Várom drága kommentjeiteket a fejezet alá hozzászólásban! ^^
Azon kapom magam,
hogy előre hajolok, és letörlöm a párát az ablakról. A cseppek
összegyűlnek alul, és hosszú csíkot húzva maguk után,
legördülnek a párkányra. Ahogy az üveg kicsit letisztul,
meglátom a Napot. A sugarai elég gyengék, és még csak most kel
fel éppen a távoli hegyek mögül, de így is gyönyörű. Vörösre
és lilára festi az eget,s ettől a magas fenyőfák tűlevelei
sötét árnyként olvadnak bele az erdőbe. Fura hely lehet az erdő,
és néha szívesen kimennék oda, de sajnos túl gyáva vagyok
hozzá. Teli van állatokkal: vérszomjas vadkutyákkal, veszélyes
és hatalmas szarvasokkal, és még ki tudja milyen furcsaságokkal.
Mivel apa a bányában dolgozik, anya árul néha a Zugban, a körzet
"feketepiacán", és én vagyok az egyedüli gyerek, egész
jól megvagyunk, s nincsen szükség arra, hogy plusz élelmet
kelljen szereznünk.
Felsóhajtok, és
otthagyom a mosogatást. Igazából semmi kedvem hozzá, nem is volt,
csak azért kezdtem bele, mert nem tudtam aludni, és el akartam
magam foglalni valamivel. A gyomrom már akkor görcsben volt, mikor
este lefeküdtem, s az éjszaka körülbelül két órát tudtam
aludni, ha nem kevesebbet. Hajnali háromkor felpattantak a
szemhéjaim, de nem keltem fel azonnal, csak egy jó háromnegyed
órányi hánykolódás után, mikorra egészen megbizonyosodtam
arról, hogy nem fog menni a további pihenés. Úgy éreztem, mintha
minden egyes idegszálam megfeszülne, az izmaim teli voltak
energiával, és olyan izgalom lüktetett bennem, mitől szokásomhoz
híven remegni kezdtem. Fogalmam sincsen, hogy miért jön elő ez a
szörnyű reszketés, de életemben most érzem negyedjére, ugyanis
csak az Aratás napján vagyok ilyen vacakul. Szóval miután
kibújtam a takaró alól, a konyhába lopakodtam, töltöttem
magamnak egy pohár vizet (szerencsére akkor éppen nem olyan barna
trutyi folyt a csapból), és a tölgyfa asztal mellett ülve lassan
elkortyolgattam, hátha elmúlik, de legalább is csillapodik a
remegés. A víz ugyan jól esett, de semmit sem segített, így
elkezdtem mosogatni. A lavórban még ott volt a tegnapi víz, aminek
örültem, mert ha nekem kellett volna vizet engedni bele, egészen
biztosan a földre öntöm az egészet a kezeim akkori instabilitása
miatt. Az, hogy lefoglaljam magam valamivel, nagyszerű ötletnek
bizonyult, ugyanis nemsokára már el is felejtettem hogy milyen nap
van ma, és a reszketés is elmúlt. Sőt, ami azt illeti, még most
sem akar visszatérni, ahogy besietek a szobámba. Úgy döntök,
hogy ideje felöltözni, hátha még anyuék ébredése előtt össze
tudok nekik dobni valami reggelit. Mivel ma szünet van a suliban az
Aratás miatt, nem kell leckével, és egyéb dolgokkal foglalkoznom.
Mondjuk... azt hiszem sokkal inkább írnék most házi feladatot és
magolnék be egy egész könyvet Panemről, mint hogy átéljem ezt a
napot. De nincs mit tenni. A Kapitólium vasmarokkal szorítja a
körzeteket, melyek jól tudják, hogy ha nem viselkednek, úgy
járnak mint a sok évvel ezelőtt fellázadt Tizenharmadik Körzet,
melyet atombombákkal pusztítottak el.
Ledobom az ágyamra
a buggyos, halványkék hálóinget, és felveszek egy egyszerű
farmernadrágot egy barna pólóval. A barna az egyik kedvenc színem,
a farmerben pedig azt szeretem, hogy az egyszerű utcai viselet
legkényelmesebb megoldása. Miután megvagyok az öltözködéssel,
felkapok egy hajgumit, és a konyhába menet lófarokba fogom fekete
fürtjeimet, nehogy véletlenül hajjal dúsítsam a rántottát –
annyira még a Tizenkettedik Körzet sem szegény. A kis helységbe
érve előkapok egy serpenyőt meg három tojást, melyek még
megmaradtak az egy szem, királynőként tartott tyúkunk utolsó
tojásából, s a serpenyőt a tűzhelyre teszem, majd bekapcsolom a
villanyrezsót. A tojásokat egy tányérba ütöm, összekeverem
őket, aztán a sóért nyúlok, de szomorúan észlelem, hogy sajnos
elfogyott.
- Hát ez így
fincsi lesz – mondom, majd előkerítek egy kis maradék
kecsketejet, és a felvert tojásokhoz adom. Találok még valami
fűszert is az ablakpárkány belső oldalán. Letépem pár levelét,
aztán apró darabokra szaggatom őket, és szintén a tojásokhoz
keverem őket. Miután a keverék összeállt, egy kiskanállal zsírt
pottyantok a serpenyő közepére, és figyelem, ahogy elolvad. A
disznózsír az egyetlen olyan dolog a szénporon kívül, ami minden
Tizenkettedik Körzet-béli házban megtalálható. Ahogy megérzem a
jellegzetes, orrfacsaró szagot amit a folyadékká alakult zsiradék
bocsájt ki magából, azonnal beleöntöm a keveréket. Kikapok egy
fa kanalat a fiókból, mert anyu minden egyes alkalommal a lelkemre
köti mikor serpenyőt lát használni, hogy a teflonhoz sosem
nyúlunk fémmel. A kanállal a tojások alá nyúlok, kicsit
kapargatom őket, aztán várok, aztán ismét megpiszkálom, és
végül megint várok egészen addig, míg az étel éppen megfelelő
állagú nem lesz. Akkor lekapcsolom a tűzhelyet, és két tányérra
szedem az eredményt. A tányérokat leteszem az asztalra, rakok
melléjük egy-egy villát is meg egy-egy szalvétát, végül
mindkét teríték kap poharat vízzel. Hátralépek, hogy
megcsodáljam a művemet, de észre veszem, hogy valami még
hiányzik.
Szia, szerintem jó a sztori, de egyet el kell mondanom: nem is tudom, a teflonos edények elég drágák, és nem biztos, hogy megengedhették maguknak. De a sztori jó, és még egyszer: sok sikert! Pusz, VR
VálaszTörlésKöszi :)
TörlésA teflon... hát ööö, akkor legyen egy régi, családi hagyaték. :D
Öö..igen engem is egy kicsit kirántott a 12.körzet hangulatából a farmer és a teflon, de különben nagyon tetszik hogy nem sieted el a sztorit, de nem is lassú és unalmas, ismét tetszett és követelem a második fejezetet.:D
VálaszTörlésHehe, lol, amúgy ezekre nem is gondoltam... Mármint, hogy a farmer meg a teflon luxuscikkeknek számítanak a Tizenkettedikben, de most, hogy így mondjátok, teljesen jogos. Azért örülök, hogy tetszik, és köszönöm a komidat, dart! :)
TörlésJah, én is pont a farmert meg a teflont akartam írni, meg azt - és most meg ne sértődj, inkább humorosnak szánom a megjegyzést - hogy olyan részletességgel írtad le ezt a rántotta/omlett(?) készítési stratégiát, hogy már-már a paprika TV-ben éreztem magam. ;)
VálaszTörlésViszont Neked is azt mondom, amit a többieknek: ez a Te sztorid, teflonnal, kiegyensúlyozott szülőkkel együtt. Ne hagyd, hogy befolyásoljanak, viszont próbálj egyedi lenni, mert könnyen egy Collins-másolattá alakulhat a történet, ettől féltek mindenkit, aki hasonlóak kezdi a sztorit. :/
Viszont nagyon klassz a történet hangulata, szimpatikus a főszereplő csaj, az egész család, és egyáltalán. Szóval én várom a folytatást :))
A PaprikaTV dolog akkor szerintem apum hibája, mert ő ha TV elé kerül, akkor csak azt nézi, és semmi mást. De amúgy tudom, az kicsit tényleg túl részletes lett, tesóm is mondta... Na de mindegy, az is igaz, hogy az én sztorim, ezért marad a teflon meg a farmer. :D
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik a hangulat, meg szimpatikusak az eddigi szereplők :) Folytatás pedig... nos, nem tudom, mikor, de elvileg legkésőbb vasárnap.