Kedves Olvasóim!
Megmondom őszintén, nagyon megleptek az előző részhez érkezett kommentek, de persze borzasztóan örültem is nekik, hiszen hatan írtatok, és tizennégy pipát is kaptam! Szóval köszönöm szépen, megyek és válaszolok rájuk. Nektek pedig itt a következő rész, remélem, választ kaptok a kérdéseitekre. :)
Mély üdvözlettel: Dorine Osteen
_________________________________________
Csak bámulom őt
a könnyeimen keresztül, miközben az aréna nevű világ fojtott
sikolyai kínozzák az agyamat, és Cirius egyre mélyebbre
rángat a hideg erdőben. Most az sem érdekel, ha végezni fognak
velem. Tuti, hogy ezt tervezik, csak biztos szeretnék kiélvezni a
pillanatot – na meg jó műsor lehet majd belőle, amiért
cserébe talán kaphatnak egy kis ajándékot a támogatóktól.
Tényleg, támogatók. Katniss, hol vagy most? Miért nem segítesz?
Még utoljára felkiáltok, ahogy csak tudok, aztán engedem, hogy
Cirius nekipasszírozza sajgó testemet egy kemény fa törzsének.
Egyre jobban
emelkedem. Teljesen súlytalan vagyok, és semmit sem látok. Nem látok,
nem hallok. Ez jó. Valami meleg csordogál a nyakamról a vállamra, amitől kiráz a hideg. Nagyon fázom, így hát jólesik. Aztán a
testem megtelepszik valami keményen, két kéz nekitámasztja a
hátamat egy vasfalnak, majd betakar valamivel. Végül egyszer
csak feltűnik a távolban Katniss. Felém sétál. A bőre fehér,
mint egy angyalé. Fehér, földig érő ruhát visel, a haja
csillog. Csak mosolyog, aztán mikor odaér hozzám, megáll
pontosan velem szemben, és kinyújtja a karját.
- Sajnálom –
mondom. A hangom finom, lágy. Olyan, mint egy halk kis csengő.
- Mit sajnálsz? -
kérdezi. Végigsimítja az arcomat. Ismét úgy érzem, mintha a
nővérem lenne, én pedig a buta kishúga, aki valami rosszat
csinált.
- Hogy
elrontottam. Mindent elrontottam – felelem. Sírni kezdek.
Katniss
elengedi az arcomat, és ragyogni kezd. Felemeli a karjait, pörögni
kezd. Tűz veszi körül, aztán a karjai fekete-fehér szárnyakká
változnak, a ruhájából tollak kezdenek kinőni. A teste lángol,
egy pillanatra füst borítja el. Eltűnik a szemem elől, aztán
mikor ismét meglátom, már nem ő néz vissza rám. Ez egy
fecsegőposzáta. A levegőbe emelkedik, és megáll felettem.
- Semmit se
rontottál el, Sash – mondja, aztán egyetlen szárnycsapással
tovaröppen.
Kétségbeesetten szeretném követni, így hát utána
kapok, de nem érem el.
- Ne! Várj! Ne
hagyj itt! - Ismét sírni kezdek, és olyan erővel kapálódzom,
hogy megszédülök, és majdnem lezuhanok a mély, lehetetlen
sötétségbe. Egy kar kap el, aztán magához húz, és átölel, én
pedig vonakodás nélkül belekapaszkodom. - Ne hagyj lezuhanni! -
kiáltom. - Ne hagyj lezuhanni!
- Nem hagylak –
válaszolja.
Először megrémülök, aztán megdöbbenek. Én
ismerem ezt a hangot! Követem az irányát, és lassan kiérek egy
biztosabb világba. Kinyitom a szemeimet, majd felnézek. Igen, jól
gondoltam. Radler az. Magához ölel, az állát a fejem búbján
tartja, és próbál megnyugtatni.
- Hát te élsz? -
nézek fel rá kerek, könnyes szemekkel.
Elenged, és ahogy
visszanéz rám, elmosolyodik.
- Nagyon úgy néz
ki. - Igen, valóban így van. Ez Radler, ehhez semmi kétség sem
fér. Van az arcán pár seb, és tiszta kosz, de amúgy ő az.
- És mi van
Ciriusszal meg Janával? Hogy mentettél meg? Megölted őket? -
Radler szemöldökei összeszaladnak, és hátrébb húzódik.
Nem
engedem el a kezét, mert attól félek, hogy ha megteszem, akkor
lezuhanok a sötétségbe. Ez vajon már a valóság?
- Megölni? Miért
öltem volna meg őket? Cirius halott, de nem én öltem meg, hanem a
társad, Maximus.
- Max? -
Elkerekednek a szemeim, és ismét az a kellemetlen érzésem támad,
hogy tartozom neki. Már megint.
- Igen. Miután
Tharin meghalt, Maximus megölte Ciriust, akit az a fura lány ütött
ki egy bénító lövedékkel. Abban a pillanatban, hogy ő is
meghalt, leereszkedett az üvegfal, én pedig azonnal felétek
rohantam. Te a földön ültél, és szörnyen köhögtél, Jana meg
éppen azt magyarázta neked, hogy fel kell állnod, mert jövök, és
el kell tűnnünk. Segítettem neked felállni, bár elég nehéz
dolgom volt, mert össze-vissza hadonásztál meg kiabáltál... Jana
felkapta a táskádat, aztán elrohantunk, és felmásztunk erre a
fára.
Egy darabig
hallgatok, és Radler világos szemeit figyelem. Szóval akkor nem is
Cirius volt az, aki felrántott a földről, hanem Radler, és nem a
testem vált súlytalanná, hanem felraktak egy fára. Az egyetlen
dolog, ami tényleg megtörtént, az Katniss volt az álmomban.
Fecsegőposzátává változott a szemem láttára. Annyira mesebeli,
annyira gyönyörű, de mégis, annyira valóságos volt...
- Jana hol van? -
kérdezem pár perc hallgatás után.
- Itt vagyok! -
jön a halk válasz. Lenézek, és Jana mosolygós, kócos fejével
találom szembe magam. - Miért is kellett volna megölnie engem? -
bök gyanakodva Radler felé.
- Hagyjuk... -
Felsóhajtok, és a fának támasztom a hátamat. Végre képes
vagyok elengedni Radler kezét, aki ekkor kivesz a táskájából egy
dobozt, és felém nyújtja. - Ez mi? - veszem el tőle. Kinyitom a
tetejét, és abban a pillanatban, ahogy az étel illata megcsapja az
orromat, hatalmasat kordul a gyomrom. - Ó, kaja! - Belenyúlok a
dobozba, és kiveszek belőle egy szendvicset. A tenyeremnyi cipóra bőségesen pakoltak mindenféle sajtokat és zöldségeket, meg
valami fura, lila színű szósszal is leöntötték. Hatalmasat
harapok belőle, és lehunyt szemekkel élvezem, ahogy az ízek
szétáradnak a számban.
Míg eszem, egyikünk sem szól semmit.
Befalok még négy további szendvicset, aztán megiszom a vizem
felét, és a nyakamig húzom a takarót. Napok óta most érzem
magam a legjobban. Eszembe se jut az, hogy már alig maradtunk,
egészen addig, míg meg nem hallom a himnuszt. Összerezdülök, és
a többiekkel együtt az égboltra szegezem a tekintetemet.
Oké, az első megérzésem bevált :) és akkor csak kb 7-8-an maradtak(minimum3-at pedig kedvelek közülük, nem jó arány). Lassan finálé :)
VálaszTörlésBizony, lassan finálé... ^^
TörlésMegnyugodtam.:) Kezdtem már megijedni,hogy Jana hivatásos.Csavartál egyet a történeten.És nagyon tetszik.:D És amikor Sash Katnissről hallucinál,hogy átalakul fecsegőposzátává,ott meghatódtam.:) Őszintén csodállak és irigyelek is,az írásaid és a fantáziád miatt.^^ Én nem tudnék ilyet kitalálni és még le is írni.:)))) Már nagyon várom a folytatást.*-*
VálaszTörlésÖrülök, hogy megnyugodtál, de annak még jobban, hogy ezt gondolod! :D Sash hallucinációjának van egy "kis" Futótűz beütése... :')
TörlésKöszönöm a kommentedet, további jó szórakozást a következő részekhez!
Ez a rész is nagyon jó lett! Rengeteg éhezők viadalás blogot olvastam már de a tiéd messze a legjobb szerintem!! Nagyon jól írsz, és iszonyat izgik a fejezetek is!! Mikor lesz kövi!???
VálaszTörlésJaj, ne írj nekem ilyeneket, még a végén elhiszem! Nem az enyém a legjobb, a többi is ugyan ennyire jó! A következő fejezetrészlet pedig már meg is érkezett, amúgy háromnaponta hozom őket. :)
Törlés