Katniss lép be, de
azonnal meg is áll a fülke ajtajában, és rám néz. Látom rajta,
hogy tiszteletben tartja a "saját szobámat".
- Nem zavarlak? -
kérdezi, mire elmosolyodom, és megrázom a fejem.
- Dehogy, gyere be
nyugodtan. - Katniss még áll ott pár pillanatig, de mikor
visszaállok az ablak mellé, ő is odasétál. - Sikerült találni
valakit, aki feltakarított Haymitch után? - Tudom, hogy ennek a
kérdésnek semmi értelme, és minden bizonnyal Katniss sem azért
jött, hogy ilyen semleges dolgokról csevegjünk. Itt az ideje, hogy
beszélgessünk. De most úgy igazán.
- Aha. – Elfintorodik, ahogy válaszol, én pedig meglepődök, hogy ilyen
gyorsan kerített valakit. Aztán eszembe jut, hogy minden bizonnyal
nem ritkák a pasas ilyesfajta akciói, így a körülötte
tevékenykedő emberek talán eleve fel vannak készülve a lehetőségekre. Ahogy állunk egymás mellett, és bámulunk kifelé
az ablakon, a percek egyre lassabban telnek, a vonat mintha egyre
gyorsabban száguldana, a Nap pedig kíméletlenül bukik alá a
horizonton. Eszembe jut a ma reggel, mikor nem tudtam aludni, és
mosogatással foglaltam el magam. Akkor is egy ablak előtt álltam,
és az égen vánszorgó hatalmas tűzgömböt bámultam, ahogy
előkúszik a fekete fenyőfák ormai mögül. Akkor még otthon
voltam, most pedig itt vagyok egy vonaton egy behemót fiúval, aki
talán a gyilkosom lesz, a két tavalyi győztessel, akik közül az
egyik a mentorom, egy iszákos hapsival, aki odahányt az étkező
padlójára, és egy hiperaktív, kapitóliumi nővel, aki próbál
mindent a kezében tartani. A kerekek a talpunk alatt
kérlelhetetlenül gurulnak a végzet felé, és most tényleg nincs
mese. Egyszerűen megtörtént az, ami eddig csak a rémálmaimban
fordult elő.
- Sajnálom –
ránt ki a gondolataimból Katniss hangja. Ránézek: a tükörképét
bámulja a visszatükröződő üvegben. Nem értem, miről beszél.
- Mit sajnálsz?
- Hogy kihúztalak
az Aratáson – mondja. - Akkora szívás.
Nos, ami azt
illeti, ezzel egyetértek. Tényleg az.
-
Ez az egész Viadal egy nagy szívás - motyogom az orrom alá, de
Katniss meghallja, s válaszként egyszerűen csak felsóhajt. Tudom,
hogy egyet ért velem, mint ahogy Panem összes lakója egyetértene
– kivéve persze talán a kapitóliumiakat -, ha hallotta volna,
amit mondtam. A Viadal tényleg nagy szívás, ráadásul tök
igazságtalan is, ha arra gondolunk, hogy miért hozták törvénybe.
A Tizenharmadik Körzet lázadása volt az oka, mikor hetvenöt évvel
ezelőtt vette a bátorságot, és felvette a kesztyűt a
Kapitóliummal szemben. Nem tudom, hogy akkor mi volt a helyzet az
emberek életkörülményeit illetően, de ha ilyesmire szánta el
magát egy körzet, akkor minden bizonnyal nem lehetett valami rózsás
a helyzet. A lázadást természetesen se perc alatt leverték, az
embereket megölték, magát a helyet pedig a földdel tették
egyenlővé az atomfegyvereikkel. Panem összes lakója, kicsi és
nagy egyaránt ismeri ezt a történetet, mert bár a körzetbéliek
próbálják feledni, Snow elnök gondoskodik róla, hogy a
megtorlás, és a tehetetlenségük emléke örökre az agyukba
égjen. Ezért van hát aViadal. Az Éhezők Viadala, melyen minden
körzetből egy kiskorú fiúnak és lánynak kell részt vennie,
hogy kicsinosítsák és felkészítsék őket a Kapitóliumban,
aztán egy arénába rakják mind a huszonnégyüket, ahol
legyilkolják egymást, hogy a végén egyvalaki győzzön. Ez
mindannyiunk szemében kegyetlenség, kivéve persze a Kapitólium
lakóit, akik remekül szórakoznak minden egyes Viadalon, és
természetesen Snow elnököt, aki túl büszke ahhoz, hogy bevallja:
szörnyűség az, amire a gyerekeket kényszeríti. Neki az a lényeg,
hogy az emberek folyamatosan tudatában legyenek annak, hogy a
Kapitóliumnak korlátlan hatalma van felettük,és
semmi esélyük arra, hogy valaha is szabadon éljenek.
Megmarkolom
az ablak alatti apró rácsokat, ahonnan a légkondit nyomatják. A
gyomrom természetesen ismét összerándult, így most egymáshoz
dörzsölöm a térdeimet, hogy állva tudjak maradni. A Nap
időközben lement, ezért mind a ketten a saját tükörképünket
bámuljuk a világos szobában. - De nem a te hibád volt, hogy én
lettem az egyik jelölt – mondom végül, majd szomorkásan
elmosolyodom, és megrázom a fejem. - Minden bizonnyal akkor is így
történt volna, ha Effie húz. Bár ezt már sosem tudjuk meg.
- Tudom, csak... - Elharapja a mondat végét, és hallom ideges hangján, hogy miért
teszi. - Csak ez olyan... igazságtalan. Gondolj csak bele. Pont ma
találkoztunk az erdőben, erre kihúztalak az Aratáson.
szia.
VálaszTörlésRégen nem írtam, ám most itt vagyok, jövök, csókolom megérkeztem.:)
Szóval elolvastam a kihagyott fejezeteket, és az az érzésem hogy mostanában gyorsabban frisselsz, nekem pedig egyre kevesebb időm van, úgyhogy ezért hiányoztam eddig..:S
De most itt vagyok, hipp-hipp meg hurrá.:)
Imádtam a Max- Haymitch párbeszédet!
Haymitch olyan volt, amilyennek lennie kellett.. részeg.xD
Max durvának tűnik, de szerintem a szíve mélyen jófiú.
tetszett az a jelenet amikor katniss bocsánatot kér, Sash pedig nem katnisst hanem igazából a sorsot hibáztatja és a rendszert. Különben igaza van. Értelmes lány, szimpi nekem:D
A videó, király lett, eléggé hatásvadász (jó értelemben) olyan kirázahideg, stílus , főleg a zene meg a szöveg miatt. Azért annyit remélek, hogy a szöveg amit láttunk a videó alatt, valahol elhangzik a történetben, mert úgy az még jobb lenne.:)
viszonthallásra, látásra, olvasásra:
dartbiri
Köszi a komidat, biri, ismét. Mindig olyan jó olvasni, mert lelkesítő, és egyfajta tükör is a számomra, hogy milyen valaki más fejével nézni a sztorit. Örülök, hogy tetszik, és remélem, a folytatás is tetszeni fog! A video pedig... hááát, az volt a célom, hogy hatásvadász-hidegkirázós legyen, szóval YAY, tetszik neked! :DD A zene alatta a Hunger Games filmzenéje, onnan csapliztam. :P A szöveg pedig... hmm, nem mondok semmit. ;)
VálaszTörlésúú.. titokzatos válasz.:D
Törlés