2013. április 24.

1. Fejezet - I. rész

Várom drága kommentjeiteket a fejezet alá hozzászólásban! ^^

Azon kapom magam, hogy előre hajolok, és letörlöm a párát az ablakról. A cseppek összegyűlnek alul, és hosszú csíkot húzva maguk után, legördülnek a párkányra. Ahogy az üveg kicsit letisztul, meglátom a Napot. A sugarai elég gyengék, és még csak most kel fel éppen a távoli hegyek mögül, de így is gyönyörű. Vörösre és lilára festi az eget,s ettől a magas fenyőfák tűlevelei sötét árnyként olvadnak bele az erdőbe. Fura hely lehet az erdő, és néha szívesen kimennék oda, de sajnos túl gyáva vagyok hozzá. Teli van állatokkal: vérszomjas vadkutyákkal, veszélyes és hatalmas szarvasokkal, és még ki tudja milyen furcsaságokkal. Mivel apa a bányában dolgozik, anya árul néha a Zugban, a körzet "feketepiacán", és én vagyok az egyedüli gyerek, egész jól megvagyunk, s nincsen szükség arra, hogy plusz élelmet kelljen szereznünk.
Felsóhajtok, és otthagyom a mosogatást. Igazából semmi kedvem hozzá, nem is volt, csak azért kezdtem bele, mert nem tudtam aludni, és el akartam magam foglalni valamivel. A gyomrom már akkor görcsben volt, mikor este lefeküdtem, s az éjszaka körülbelül két órát tudtam aludni, ha nem kevesebbet. Hajnali háromkor felpattantak a szemhéjaim, de nem keltem fel azonnal, csak egy jó háromnegyed órányi hánykolódás után, mikorra egészen megbizonyosodtam arról, hogy nem fog menni a további pihenés. Úgy éreztem, mintha minden egyes idegszálam megfeszülne, az izmaim teli voltak energiával, és olyan izgalom lüktetett bennem, mitől szokásomhoz híven remegni kezdtem. Fogalmam sincsen, hogy miért jön elő ez a szörnyű reszketés, de életemben most érzem negyedjére, ugyanis csak az Aratás napján vagyok ilyen vacakul. Szóval miután kibújtam a takaró alól, a konyhába lopakodtam, töltöttem magamnak egy pohár vizet (szerencsére akkor éppen nem olyan barna trutyi folyt a csapból), és a tölgyfa asztal mellett ülve lassan elkortyolgattam, hátha elmúlik, de legalább is csillapodik a remegés. A víz ugyan jól esett, de semmit sem segített, így elkezdtem mosogatni. A lavórban még ott volt a tegnapi víz, aminek örültem, mert ha nekem kellett volna vizet engedni bele, egészen biztosan a földre öntöm az egészet a kezeim akkori instabilitása miatt. Az, hogy lefoglaljam magam valamivel, nagyszerű ötletnek bizonyult, ugyanis nemsokára már el is felejtettem hogy milyen nap van ma, és a reszketés is elmúlt. Sőt, ami azt illeti, még most sem akar visszatérni, ahogy besietek a szobámba. Úgy döntök, hogy ideje felöltözni, hátha még anyuék ébredése előtt össze tudok nekik dobni valami reggelit. Mivel ma szünet van a suliban az Aratás miatt, nem kell leckével, és egyéb dolgokkal foglalkoznom. Mondjuk... azt hiszem sokkal inkább írnék most házi feladatot és magolnék be egy egész könyvet Panemről, mint hogy átéljem ezt a napot. De nincs mit tenni. A Kapitólium vasmarokkal szorítja a körzeteket, melyek jól tudják, hogy ha nem viselkednek, úgy járnak mint a sok évvel ezelőtt fellázadt Tizenharmadik Körzet, melyet atombombákkal pusztítottak el.
Ledobom az ágyamra a buggyos, halványkék hálóinget, és felveszek egy egyszerű farmernadrágot egy barna pólóval. A barna az egyik kedvenc színem, a farmerben pedig azt szeretem, hogy az egyszerű utcai viselet legkényelmesebb megoldása. Miután megvagyok az öltözködéssel, felkapok egy hajgumit, és a konyhába menet lófarokba fogom fekete fürtjeimet, nehogy véletlenül hajjal dúsítsam a rántottát – annyira még a Tizenkettedik Körzet sem szegény. A kis helységbe érve előkapok egy serpenyőt meg három tojást, melyek még megmaradtak az egy szem, királynőként tartott tyúkunk utolsó tojásából, s a serpenyőt a tűzhelyre teszem, majd bekapcsolom a villanyrezsót. A tojásokat egy tányérba ütöm, összekeverem őket, aztán a sóért nyúlok, de szomorúan észlelem, hogy sajnos elfogyott.
- Hát ez így fincsi lesz – mondom, majd előkerítek egy kis maradék kecsketejet, és a felvert tojásokhoz adom. Találok még valami fűszert is az ablakpárkány belső oldalán. Letépem pár levelét, aztán apró darabokra szaggatom őket, és szintén a tojásokhoz keverem őket. Miután a keverék összeállt, egy kiskanállal zsírt pottyantok a serpenyő közepére, és figyelem, ahogy elolvad. A disznózsír az egyetlen olyan dolog a szénporon kívül, ami minden Tizenkettedik Körzet-béli házban megtalálható. Ahogy megérzem a jellegzetes, orrfacsaró szagot amit a folyadékká alakult zsiradék bocsájt ki magából, azonnal beleöntöm a keveréket. Kikapok egy fa kanalat a fiókból, mert anyu minden egyes alkalommal a lelkemre köti mikor serpenyőt lát használni, hogy a teflonhoz sosem nyúlunk fémmel. A kanállal a tojások alá nyúlok, kicsit kapargatom őket, aztán várok, aztán ismét megpiszkálom, és végül megint várok egészen addig, míg az étel éppen megfelelő állagú nem lesz. Akkor lekapcsolom a tűzhelyet, és két tányérra szedem az eredményt. A tányérokat leteszem az asztalra, rakok melléjük egy-egy villát is meg egy-egy szalvétát, végül mindkét teríték kap poharat vízzel. Hátralépek, hogy megcsodáljam a művemet, de észre veszem, hogy valami még hiányzik.

6 megjegyzés:

  1. Szia, szerintem jó a sztori, de egyet el kell mondanom: nem is tudom, a teflonos edények elég drágák, és nem biztos, hogy megengedhették maguknak. De a sztori jó, és még egyszer: sok sikert! Pusz, VR

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :)
      A teflon... hát ööö, akkor legyen egy régi, családi hagyaték. :D

      Törlés
  2. Öö..igen engem is egy kicsit kirántott a 12.körzet hangulatából a farmer és a teflon, de különben nagyon tetszik hogy nem sieted el a sztorit, de nem is lassú és unalmas, ismét tetszett és követelem a második fejezetet.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hehe, lol, amúgy ezekre nem is gondoltam... Mármint, hogy a farmer meg a teflon luxuscikkeknek számítanak a Tizenkettedikben, de most, hogy így mondjátok, teljesen jogos. Azért örülök, hogy tetszik, és köszönöm a komidat, dart! :)

      Törlés
  3. Jah, én is pont a farmert meg a teflont akartam írni, meg azt - és most meg ne sértődj, inkább humorosnak szánom a megjegyzést - hogy olyan részletességgel írtad le ezt a rántotta/omlett(?) készítési stratégiát, hogy már-már a paprika TV-ben éreztem magam. ;)

    Viszont Neked is azt mondom, amit a többieknek: ez a Te sztorid, teflonnal, kiegyensúlyozott szülőkkel együtt. Ne hagyd, hogy befolyásoljanak, viszont próbálj egyedi lenni, mert könnyen egy Collins-másolattá alakulhat a történet, ettől féltek mindenkit, aki hasonlóak kezdi a sztorit. :/

    Viszont nagyon klassz a történet hangulata, szimpatikus a főszereplő csaj, az egész család, és egyáltalán. Szóval én várom a folytatást :))

    VálaszTörlés
  4. A PaprikaTV dolog akkor szerintem apum hibája, mert ő ha TV elé kerül, akkor csak azt nézi, és semmi mást. De amúgy tudom, az kicsit tényleg túl részletes lett, tesóm is mondta... Na de mindegy, az is igaz, hogy az én sztorim, ezért marad a teflon meg a farmer. :D
    Örülök, hogy tetszik a hangulat, meg szimpatikusak az eddigi szereplők :) Folytatás pedig... nos, nem tudom, mikor, de elvileg legkésőbb vasárnap.

    VálaszTörlés