2013. június 12.

10. Fejezet - IV. rész

Mikor legközelebb kinyitom a szemem, valami pittyeg mellettem. Folyamatosan, másodpercről másodpercre. Idegesít. Minden egyes pittyegésnél úgy érzem, beszakad a dobhártyám. Kicsit hányingerem is van. Először nem tudom, hol vagyok, de aztán lassan leesik, hogy még mindig a szobámban. Vagyis a Kiképzőközpontban, vagyis a Kapitóliumban. Vagyis még három nap, és az arénában. Részt veszek a hetvenötödik Éhezők Viadalán. Egy pillanatra lehunyom a szemeimet, de aztán maguktól felpattannak, és oldalra fordítom a fejem. Igen, ez kétség kívül a szobám. Kint éppen lemegy a Nap, s a vöröses fény megcsillan a falakat borító csillámporon. A szobában egyre kevesebb lesz a fény, s ahogy a lámpa hirtelen felkapcsol és lassan betölti a helységet egyre erősödő fényével, észreveszem, hogy nem messze az ágyamtól egy lány álldogál. Leszegett fejjel bámulja a padlót. Gyönyörű, vörös haja van, és fehér tunikát visel. Hirtelen bevillan előttem egy kép: egy Békeőr felpofoz egy ugyan ilyen ruhába öltözött nőt, aztán ráordít, hogy takarodjon. Ez a lány egy Avox, fut át az agyamon. A felismeréstől aztán minden eszembe jut. Hogy összekaptam Haymitch Abernatyvel, hogy bőgve a szobámba rohantam, és hogy keresztül ütöttem Snow arcképét, aztán kivágtam a szobám ablakán. Rémület árad szét az egész testemben. Katniss hangját hallom: "Ja, és Sash, vigyázz, hogy mit csinálsz. Minden lépésünket figyelik." Látták. Mindent láttak. Megsértettem Panem elnökét, és ezért egészen biztos, hogy büntetést kaptam. Reszketni, és kétségbeesetten harapdálni kezdek. Fájdalom árad szét a nyelvemben, ahogy elsőre eltalálom. Olyan ideges vagyok, hogy a harapás erejétől egy pillanat múlva megérzem a vér ízét, de nem érdekel. Örömömben, megkönnyebbülésemben és fájdalmamban felsóhajtok. Az Avox lány felkapja a fejét, majd mikor meglátja, hogy ébren vagyok, mintha egy másodpercre elmosolyodna, aztán kisiet a szobámból. Nem érdekel, hogy hová megy, vagy hogy egyáltalán miért volt itt. Csak az érdekel, hogy megvan a nyelvem. Nem vágták ki. Nem csináltak belőlem szolgát. Nem vagyok Avox. Egy pillanatig csak bámulom a falat, aztán azon kezdek agyalni, hogy mi pittyeg. Kicsit feljebb emelem a fejem, és egyből meglátom, hogy mi az. Egy vasállvány van az ágyam mellett. Infúziós tasak lóg le róla, és a gép valami átlátszó löttyöt csepegtet a csőbe, ami aztán befut a takaróm alá. Megmozgatom a kezemet. Kiráz a hideg, mikor megérzem, hogy valami bele van szúrva a könyökhajlatomba, és kényszer érzek rá, hogy kitépjem, de leküzdöm magamban. Helyette figyelem a cseppeket, és hallgatom a monoton pittyegést. Aztán valami mást is hallgatok. Nem akarom hallgatni, mert ismét egyből elönt tőle a félelem, de egyre hangosabb lesz. Megvan a nyelvem, és nem büntettek meg. Még. Lehetséges lenne, hogy ez a magyarázat? Elvégre annak, aki kivágja az ablakon az elnök képét - és még lyukat is üt az arcára -, elég komoly büntetés járna. Aztán rájövök. Azért van még meg a nyelvem, és azért kapom az infúziót, hogy minél hamarabb magamhoz térjek. Ez itt nem egy kórház, ahol fájdalom nélkül akarják elintézni a beavatkozást. Ez itt a Kapitólium. Ezek azt akarják, hogy ébren legyek, mikor kivágják a nyelvemet. Igen. Az a vörös hajú lány azért ment el, hogy hívja az orvosokat meg a Békeőröket, akik majd az ágyhoz láncolnak. Egyre közelebb érnek, én pedig megpróbálok felülni. Az agyamban egyetlen dolog zakatol: el kell tűnnöm. Minél előbb. Gyorsan kirajzolom magamban, hogy merre tudnék elmenekülni. Talán ha kitépném a karomból az infúziót, a tű lehetne fegyver. Felállnék, aztán mikor ideérnek a dokik meg a Békeőrök, nekik rontanék. Nincs több időm. Benyúlok a bal kezemmel a takaró alá, összeszorítom a fogaimat, és a tövénél megmarkolom a csövet. Kitágult pupillákkal figyelem az ajtót, miközben magamban visszaszámolok. Egy... kettő... három. Katniss! Az utolsó pillanatban engedem el a csövet, de még így is belerántok egy kicsit, mire fájdalom árad szét a hajlatomban. Ahogy Katniss belép a szobámba, feszülten figyelek. Várom, hogy mikor jönnek utána az orvosok vagy a Békeőrök. Lehet, hogy azért hozták ide, hogy végignézze, ahogy kivágják a nyelvemet? Elvégre ő a mentorom. Neki kellett volna megakadályoznia, hogy megsértsem Snow elnök személyét. De Katniss-t csak az Avox lány követi, aki megáll az ajtóban, és ismét a földnek szegezi a tekintetét. A mentorom odasétál az ágyamhoz, majd leül egy székre, ami oda volt készítve. Észre se vettem eddig. A kezem megállapodik a hasamon, és Katniss-re nézek. Arca aggodalmasnak tűnik.
- Jobban vagy? - kérdi.
- Fogjuk rá – suttogom, mert tudom, hogy a hangom remeg az előző pillanatoktól. Az adrenalin még mindig ott lüktet az ereimben.
- Mindenkire ráhoztad a frászt – mondja Katniss. Elfordítom a fejem. Egyáltalán nem akarok most ilyesmiről beszélni, de tudom, hogy elkerülhetetlen. Nem válaszolok, csak hallgatom a hangokat. Pitty, pitty. Pitty, pitty. - Megtaláltam a földön a képet – folytatja. Erre aztán megint ránézek, és nyelek egyet. - Sash, ez...
- Voltak itt a Békeőrök? - vágok a szavába, mire megrázza a fejét.
- Nem. Pedig vártuk őket. Azt hittük, elvisznek. - Katniss felsóhajt, aztán kinéz az ablakon. A haja oldalra van fonva, és tisztára úgy néz ki, mint mikor tavaly az arénában volt. - Mindnyájunkat.
Kiráz a hideg. Mindnyájunkat. Az én hülyeségem miatt az egész csapatból Avoxot csinálhatnak... Peetából. Katniss-ből. Effie-ből. Haymitch-ből. Cinnából. Portiából... És persze Maximus-ból is, rólam már nem is beszélve.
- Sajnálom – suttogom. Érzem, hogy a szemeimbe könnyek gyűlnek. Olyan ostoba vagyok! És olyan gyerekes... Haymitch-nek igaza volt. Tényleg meg kell tanulnom elfogadni a véleményeket, mert nem fogom sokáig húzni. Annyira szánalmasnak érzem magam. Tuti, hogy így nem leszek képes a többiek szeme elé kerülni. - Én nem akartam, hogy ez... – Nem tudom befejezni, mert potyogni kezdenek a könnyeim. Katniss benyúl a takaróm alá, megfogja az infúziós kezemet, és kihúzza. Az egész szituáció olyan, mintha a mentorom most a nővérem lenne, aki megvigasztalja a buta kishúgát, és elmagyarázza neki, hogy úgy semmit sem lehet megoldani, ha a haragunkra hagyatkozunk.  

2 megjegyzés:

  1. Hűha szegény Sash:( Én őszintén megértem hogy már betelt neki a pohár Haymitchel Snow elnökkel meg hát az egész Kapitóliummal meg a Viadallal. Sőt ilyen helyzetben talán én is ezt csinálnám ha elegem lenne mindenből. Szóval nagyon érdekesen alakul csak így tovább izgatottan várom a folytatást! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Clove,
      köszönöm a kommentet. Ezt a részt próbáltam úgy megírni, hogy életszerű legyen, és örülök, hogy szerinted akkor ez sikerült. :)

      Bridget

      Törlés