Üdv, kedves olvasóim!
Ez a rész most egy kicsit hosszabb, mint általában szokott, ami azért van, mert először kevésnek találtam, ezért hozzá toldottam még majd' egy fél részletnyi írást, és így ennyi lett. Kívánok hozzá kellemes olvasást, köszönöm a pipáitokat és a kommenteket, valamint kíváncsi vagyok arra, hogy mit gondoltok a fennálló helyzetről? :)
Szeretettel,
Dorine
____________________________________
Cinna egy
gyönyörű szobába vezet, és becsukja mögöttünk az ajtót. Egy
pillanatig élvezem a csendet, ami hirtelen ránk telepedett, de
aztán kínossá válik. Körbenézek a szobában. Kicsit ismerősnek
tűnik. Mintha már jártam volna itt.
- Ismerem ezt a
helyet? - nézek a férfire, aki kerít nekem valahonnan egy pohár
vizet, és a kezembe nyomja. Aztán leülünk az ágy szélére, ő
sóhajt egyet, és bólint.
- Igen. Most a
Kiképzőközpontban vagyunk, és ez volt a szobád a Viadal előtti
napokban.
Beleiszom a vízbe,
hogy legyen időm eldönteni, mit fogok válaszolni. - Ez most
komoly, vagy csak valami hecc?
- Hogy megnyerted
a Viadalt? - néz rám Cinna.
- Igen –
bólintok.
- Komoly. -
Összehúzza a szemöldökeit, és mélyen a szemeimbe néz. - Mondd,
Sash, tényleg nem emlékszel semmire?
A tenyereim között
forgatom a poharat, aztán a padlón fekvő szőnyegre nézek. Onnan
a sarokra terelődik a figyelmem, majd a hatalmas, faltól-falig
ablakon keresztül kibámulok a városra. Ez a
Kapitólium. Azt tudom, hogy én a Tizenkettedik Körzetben
születtem, és hogy vannak szüleim. Még egy csirkénk is van: a
neve Rozi, és nagyon öreg. De ha a Tizenkettedikbe valósi vagyok,
akkor hogy kerültem a Kapitóliumba, és honnan ismer ez a sok
ember? Lehet, hogy igazuk van, és tényleg megnyertem a hetvenötödik
Éhezők Viadalát?
- Nem – rázom
meg halványan a fejem. - Semmire sem emlékszem, ami a Viadallal
kapcsolatos.
Cinna felsóhajt,
és hátrasimítja a haját. - Hogy lehet, hogy ezt nem vették észre
az orvosok?
- Embert öltem? -
kérdezek vissza halkan. Ha megnyertem a Viadalt – márpedig minden
jel erre utal -, akkor egészen biztos, hogy gyilkoltam is.
- Nem. Senkit sem
öltél meg – néz rám Cinna. - Tényleg nem, de ezt most
bonyolult lenne elmagyarázni, és szorít az idő. - Feláll, és az
ajtóhoz sétál.
- Mi fog most
történni? - nézek utána.
- Mindenképpen
látnia kell egy orvosnak. Beszélek a többiekkel, addig maradj itt.
- Elég kétségbeesett fejet vághatok, mert Cinna halványan
elmosolyodik, és bólint egyet. - Minden rendben lesz, ne aggódj. -
Aztán kisétál a szobából, és magamra hagy.
Egyedül maradok a
kínzó gondolattal, hogy talán gyilkos vagyok, csak eltitkolják
előlem. Bár ha elhittem ennek a férfinak, hogy megnyertem a
hetvenötödik Viadalt, akkor azt is elhihetem neki, hogy tiszták a
kezeim. Ez nagyon nehezen megy, főleg ha arra gondolok, hogy vajon
milyen szörnyűségeken mentem keresztül? Ki volt a fiú
kiválasztott, hány pontot kaptam, milyen volt az interjúm? Minek
köszönhető, hogy életben vagyok még? Az biztos, hogy ez hatalmas
csoda, mert én úgy érzem, az elsők között kellett volna lennem,
akiket kinyírnak.
Felmászom az
ágyra, és bevackolom magam a párnák közé. Ahogy lehunyom a
szemeimet, próbálom felidézni a történteket, de csak egy férfit
és egy nőt látok. Ők a szüleim, ez biztos. A fekete hajú,
magas, szénporos arcú apa, és a csinos, gyönyörű mosolyú anya,
ahogy a fa konyha asztalnál ülnek, és éppen beszélgetnek. Milyen
jó lenne látni őket! Talán ők eltudnák magyarázni, hogy
pontosan mi történt. Ha emlékezetkiesésem van, akkor előbb-utóbb
eljön majd a pillanat, mikor minden eszembe jut. Lehet, hogy jobb is
így? Mi van akkor, ha nem leszek képes tovább élni az emlékekkel?
Ha olyan borzasztóak, hogy azt fogom kívánni: bárcsak sose jött
volna vissza az emlékezetem? A tenyereimbe temetem az arcomat, és
szabadjára engedem a fantáziámat, hátha megtalál valamit a
fejemben. Egy darabig várok és agyalok, azonban végül elkezd
idegesíteni, hogy semmi nem jut eszembe, ezért gyorsan felülök.
Furcsa, kínzó érzés, hogy ebben a szobában aludtam, ha minden
igaz. Tényleg így lett volna? Itt töltöttem a szabad perceimet,
itt öltöztem, innen indultam el az arénába? Végigsimítom a
selymes takarót, és közben a ma estére gondolok. Ma este lesz a
győztes interjúja Caesar Flickermannel, ahol le fogják vetíteni
neki – vagyis nekem – a Viadal legfontosabb, "legjobb"
részeit. Aztán holnap interjúnk lesz, ha minden igaz. De ha nem
emlékszem semmire, akkor hogy fogok neki válaszolni?
Hallom, hogy nyílik
az ajtó, így gyorsan összeszedem magam. Először a pávának
öltözött nő ront be csöndes gondolataimba, aztán őt követi a
borostás fickó, utána a lány, aki először megszólított,
szorosan mellette a szomorú szemű fiú, aki végig a lány kezét
fogja. Utoljára Cinna jön be egy orvossal az oldalán. A színes
ruhát viselő nő azonnal odarohan hozzám – olyan gyorsan, ahogy
csak hatalmas magassarkúja engedi -, leül mellém az ágy szélére,
és átkarolja a vállamat.
- Jaj, Sash! -
gügyögi. - Igaz? Tényleg nem emlékszel ránk? - A lányra nézek,
és némán megrázom a fejemet. - De hát ez szörnyű! Szegény
drágám! - Nagyokat sóhajt, én pedig kezdem magam egyre
kellemetlenebbül érezni. Szerencsére a borostás fickó egyszer
csak legyint egy hatalmasat a karjával, és a nőre morog, hogy
menjen arrébb, hadd vizsgáljon meg az orvos.
Puffogva ugyan, de
békén hagy, én pedig felállok, és hagyom, hogy a doki egy éles
lámpával megvizsgálja a szemeimet, aztán valamit a homlokomra
tegyen, és mindenkit csöndre intsen. Úgy jó öt percig végzi a
különféle vizsgálatokat, leszedi a kötést a fejemről és a
vállamról, kérdezget egy csomó dolgot az otthonomról, aztán
engedélyt ad, hogy leülhetek. Hátrál egy lépést, irkál
valamit a jegyzetfüzetébe, aztán végignéz rajtam, és összevont
szemöldökökkel megvakarja az állát.
- Kinyögné
végre, hogy mi a helyzet?! - dörrent rá a borostás arcú férfi.
A kezei ökölbe vannak szorítva, és ahogy ránézek, van egy olyan
érzésem, hogy mindjárt lekever egyet a dokinak.
- Nos – csapja
össze a füzetét az -, azt hiszem, sajnos retrogád amnéziával
állunk szemben.
Összerezzenek,
ahogy néma csend telepszik az összegyűltekre. Pár másodpercig
senki se mozdul, aztán végül megint a borostás, piros arcú férfi
töri meg a fagyot.
- Vagyis? -
dörmögi idegesen.
- Vagyis Sash
képtelen emlékezni a Viadalra, és a közvetlenül az előtt
történt dolgokra – válaszolja az orvos.
- És ez minek a
következtében alakulhatott ki? - kérdezi a fiatal lány.
- Minden bizonnyal
a sok eséstől – magyarázza a doki. - Például a Lakománál,
vagy mikor az utolsó napon minden áron felakart mászni arra a
fára. Elég erős ütések érték a koponyát, ennek következtében
pedig sérült az agy hippokampusz nevű része, mely az emlékezetért
felelős.
- És gyógyítható
valamivel? - sürgeti a borostás férfi. - Ma este, és holnap is
jelenése lesz.
- Azt hiszem, hogy
nem. Idővel majd maguktól visszajönnek az emlékek – vonja meg a
vállait a doki, de mikor a fickó közelebb lép hozzá, és
megragadja a köpenyét, helyesbít. - Vagyis van rá egy gyógyszer,
de az nem fog ma estig... hatni - nyögi.
- Akkor találjon
ki valamit, ami hatni fog! - kiáltja a férfi, majd elengedi az
orvos köpenyét, és egy határozott mozdulattal hátra löki.
- Haymitch! -
visítja a páva nő. A borostás – akit akkor minden bizonnyal
Haymitchnek hívnak – nem foglalkozik vele, csak mindenkit maga
köré állít, elém áll, és beletúr a hajába.
- Na figyelj –
néz a szemembe. - Nem tudom, mire emlékszel és mire nem, de nem is
érdekel. Talán jobb is, hogy kiesett az egész. Most viszont akkor
van még... - A háta mögé pillant Cinnára, aki erre megnézi a
karóráját.
- Öt – mondja
halkan.
- Öt óránk
arra, hogy interjú-kész állapotba hozzunk. Ők itt a csapat –
mutat végig a köré gyűlt embereken, aztán elkezdő őket
egyenként bemutatni. - Effie, a kísérő, Katniss, a mentorod,
Peeta, a fiú kiválasztott, Maximus mentora, Cinna, a
stílustanácsadód, és én, Haymitch.
Hát, én ezt imádom. :)
VálaszTörlésSimán hihető. Kíváncsian várom, hogyan tovább!!!
Huh, akkor megnyugodtam, ha hihető. :D <33
TörlésKedves Dorine,
VálaszTörlésAz egyik, szintén író osztálytársam mutatta meg nekem a blogod. Gondoltam, hogy úgysincs dolgom, hát vágjunk bele. Hát ez a belevágás kb. 5 órán keresztül tartott. Pontosan 0 óra 14 perckor mondtam azt, hogy mostmár nem bírom, kiesik a szemem. :D Szomorkodva, de kicsit izgatottan ugyan elvonultam aludni. Másnap felkelek (vasárnap), a szokásos reggel rutin, aztán olvasás. A Te blogod olvasása, ami egyszerűen tökéletes! Imádom az írásmódod, a történetet, mindent! A karakterek személyisége olyan magasfokú perecizitással vannak kidolgozva, hogy az valami hihetetlen.. Sash számomra kicsit picsogós a sok sírással, de teljesen érthető. Nekem az abszolút favorit Jana. Kemény, belevaló, talpraesett. (A neve pedig nagyon szépen cseng) Számítottam rá, hogy meghal, és meg is halt. :( Szinte fájt, hogy Smirk(remélem jól írom) megölte. Max karaktere számomra se jó, se rossz nem volt. Olyan semleges. Nem értem, hogy a többi blogolvasó mit szeretett benne.. ( Nem sértés céljából mondtam!) Nekem nem tiszta, hogy miért játszotta a szerepét, de nem baj. Radler karaktere engem kicsit emlékeztet Peetára. :D
Egy gondom volt: Miért kapott Sash 12 pontot? Nem bravúrozott, véletlenül belelőtt egy nyomorult békeőr lábába. Nem látom, hogy ez miért ér többet mint Katniss akciója.
Egy szó, mint száz, a történet tökéletes, a karakterkidolgozások precízek. Remélem nem egyhamar lesz vége a történetnek! :))
Köszönöm az élményt!
May the odds be ever in your favor!
Gergő voltam.
Kedves Gergő,
Törléshúha, most erre mit írhatnék? Megmondom őszintén, ilyen kedves kommentet még nem sokat kaptam, annyira jól esett, köszönöm szépen! Mikor olvastam, feldobtad vele a napomat, de komolyan.
Azt nem merem állítani, hogy a történet tökéletes, de az tény, hogy szívem-lelkem benne van, és ha valakinek ennyire tetszik, ha valakinek ennyit jelent, hogy éjfélig képes olvasni, öt órán keresztül, hát akkor azt mondom, hogy nagyon megérte az egész. Még egyszer köszönöm neked, és remélem, továbbra is ott maradsz! :)
Üdv,
Dorine <3
Szia!
VálaszTörlésEz az amnézia eléggé meglepett és kíváncsi vagyok, hogy mi fog kisülni belőle. Nagyon várom a következő részt. ( Addig is összeesküvés elméletként elgondolkozam rajta, hogy vajon valaki beadott Sashnek egy olyan szert amitől amnéziás lett? :D ) Következőt gyorsan, nem bírok várni! <3
Meglepett? Oké, szuper, ez volt a cél! :D És összeesküvés-elmélet? Hmm, majd kiderül, addig maradj csak kételyek között. ;)
TörlésEz a rész is szuper lett!
VálaszTörlésKöszönöm, örülök nagyon, hogy tetszik! :3 <3
TörlésNem volt kicsit sok a Dr House? :) Emelt biosz fakultáció óta nem hallottam ezeket a szavakat. :D
VálaszTörlésNem, sosem néztem azt a sorozatot, egy részt sem láttam még... xd A neten néztem utána, hogy mi is pontosan az az amnézia, meg hogy milyen fajtái vannak, hogy azért legyen valami valóságalapja a dolognak. ^^
Törlés