2013. október 30.

21. Fejezet - II. rész

Sziasztok!
Itt is vagyok a következő résszel, remélem, ez tetszeni fog, mert... hát, az előző részhez érkezett négy elment, és egy nem tetszett pipa. Mi volt a baj? Mert kommentet nem kaptam azzal kapcsolatban, hogy mi nem volt jó, csak valakik bepipálták. Kérlek, ha valami nem tetszik a történetben, akkor írjátok meg (ha nem publikus, akár emailben is), hogy tudjam korrigálni. Mert amíg nem érkezik magyarázat, addig kénytelen vagyok azt gondolni, hogy csak úgy "szórakozásból", vagy merő rosszindulatból pipálgat valaki. Sajnos van egy ilyen undorító hátránya az internetnek... Ha ehhez a részhez, vagy a következőekhez is érkezik majd nem tetszett vagy elment pipa és nem lesz magyarázat, akkor le fogom venni azt a két lehetőséget, mert nem akarok azon agyalni, hogy vajon mi nem volt jó, és semmi kedvem a rosszindulatú emberkék miatt stresszelni magam.
*sóhajt* Oké, akkor most ezek után itt az új részlet, remélem, tetszeni fog. :) Köszönöm nektek a kattintásokat és azt, hogy mindig itt vagytok! <3
Üdv,
Dorine
_____________________________________



Iszom egy kis vizet, aztán a nyakamig húzom a takarót, és bámulok ki a fejemből. Még mindig nem merem lehunyni a szemeimet. Még mindig félek attól, hogy a reggel történteket fogom magam előtt látni. Csak vívódom magamban, és azon agyalok, hogy vajon mi vár rám holnap. Lehet, hogy ma alszom utoljára? A gondolatra kiráz a hideg. Rajtam kívül még Radler, Maximus, és Athena van életben. Kizárt, hogy én nyerjem meg a Viadalt... Pedig elhatároztam magamban, hogy így lesz. Úgy látszik, mégsem. Elhagyott a remény. 
Végül csak lecsukom a szemeimet, de azonnal ki is nyitom őket, mert beigazolódni látszik a sejtésem. Janát látom, aki a kezemet szorongatja, aztán Smirket, aki kirohan a bokorból. Nem segített a vetítés. Kapkodni kezdem a levegőt, és próbálom összeszedni magam. Lehet, hogy semmi értelme. Most már lehet, hogy széteshetek. Szerencsére Radler máshogy gondolja a dolgot, mert óvatosan átkarolja a vállamat, és magához húz.
- Nem tudsz aludni? - kérdezi kedvesen.
- Nem – válaszolom. A leheletem meglátszik a sötétben.
- Mire gondolsz?
- Janára, meg a holnapra. Hogy mi lesz holnap.
- Ne aggódj. Minden rendben lesz. - Radler hangja nyugodt, és a karján keresztül hozzám is elér ez a nyugodtság. Egy kicsit enyhül az idegességem. Jó mélyeket lélegzem, de már sokkal lassabban és kiegyensúlyozottabban. - Van kedved beszélgetni? - suttogja.
- Te sem tudsz aludni? - kérdezek vissza.
- Nem.
- Akkor beszélhetünk.
Eltelik egy pár néma másodperc, aztán ellazítom a nyakamat, és engedem, hogy Radler karja megtámassza a fejemet. A csillagos eget bámulom, míg a hangját hallgatom.
- Szerintem jó lenne, ha tudnád, hogy mi történt Smirkkel, de nem a legjobb esti mese, az biztos.
- Szeretném tudni – bólintok egy aprót.
- Nem tudom pontosan az egész történetet, de annyit igen, hogy egy éve, miután Katniss és Peeta kijött az arénából, megpróbáltak megszökni... ő, meg a családja. Az öccse és a szülei. Az erdőbe menekültek, de a Békeőrök hamar utolérték őket, és a két gyerek szeme láttára ölték meg a szülőket. Smirkkel és az öccsével is végezni akartak, de az anyjuk addig könyörgött, míg végül elengedték őket. Valahogy visszakeveredtek a körzetbe, aztán ott éltek. Mivel éheztek, gyakran járták a várost, hogy szerezzenek valami kaját, és egy ilyen alkalommal egy csapat Békeőr egyszerűen megölte az öccsét. Smirk végignézte, és próbált ellenállni, de... nem sikerült neki.
- Innen vannak a hegek? - kérdezem. A hátamon futkározik a hideg, de egyre álmosabb leszek.
- Igen. Smirk tovább élt a Tizenegyesben, aztán meg kihúzták az Aratáson. Gondolhatod, mennyire volt véletlen.
- Honnan tudod te mindezt? - motyogom félálomban. Érzem, hogy Radler kisöpör egy tincset a homlokomból, aztán puszit nyom a fejem búbjára.
- Csak tudom, és kész.
Csodálatos nyugalom árad szét az egész testemben, és abban a pillanatban el is alszom. Tökéletesen megbízom Radlerben. Egyszerűen nem félek attól, hogy esetleg éjszaka szándékozik megölni. Tudom, hogy bármi történjék is, ő sosem tenne ilyet.
Másnap reggel arra ébredek, hogy csupa víz, és jég hideg az arcom. Ásítok egyet, aztán a takaróval megtörlöm a homlokomat, és megdörzsölöm a füleimet. Furcsa, hogy ilyen hideg van, mert ketten melegítjük a pokrócot, így a hőnek is kétszer akkorának kellene lennie. Átfordulok a másik oldalamra, és abban a pillanatban fel is ülök. Halálos rémület árad szét bennem, ugyanis Radler sehol sincsen. A helyén csak átlátszó dobozokba csomagolt ételek vannak, és a kilapított moha.
- Radler! - kiáltom, de a következő pillanatban a számra tapasztom a kezemet, és inkább hallgatok. Lehet, hogy van valaki a közelben, és így könnyen rám fog találni.
Lerúgom magamról a takarót, lábra állok, és megpróbálok tisztán gondolkodni. A hideg levegő azonnal bekúszik a pulóverem alá, és ahogy a bőrömbe markol, megborzongok. Valami azt súgja, hogy Radler nem ok nélkül ment el. Nem akart szembenézni azzal, amit a Kapitólium rá akar kényszeríteni, vagyis, hogy már csak négyen vagyunk, és meg kell ölnie ahhoz, hogy győzzön. 
Hirtelen borzasztóan megfájdul a fejem, és szédülni kezdek, így gyorsan letérdelek a földre, és a halántékomat nyomogatva bámulom a mohát. Tudom, hogy minél gyorsabban el kell tűnnöm innen, mert ha minden igaz, akkor nem tart sokáig a nappal, és ezen kívül még ezer meg ezer csapda várhat rám a fináléban, de annyira hasogat a fejem, hogy képtelen vagyok felállni. Egyre jobban szédülök, ettől pedig megrémülök. Ha most egy kiválasztott rám találna, akkor biztos, hogy nem úsznám meg a dolgot. Athena hidegvérrel végezne velem (és még élvezné is), Radlertől talán kegyelmet kapnék, Maximus pedig... Nem is tudom, hogy ő mit csinálna. Egyszer már megmentette az életemet, így nem valószínű, hogy ismét megtenné.

4 megjegyzés:

  1. Nekem nagyon tetszett az előző is és ez is :D .Nem tudom ki teszi rossz pipákat de legalább véleményt íratna,hogy miért nem tetszik.Várom a folyatást,nem soká finálé .:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy tetszik, és hogy egyetértesz, valamint köszönöm a kommentedet! :)

      Törlés
  2. Szerintem nyugodtan szedd le az Elment és a Nem kategóriákat, de pláne ez utóbbit. Szerintem ha az ember szabadidejében foglalkozik ilyesmivel, írással, honlapszerkesztéssel, nehogymár más miatt kelljen rosszul éreznie magát. Beleszaladok ilyenbe párszor én is. Azért szedtem le a chat-et, meg moderálok (azért is).

    De nem akarok álszent lenni, a történet során olykor én is bekattoltam az Elment rovatot, de szerintem korábban jeleztem már, hogy nálam az volt az oka, hogy az egy átvezető jellegű fejezet volt, és nemigen haladt a történet. Most ugyan Igen-t nyomtam, mert tetszett a rész hangulata, de bevallom, néha úgy érzem, hogy húzod a sztorit, kisebb részeket kapunk, hogy tovább kitartson. De mindegy, most már kivárom a végét, részemről szeretem a történetet, és örülök, hogy olvashatom. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, igazad van, azt hiszem, le fogom őket venni.
      Amúgy semmi baj, ha néha benyomjátok valamelyiket, csak akkor jó lenne, ha leírnátok, hogy miért éreztek így... De amúgy tényleg volt, hogy húztam a sztorit, viszont olyan is előfordult, hogy egyszerűen csak úgy jött ki...
      De minden összevetve nagyon köszönöm neked, hogy mindig ilyen őszinte vagy, és mégis, egyszer sem bántottál még meg. :) És örülök, hogy tetszik a sztori!

      Törlés