Sziasztok!
Úgy döntöttem, az első fejezet részeit kétnaponta hozom, hogy ne húzódjon annyira el, míg beindulnak a dolgok. Viszont csak az első fejezetet, a másodikat már háromnaponta! És köszönöm nektek, hogy már huszonhatan vagytok, köszönöm tizenhét pipát és a két kommentet rögtön az első részhez! :) <3
Kellemes olvasást,
Dorine Osteen
_______________________________________
A csengő hangjára eszmélek fel,
ami azért szól, mert benyitottam a boltba. A nagy gondolkodásban
elfelejtettem lezárni a havat a csizmámról, de szerencsére nem
szólnak érte. Odaköszönök az eladónak, egy középkorú, ráncos
nőnek, majd a gyümölcsökhöz lépek. Nincs nagy választék, és
eléggé rondák, de anya amúgy is lekvárt akar főzni belőlük,
szóval végül is megteszik. Sosem főzött még lekvárt, de a
héten látta a tévében – igen, már rendes tévénk is van -,
hogy hogyan kell, és azóta folyton arról beszél, hogy majd ő is
nekilát egyszer. Így hát ma önszántamból elindultam, hogy
hozzak neki gyümölcsöt.
Fogok egy vászonzsákot, megpakolom
barackkal, szilvával és áfonyával, aztán hozzácsapok még egy
pár tojást, egy kenyeret, és néhány csokiszeletet is.
- Minek neked ennyi gyümölcs? -
kérdezi az eladónő, mikor a pultra dobom a nehéz zsákot.
- Nem nekem kell, hanem anyának.
Lekvárt főz – magyarázom.
Hazafelé menet azon agyalok, hogy mi
lesz majd a Győzelmi Körút után. Itt fogok élni a Tizenkettedik
Körzetben, és minden évben elrángatnak majd az Éhezők
Viadalára, mint mentort. Remélem, Katnissék átvállalják majd a
mentorkodást, mert nekem semmi kedvem hozzá. Mondjuk itt senkit sem
érdekel, hogy nekem mihez
van kedvem, ezt már volt szerencsém megtapasztalni. Ha pedig ez a
helyzet – márpedig ez -, akkor végig kell majd néznem, ahogy a
kiválasztottjaink meghalnak. Kivéve, ha akkora mázlijuk lesz, mint
nekem, vagyis a Kapitólium annyira megszereti őket, hogy nem engedi
a halálukat. Azzal sikerült kiérdemelnem az emberek kegyeit, hogy
dalra fakadtam a kedvükért a Viadalt megelőző interjúkon. A
kapitóliumi énektanárom, Riki Prosena szerint nem csak
magánszemélyek, de zenei társaságok és kiadók is lobbiztak
mellettem Snow elnöknél. Vajon akarják még, hogy énekeljek
nekik? Ha igen, akkor biztosan megkérnek majd rá. Ha nem, akkor
pedig annak csak örülni fogok. Ami azt illeti, azért én szoktam
még énekelni Rikivel. Mivel elég öreg már, nem sokszor jön ide
hozzánk a Körzetbe, hogy együtt fejlesszük a hangomat, mint
választott talentumot, de telefonos és videós úton tartjuk a
kapcsolatot. Mikor oda értünk, hogy kiválasszam a talentumomat,
vagyis azt a dolgot, amivel a Viadal után foglalkozni szeretnék,
nem volt kérdés, hogy mi lesz az. Szeretek énekelni, és tudok is.
Riki szerint nagy jövő áll előttem, de anya ezt már másképp
gondolja. Persze nem akar megakadályozni a repülésben, de azt
mondta, hogy amíg fiatal vagyok és csak a szárnyaimat bontogatom,
addig nem fogja engedni, hogy karriert kezdjek. Ha erre sor kerülne,
akkor valószínűleg a Kapitóliumban látnék neki, ami már csak
azért is lehetetlen, mert Snow elnök biztosan nem egyezne bele,
hogy körzetbéli létemre ott éljek. Talán pár koncert erejéig
esetleg, de hogy oda is költözzek, az kizárt dolog. Úgy érzem,
nem is akarnék ilyesmit tenni. Én a Tizenkettedikben születtem,
itt is éltem eddig, és nem is szeretnék ezen változtatni. Ha a
Kapitólium látni akar, jöjjön ide.
Megint muszáj feleszmélnem, mert
ismét elkalandoztak a gondolataim. Már nagyban a tizenkét házból
álló, kör alakú Győztesek Falujában baktatok a negyedik ház
felé, ami a miénk. Haymitch Abernathy, az ötvenedik Éhezők
Viadalának győztesének a háza olyan, mintha nem is laknának
benne, míg a Mellark, az Everdeen és a Candel család lakja
valósággal életre kel az ablakokból világító fénytől, és a
bejárati ajtón virító díszektől, melyek a közelgő aratásnapi
ünnepet jelzik.
Katnissék háza felé nézek, és pont
kiszúrom Primet, Katniss húgát, amint az ablakban áll, és engem
néz. Mikor meglátja, hogy észrevettem, elmosolyodik, és felém
int. A hatalmas csomag, amit a kezeimben cipelek, eléggé akadályoz
a mozgásban, de végül valahogy sikerül visszaintegetnem. Nagyon
kedvelem Primet, aranyos lány. Van egy ronda macskája, akiért
odáig van meg vissza, és a cica is hasonlóan viszonyul hozzá. A
neve Kökörcsin. Katnisst és engem nem nagyon szeret, valamint
Othie-ért, Riki macskájáért sem rajong.
Mire fellépek a verandára, ismét
elered a hó, és be is sötétedik. Lerázom a csizmámról, aztán
belépek a házba. Kellemes meleg, és gyömbéres sütemény-illat
fogad. Úgy látszik, anya minden sütéses és főzéses hóbortját
kiéli a héten.
- Megjöttem! - kiáltok a konyha
felé, miközben leveszem a csizmát, a kabátot és a sálat.
- Szia, kicsim! - bukkan fel anya feje
az ajtóban. - Sikerült mindent megvenned?
- Igen – dobom fel az asztalra a
zsákot. Valami megreccsen. Gondolom a tojások. A következő
másodpercben bebizonyosodik a sejtésem, mert a barack, ami elkezd
gurulni az asztalon, hosszú, nyálkás csíkot húz maga után. Anya
kellemetlenkedni kezd, de nem szid meg. Mióta hazajöttem, sokkal
gyengédebb velem szemben, mint a Viadal előtt. Gyorsan feltakarít,
én pedig felkapok két gyömbéres kekszet a tálcáról, és a
szobám felé indulok.
Apa – mint kiderült - csak később
jön, szóval a közös, esti családi beszélgetés talán ma
elmarad. Ezt szoktuk csinálni, mióta beköszöntött a tél. A
hosszú, hideg estéken nincs is jobb, mint a kanapén kucorogni egy
bögre forró, fűszeres tejjel a kezemben, és a szüleimmel
beszélgetni. Valahogy úgy éreztem, hogy miután hazatérek, sokan
akarnak majd a barátaim lenni, és lesz kivel dumálni, de nem így
lett. Sőt, pont ellenkezőleg: az emberek mintha tartanának tőlem.
Megkérdeztem erről Katnisst és Haymitchet is, és mindketten azt
mondták, hogy ez természetes. Mondjuk Haymitch válaszából inkább
csak arra emlékszem, hogy csupa nyál lett a két karom, mert a
pasas úgy beszélt, hogy közben fröcsögött a nyála. Katnissel
éppen a városban sétálgattunk, mert az anyukája elküldte
kötszerért a patikában, és meg elkísértem. Ő azt mesélte,
hogy miután hazaértek Peetával, az emberek megbámulták őket, de
ezen kívül semmi sem változott.
Levetem magam az ágyamra, és a
plafont bámulva a holnapi napra gondolok. Milyen lesz vajon a
Győzelmi Körút? Még csak sejtésem sincsen, de legalább nem
leszek egyedül. Ott lesz velem elsősorban Katniss, aki tavaly már
végigcsinálta ezt az egészet, és elláthat hasznos tanácsokkal.
Aztán ott lesz még Effie Trinket, akinek köszönhetően sehonnan
sem fogunk elkésni. Az örökké nyugodt, megbízható Cinna, aki
biztosan csodás ruhákat fog rám adni, végül pedig Venia, Octavia
és Flavius, az örökmozgó, folyton locsogó előkészítő csapat,
akik gondoskodnak róla, hogy tökéletes legyen a szemöldököm, a
hajam és a manikűröm. Furcsa ez a nagy felhajtás, és eleinte
kicsit ijesztő is volt, de mára már egészen megszoktam.
Szia! Nagyon jó lett (megint) és már nagyon várom a Győzelmi Körutat. Kíváncsi vagyok, hogy Sash, hogy fog beszédeket mondani :) Puszi: Reni Everdeen :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik a rész, remélem, a folytatással sem fogok csalódást okozni! :)
TörlésSzia!
VálaszTörlésMég nem írtam megjegyzést, de gondoltam ideje lenne már, ugyanis csak sokkal később csatlakoztam, de az elejétől kezdve elolvastam a történetet. Elképesztően jól írsz, mindig gördülékeny és fordulatos. Már alig várom a következő részt! További sok sikert és jó sok olvasót, megjegyzést és pipát kívánok! :)
Hannah
Ó, nagyon köszönöm, hogy írtál! <3
TörlésJó olvasni, hogy tetszik neked, és köszönöm a jókívánságokat! :33
Szia! :) Nagyon tetszik már az eleje az Akik vagyunknak, kíváncsi vagyok a Győzelmi körútra, és hogy mikor találkozik Jana családjával...na meg Radlerével, hogyan fogja kezelni a helyzetet, meg így eleve az egészet. Igazából mindenre kíváncsi vagyok, várom a következő részt! :) A fogalmazásod meg még mindig tökéletes!:)
VálaszTörlésLejla
Hamarosan kiderül... ^^
TörlésÉs örülök, hogy tetszik, köszönöm, hogy írtál nekem! <3
Gyerünk, Bridget (egyszerűen nekem Bridget maradsz <3), tedd közzé a harmadik részt még ma! Légyszilégyszi! Annyira akarok valami ilyesmi zsenialitással rendelkező történetet olvasni, és már nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz Sash saját forradalma (mert az lesz, nem?) Szóval kééérlek, szánj meg minket, vagy csak engem, és rakd ki, vagy küldd el! <3 :3 Annyira szuper lenne, felvidítana :) Siess! xoxox Orsi
VálaszTörlés