2013. október 15.

20. Fejezet - II. rész

Kedves Olvasóim!
Megmondom őszintén, nagyon megleptek az előző részhez érkezett kommentek, de persze borzasztóan örültem is nekik, hiszen hatan írtatok, és tizennégy pipát is kaptam! Szóval köszönöm szépen, megyek és válaszolok rájuk. Nektek pedig itt a következő rész, remélem, választ kaptok a kérdéseitekre. :)
Mély üdvözlettel: Dorine Osteen
_________________________________________



Csak bámulom őt a könnyeimen keresztül, miközben az aréna nevű világ fojtott sikolyai kínozzák az agyamat, és Cirius egyre mélyebbre rángat a hideg erdőben. Most az sem érdekel, ha végezni fognak velem. Tuti, hogy ezt tervezik, csak biztos szeretnék kiélvezni a pillanatot – na meg jó műsor lehet majd belőle, amiért cserébe talán kaphatnak egy kis ajándékot a támogatóktól. Tényleg, támogatók. Katniss, hol vagy most? Miért nem segítesz? 
Még utoljára felkiáltok, ahogy csak tudok, aztán engedem, hogy Cirius nekipasszírozza sajgó testemet egy kemény fa törzsének.
Egyre jobban emelkedem. Teljesen súlytalan vagyok, és semmit sem látok. Nem látok, nem hallok. Ez jó. Valami meleg csordogál a nyakamról a vállamra, amitől kiráz a hideg. Nagyon fázom, így hát jólesik. Aztán a testem megtelepszik valami keményen, két kéz nekitámasztja a hátamat egy vasfalnak, majd betakar valamivel. Végül egyszer csak feltűnik a távolban Katniss. Felém sétál. A bőre fehér, mint egy angyalé. Fehér, földig érő ruhát visel, a haja csillog. Csak mosolyog, aztán mikor odaér hozzám, megáll pontosan velem szemben, és kinyújtja a karját.
- Sajnálom – mondom. A hangom finom, lágy. Olyan, mint egy halk kis csengő.
- Mit sajnálsz? - kérdezi. Végigsimítja az arcomat. Ismét úgy érzem, mintha a nővérem lenne, én pedig a buta kishúga, aki valami rosszat csinált.
- Hogy elrontottam. Mindent elrontottam – felelem. Sírni kezdek. 
Katniss elengedi az arcomat, és ragyogni kezd. Felemeli a karjait, pörögni kezd. Tűz veszi körül, aztán a karjai fekete-fehér szárnyakká változnak, a ruhájából tollak kezdenek kinőni. A teste lángol, egy pillanatra füst borítja el. Eltűnik a szemem elől, aztán mikor ismét meglátom, már nem ő néz vissza rám. Ez egy fecsegőposzáta. A levegőbe emelkedik, és megáll felettem.
- Semmit se rontottál el, Sash – mondja, aztán egyetlen szárnycsapással tovaröppen. 
Kétségbeesetten szeretném követni, így hát utána kapok, de nem érem el.
- Ne! Várj! Ne hagyj itt! - Ismét sírni kezdek, és olyan erővel kapálódzom, hogy megszédülök, és majdnem lezuhanok a mély, lehetetlen sötétségbe. Egy kar kap el, aztán magához húz, és átölel, én pedig vonakodás nélkül belekapaszkodom. - Ne hagyj lezuhanni! - kiáltom. - Ne hagyj lezuhanni!
- Nem hagylak – válaszolja. 
Először megrémülök, aztán megdöbbenek. Én ismerem ezt a hangot! Követem az irányát, és lassan kiérek egy biztosabb világba. Kinyitom a szemeimet, majd felnézek. Igen, jól gondoltam. Radler az. Magához ölel, az állát a fejem búbján tartja, és próbál megnyugtatni.
- Hát te élsz? - nézek fel rá kerek, könnyes szemekkel. 
Elenged, és ahogy visszanéz rám, elmosolyodik.
- Nagyon úgy néz ki. - Igen, valóban így van. Ez Radler, ehhez semmi kétség sem fér. Van az arcán pár seb, és tiszta kosz, de amúgy ő az.
- És mi van Ciriusszal meg Janával? Hogy mentettél meg? Megölted őket? - Radler szemöldökei összeszaladnak, és hátrébb húzódik. 
Nem engedem el a kezét, mert attól félek, hogy ha megteszem, akkor lezuhanok a sötétségbe. Ez vajon már a valóság?
- Megölni? Miért öltem volna meg őket? Cirius halott, de nem én öltem meg, hanem a társad, Maximus.
- Max? - Elkerekednek a szemeim, és ismét az a kellemetlen érzésem támad, hogy tartozom neki. Már megint.
- Igen. Miután Tharin meghalt, Maximus megölte Ciriust, akit az a fura lány ütött ki egy bénító lövedékkel. Abban a pillanatban, hogy ő is meghalt, leereszkedett az üvegfal, én pedig azonnal felétek rohantam. Te a földön ültél, és szörnyen köhögtél, Jana meg éppen azt magyarázta neked, hogy fel kell állnod, mert jövök, és el kell tűnnünk. Segítettem neked felállni, bár elég nehéz dolgom volt, mert össze-vissza hadonásztál meg kiabáltál... Jana felkapta a táskádat, aztán elrohantunk, és felmásztunk erre a fára.
Egy darabig hallgatok, és Radler világos szemeit figyelem. Szóval akkor nem is Cirius volt az, aki felrántott a földről, hanem Radler, és nem a testem vált súlytalanná, hanem felraktak egy fára. Az egyetlen dolog, ami tényleg megtörtént, az Katniss volt az álmomban. Fecsegőposzátává változott a szemem láttára. Annyira mesebeli, annyira gyönyörű, de mégis, annyira valóságos volt...
- Jana hol van? - kérdezem pár perc hallgatás után.
- Itt vagyok! - jön a halk válasz. Lenézek, és Jana mosolygós, kócos fejével találom szembe magam. - Miért is kellett volna megölnie engem? - bök gyanakodva Radler felé.
- Hagyjuk... - Felsóhajtok, és a fának támasztom a hátamat. Végre képes vagyok elengedni Radler kezét, aki ekkor kivesz a táskájából egy dobozt, és felém nyújtja. - Ez mi? - veszem el tőle. Kinyitom a tetejét, és abban a pillanatban, ahogy az étel illata megcsapja az orromat, hatalmasat kordul a gyomrom. - Ó, kaja! - Belenyúlok a dobozba, és kiveszek belőle egy szendvicset. A tenyeremnyi cipóra bőségesen pakoltak mindenféle sajtokat és zöldségeket, meg valami fura, lila színű szósszal is leöntötték. Hatalmasat harapok belőle, és lehunyt szemekkel élvezem, ahogy az ízek szétáradnak a számban. 
Míg eszem, egyikünk sem szól semmit. Befalok még négy további szendvicset, aztán megiszom a vizem felét, és a nyakamig húzom a takarót. Napok óta most érzem magam a legjobban. Eszembe se jut az, hogy már alig maradtunk, egészen addig, míg meg nem hallom a himnuszt. Összerezdülök, és a többiekkel együtt az égboltra szegezem a tekintetemet.

6 megjegyzés:

  1. Oké, az első megérzésem bevált :) és akkor csak kb 7-8-an maradtak(minimum3-at pedig kedvelek közülük, nem jó arány). Lassan finálé :)

    VálaszTörlés
  2. Megnyugodtam.:) Kezdtem már megijedni,hogy Jana hivatásos.Csavartál egyet a történeten.És nagyon tetszik.:D És amikor Sash Katnissről hallucinál,hogy átalakul fecsegőposzátává,ott meghatódtam.:) Őszintén csodállak és irigyelek is,az írásaid és a fantáziád miatt.^^ Én nem tudnék ilyet kitalálni és még le is írni.:)))) Már nagyon várom a folytatást.*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy megnyugodtál, de annak még jobban, hogy ezt gondolod! :D Sash hallucinációjának van egy "kis" Futótűz beütése... :')
      Köszönöm a kommentedet, további jó szórakozást a következő részekhez!

      Törlés
  3. Ez a rész is nagyon jó lett! Rengeteg éhezők viadalás blogot olvastam már de a tiéd messze a legjobb szerintem!! Nagyon jól írsz, és iszonyat izgik a fejezetek is!! Mikor lesz kövi!???

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, ne írj nekem ilyeneket, még a végén elhiszem! Nem az enyém a legjobb, a többi is ugyan ennyire jó! A következő fejezetrészlet pedig már meg is érkezett, amúgy háromnaponta hozom őket. :)

      Törlés