mosolyt
erőltetek az arcomra. - Tudod, szerintem nagyszerű mentor válna
belőled – nézek Cinnára, aki szintén elmosolyodik, aztán
megvárja, míg felkapom a tányér kaját, és együtt megyünk át
a nappaliba. Mindenki köszön nekem, csak Maximus nem – de hát ez
természetes. Végig mosolygok, udvariasan válaszolok, mikor Effie
megkérdezi, hogy jól vagyok-e, aztán letelepszem Katniss mellé,
felhúzom a lábaimat, és a térdeimre téve a tányért, enni
kezdek. Annyi kaját tömök a számba egyszerre, amennyit csak
tudok, hogy a többiek lássák: most sajnos nem tudok beszélgetni.
A tévét nézzük, de semmi érdekes nem megy benne. Egy-két
tudósítás, pár interjú, aztán az elnök beszél, végül
leadják a beszélgetést, ami Caesar Flickerman és Seneca Crane
között zajlott. Néhányszor oldalra sandítok, hátha látom
Haymitchet, de Cinna eltakarja előlem. Aztán mikor végzek a
kajálással, előre hajolok, hogy kirakjam a tányért az asztalra,
és akkor kihasználom az alkalmat. Megint úgy ül, mintha otthon
lenne, tök egyedül. A lábai azt asztalon, a feje előrebukva, a
szemei csukva. Egy italos poharat tart a kezében, de már üres.
Biztos jól leitta magát, és most elaludt. Sóhajtva dőlök hátra,
de mivel nem köt le a tévé, úgy döntök, hogy inkább
visszavonulok a szobámba, és alszom egy nagyot. Felpattanok,
elköszönök a többiektől, aztán Effie Trinket szemeinek
kereszttüzében elindulok a szobámba. Idegesít, hogy bámul, mert
tudom, hogy azért teszi, mert meg van róla győződve, hogy ki
akarom csinálni magam. Eszembe jutnak Cinna szavai, és elrejtem az
érzéseimet. Ami azt illeti, egész jól megy a dolog. Mikor fürdés
után belenézek a tükörbe, még én sem tudnám megmondani, hogy
belül mennyire ideges vagyok, ha nem érezném. Az mindenesetre
tuti, hogy az arcomon az égvilágon nem látszik semmi, és ez jó
érzéssel tölt el. Bebújok az ágyamba, és vetek egy pillantást
az órára. Este tíz van. Aztán kényelmesen bevackolom magam a
süppedős párnák közé, s miközben azon filózom, hogy most milyen
könnyedén fogok tudni elaludni ezen a puha ágyon, lassan álomba
merülök. Az az utolsó gondolatom, hogy az órát minden bizonnyal
egy Avox rakta vissza az éjjeliszekrényemre. Úgy érzem, nem fogok
álmodni semmit. Apuval kiskoromban mindig elmeséltük egymásnak
reggel, hogy mit álmodtunk. Sokszor volt, hogy nekem csak a nagy
feketeség rémlett, és ilyenkor azt mondtam apának, hogy én nem
álmodtam semmit. Szerinte ilyen nincsen. Az ember minden éjszaka
álmodik, csak néha előfordul, hogy nem emlékszik rá. Olyankor,
mikor ez velem esett meg, a suliban egész nap próbáltam felidézni,
hogy mi volt az álmom. Ma egyetlen egy dolgot álmodok. Újra ötéves
vagyok, és apa ölében ülve számolgatom a virágokat a Réten.
Másnap reggel
kicsit későn kelek, és még izgulni sincsen időm. Gyorsan
reggelizek, aztán magamra kapom az edzőruhámat, és Katniss
jókívánságai után már trappolok is a lifthez. Ma már nincsen
kiképzés. Ma mutatjuk be a játékmestereknek, hogy mit tudunk.
Atala megvárja, míg mindenki megérkezik, aztán beterel minket az
ebédlőbe. Rögtön Janához csapódom, de persze ügyelek rá, hogy
nagyon nyugodtnak tűnjek. Miközben arra várunk, hogy szólítsák
az Első Körzet fiú kiválasztottját, a tegnap interjúról, és
arról beszélgetünk, hogy mit fogunk csinálni majd a játékmesterek
előtt.
- Én még nem
tudom – vonom meg a vállaimat, aztán minden egyes izmomat
megfeszítem, nehogy elkezdjek remegni. Jana sóhajt egyet, aztán
elvigyorodik.
- Én szerintem
megkérem az egyik játékmestert, hogy jöjjön le mellém, és
játssza el, hogy egy tehén, hogy el tudjam kapni lasszóval. -
Elnevetjük magunkat, mire minden szempár ránk szegeződik, de nem
foglalkozunk velük. Mindketten tudjuk, hogy a legjobb módja a
hidegvér megőrzésének, ha elvicceljük ezt az egészet.
- Remélem,
belemegy... és lesznek kamerás felvételek – vigyorgok rá, aztán
egy gépies hang Radlert szólítja. A fiú puszit nyom a húga
arcára, aztán elindul, és eltűnik az ajtó mögött. Ha egyszer
bementél azon az ajtón, akkor negyed órád van, hogy lenyűgözd
Seneca Crane-t és társait, aztán már nem jöhetsz vissza ide.
Huszonhárman vannak előttem. Még jó, hogy Jana a Tizedikből jött
és lány, szóval utána már csak hárman lesznek előttem. Az idő
vaslábakon lépked, de olyan lassan, hogy még a beszélgetés se
bizonyul megfelelő ellenszerének. Egy jó fél óra után, mikor
éppen Ciriust szólítják, elmegy a kedvünk a társalgástól.
Csak ülünk az asztalnál, Jana a terítővel babrál, én meg
szemrevételezem a többieket. Athena a Tizenegyedikből jött
sráccal beszélget. Talán ez nála valamiféle beteges kényszer,
de minden erejével azon van, hogy levegye a lábáról a fiút.
Illegeti-billegeti a fejét, csavargatja a haját, rebegteti a
szempilláit, meg minden. A srác nem nagyon veszi a lapot, ezért
aztán Athena egy idő után megunja, és otthagyja a fiút. Nash,
az okos fiú próbál pihenni, mellett két székkel Sly beesett
vállakkal ücsörög. Mikor ránézek, a tekintetünk találkozik,
de abban a pillanatban, ahogy meglát, elkapja a fejét. A haja még
mindig olyan egyenes, mint a felvonuláson. Nontha majd' megveszik az
izgalomtól. Az asztalt kapargatja, és folyton krákog, meg nyeldes.
A csaj elég kövér, és egy pillanatra elgondolkodom rajta, hogy ez
hogyan is lehetséges. A Hetedik Körzet sem valami gazdag, így hát
meglepő, ha valaki túlsúlyos... Na mindegy, biztos jobban megy a
családja sora, mint az átlagnak. Smirk az egyik sarokban kuporog. A
csuklója be van kötözve, és most éppen a fehér szövettel
babrál. Az ajkai mozognak, talán sutyorog is valamit, vagy az is
lehet, hogy egyszerűen ő így adja le a feszültséget. A karjai,
és az arca is csupa heg, na meg persze a szája, amit most is
bámulok egy darabig. Aztán ott van még Maximus.
Ú, várom hogy mi lesz a bemutatkozáson. Vajon mit fog csinálni Sash.. hmm remélem hamarosan kiderül! ;)
VálaszTörlésHamarosan ki fog. ^^
TörlésÉn örülök, hogy elkezdte összeszedni magát, mert pont a vagányságát szerettem, és az utóbbi időkben nekem már nem volt szerethető a túl sok hisztizése. Persze megértem, mert nyilván vacak helyzet lehet, de pont azért szerettük Katnisst, és az elején ezért volt szimpatikus Sash is, mert nem rettent meg az elé álló akadálytól, hanem megpróbálta leküzdeni azt.
VálaszTörlésÚgyhogy bízom benne, hogy a pillanatnyi megingás után Sash összekapja magát és újra a vagány, szerethető arcát mutatja majd :)
A dizi meg klassz lett. :)
Hát, én is bízom benne, hogy nem fogja így a vége felé elhagyni magát... Úgy értem, a sztori vége felé, mert eléggé ott járok már az írásban. Ami pedig a kitartását és vagányságát illeti, hát, lesz, amilyen lesz... Majd eldöntöd, hogy vagány-e vagy nem. :D
TörlésÉs örülök, hogy tetszik a dizájn. :3