2013. november 18.

22. Fejezet - III. rész

Üdv, kedves olvasóim!
Ez a rész most egy kicsit hosszabb, mint általában szokott, ami azért van, mert először kevésnek találtam, ezért hozzá toldottam még majd' egy fél részletnyi írást, és így ennyi lett. Kívánok hozzá kellemes olvasást, köszönöm a pipáitokat és a kommenteket, valamint kíváncsi vagyok arra, hogy mit gondoltok a fennálló helyzetről? :)
Szeretettel,
Dorine
____________________________________



Cinna egy gyönyörű szobába vezet, és becsukja mögöttünk az ajtót. Egy pillanatig élvezem a csendet, ami hirtelen ránk telepedett, de aztán kínossá válik. Körbenézek a szobában. Kicsit ismerősnek tűnik. Mintha már jártam volna itt.
- Ismerem ezt a helyet? - nézek a férfire, aki kerít nekem valahonnan egy pohár vizet, és a kezembe nyomja. Aztán leülünk az ágy szélére, ő sóhajt egyet, és bólint.
- Igen. Most a Kiképzőközpontban vagyunk, és ez volt a szobád a Viadal előtti napokban.
Beleiszom a vízbe, hogy legyen időm eldönteni, mit fogok válaszolni. - Ez most komoly, vagy csak valami hecc?
- Hogy megnyerted a Viadalt? - néz rám Cinna.
- Igen – bólintok.
- Komoly. - Összehúzza a szemöldökeit, és mélyen a szemeimbe néz. - Mondd, Sash, tényleg nem emlékszel semmire?
A tenyereim között forgatom a poharat, aztán a padlón fekvő szőnyegre nézek. Onnan a sarokra terelődik a figyelmem, majd a hatalmas, faltól-falig ablakon keresztül kibámulok a városra. Ez a Kapitólium. Azt tudom, hogy én a Tizenkettedik Körzetben születtem, és hogy vannak szüleim. Még egy csirkénk is van: a neve Rozi, és nagyon öreg. De ha a Tizenkettedikbe valósi vagyok, akkor hogy kerültem a Kapitóliumba, és honnan ismer ez a sok ember? Lehet, hogy igazuk van, és tényleg megnyertem a hetvenötödik Éhezők Viadalát?
- Nem – rázom meg halványan a fejem. - Semmire sem emlékszem, ami a Viadallal kapcsolatos.
Cinna felsóhajt, és hátrasimítja a haját. - Hogy lehet, hogy ezt nem vették észre az orvosok?
- Embert öltem? - kérdezek vissza halkan. Ha megnyertem a Viadalt – márpedig minden jel erre utal -, akkor egészen biztos, hogy gyilkoltam is.
- Nem. Senkit sem öltél meg – néz rám Cinna. - Tényleg nem, de ezt most bonyolult lenne elmagyarázni, és szorít az idő. - Feláll, és az ajtóhoz sétál.
- Mi fog most történni? - nézek utána.
- Mindenképpen látnia kell egy orvosnak. Beszélek a többiekkel, addig maradj itt. - Elég kétségbeesett fejet vághatok, mert Cinna halványan elmosolyodik, és bólint egyet. - Minden rendben lesz, ne aggódj. - Aztán kisétál a szobából, és magamra hagy. 
Egyedül maradok a kínzó gondolattal, hogy talán gyilkos vagyok, csak eltitkolják előlem. Bár ha elhittem ennek a férfinak, hogy megnyertem a hetvenötödik Viadalt, akkor azt is elhihetem neki, hogy tiszták a kezeim. Ez nagyon nehezen megy, főleg ha arra gondolok, hogy vajon milyen szörnyűségeken mentem keresztül? Ki volt a fiú kiválasztott, hány pontot kaptam, milyen volt az interjúm? Minek köszönhető, hogy életben vagyok még? Az biztos, hogy ez hatalmas csoda, mert én úgy érzem, az elsők között kellett volna lennem, akiket kinyírnak.
Felmászom az ágyra, és bevackolom magam a párnák közé. Ahogy lehunyom a szemeimet, próbálom felidézni a történteket, de csak egy férfit és egy nőt látok. Ők a szüleim, ez biztos. A fekete hajú, magas, szénporos arcú apa, és a csinos, gyönyörű mosolyú anya, ahogy a fa konyha asztalnál ülnek, és éppen beszélgetnek. Milyen jó lenne látni őket! Talán ők eltudnák magyarázni, hogy pontosan mi történt. Ha emlékezetkiesésem van, akkor előbb-utóbb eljön majd a pillanat, mikor minden eszembe jut. Lehet, hogy jobb is így? Mi van akkor, ha nem leszek képes tovább élni az emlékekkel? Ha olyan borzasztóak, hogy azt fogom kívánni: bárcsak sose jött volna vissza az emlékezetem? A tenyereimbe temetem az arcomat, és szabadjára engedem a fantáziámat, hátha megtalál valamit a fejemben. Egy darabig várok és agyalok, azonban végül elkezd idegesíteni, hogy semmi nem jut eszembe, ezért gyorsan felülök. Furcsa, kínzó érzés, hogy ebben a szobában aludtam, ha minden igaz. Tényleg így lett volna? Itt töltöttem a szabad perceimet, itt öltöztem, innen indultam el az arénába? Végigsimítom a selymes takarót, és közben a ma estére gondolok. Ma este lesz a győztes interjúja Caesar Flickermannel, ahol le fogják vetíteni neki – vagyis nekem – a Viadal legfontosabb, "legjobb" részeit. Aztán holnap interjúnk lesz, ha minden igaz. De ha nem emlékszem semmire, akkor hogy fogok neki válaszolni?
Hallom, hogy nyílik az ajtó, így gyorsan összeszedem magam. Először a pávának öltözött nő ront be csöndes gondolataimba, aztán őt követi a borostás fickó, utána a lány, aki először megszólított, szorosan mellette a szomorú szemű fiú, aki végig a lány kezét fogja. Utoljára Cinna jön be egy orvossal az oldalán. A színes ruhát viselő nő azonnal odarohan hozzám – olyan gyorsan, ahogy csak hatalmas magassarkúja engedi -, leül mellém az ágy szélére, és átkarolja a vállamat.
- Jaj, Sash! - gügyögi. - Igaz? Tényleg nem emlékszel ránk? - A lányra nézek, és némán megrázom a fejemet. - De hát ez szörnyű! Szegény drágám! - Nagyokat sóhajt, én pedig kezdem magam egyre kellemetlenebbül érezni. Szerencsére a borostás fickó egyszer csak legyint egy hatalmasat a karjával, és a nőre morog, hogy menjen arrébb, hadd vizsgáljon meg az orvos. 
Puffogva ugyan, de békén hagy, én pedig felállok, és hagyom, hogy a doki egy éles lámpával megvizsgálja a szemeimet, aztán valamit a homlokomra tegyen, és mindenkit csöndre intsen. Úgy jó öt percig végzi a különféle vizsgálatokat, leszedi a kötést a fejemről és a vállamról, kérdezget egy csomó dolgot az otthonomról, aztán engedélyt ad, hogy leülhetek. Hátrál egy lépést, irkál valamit a jegyzetfüzetébe, aztán végignéz rajtam, és összevont szemöldökökkel megvakarja az állát.
- Kinyögné végre, hogy mi a helyzet?! - dörrent rá a borostás arcú férfi. A kezei ökölbe vannak szorítva, és ahogy ránézek, van egy olyan érzésem, hogy mindjárt lekever egyet a dokinak.
- Nos – csapja össze a füzetét az -, azt hiszem, sajnos retrogád amnéziával állunk szemben.
Összerezzenek, ahogy néma csend telepszik az összegyűltekre. Pár másodpercig senki se mozdul, aztán végül megint a borostás, piros arcú férfi töri meg a fagyot.
- Vagyis? - dörmögi idegesen.
- Vagyis Sash képtelen emlékezni a Viadalra, és a közvetlenül az előtt történt dolgokra – válaszolja az orvos.
- És ez minek a következtében alakulhatott ki? - kérdezi a fiatal lány.
- Minden bizonnyal a sok eséstől – magyarázza a doki. - Például a Lakománál, vagy mikor az utolsó napon minden áron felakart mászni arra a fára. Elég erős ütések érték a koponyát, ennek következtében pedig sérült az agy hippokampusz nevű része, mely az emlékezetért felelős.
- És gyógyítható valamivel? - sürgeti a borostás férfi. - Ma este, és holnap is jelenése lesz.
- Azt hiszem, hogy nem. Idővel majd maguktól visszajönnek az emlékek – vonja meg a vállait a doki, de mikor a fickó közelebb lép hozzá, és megragadja a köpenyét, helyesbít. - Vagyis van rá egy gyógyszer, de az nem fog ma estig... hatni - nyögi.
- Akkor találjon ki valamit, ami hatni fog! - kiáltja a férfi, majd elengedi az orvos köpenyét, és egy határozott mozdulattal hátra löki.
- Haymitch! - visítja a páva nő. A borostás – akit akkor minden bizonnyal Haymitchnek hívnak – nem foglalkozik vele, csak mindenkit maga köré állít, elém áll, és beletúr a hajába.
- Na figyelj – néz a szemembe. - Nem tudom, mire emlékszel és mire nem, de nem is érdekel. Talán jobb is, hogy kiesett az egész. Most viszont akkor van még... - A háta mögé pillant Cinnára, aki erre megnézi a karóráját.
- Öt – mondja halkan.
- Öt óránk arra, hogy interjú-kész állapotba hozzunk. Ők itt a csapat – mutat végig a köré gyűlt embereken, aztán elkezdő őket egyenként bemutatni. - Effie, a kísérő, Katniss, a mentorod, Peeta, a fiú kiválasztott, Maximus mentora, Cinna, a stílustanácsadód, és én, Haymitch.  

10 megjegyzés:

  1. Hát, én ezt imádom. :)
    Simán hihető. Kíváncsian várom, hogyan tovább!!!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Dorine,

    Az egyik, szintén író osztálytársam mutatta meg nekem a blogod. Gondoltam, hogy úgysincs dolgom, hát vágjunk bele. Hát ez a belevágás kb. 5 órán keresztül tartott. Pontosan 0 óra 14 perckor mondtam azt, hogy mostmár nem bírom, kiesik a szemem. :D Szomorkodva, de kicsit izgatottan ugyan elvonultam aludni. Másnap felkelek (vasárnap), a szokásos reggel rutin, aztán olvasás. A Te blogod olvasása, ami egyszerűen tökéletes! Imádom az írásmódod, a történetet, mindent! A karakterek személyisége olyan magasfokú perecizitással vannak kidolgozva, hogy az valami hihetetlen.. Sash számomra kicsit picsogós a sok sírással, de teljesen érthető. Nekem az abszolút favorit Jana. Kemény, belevaló, talpraesett. (A neve pedig nagyon szépen cseng) Számítottam rá, hogy meghal, és meg is halt. :( Szinte fájt, hogy Smirk(remélem jól írom) megölte. Max karaktere számomra se jó, se rossz nem volt. Olyan semleges. Nem értem, hogy a többi blogolvasó mit szeretett benne.. ( Nem sértés céljából mondtam!) Nekem nem tiszta, hogy miért játszotta a szerepét, de nem baj. Radler karaktere engem kicsit emlékeztet Peetára. :D

    Egy gondom volt: Miért kapott Sash 12 pontot? Nem bravúrozott, véletlenül belelőtt egy nyomorult békeőr lábába. Nem látom, hogy ez miért ér többet mint Katniss akciója.

    Egy szó, mint száz, a történet tökéletes, a karakterkidolgozások precízek. Remélem nem egyhamar lesz vége a történetnek! :))
    Köszönöm az élményt!

    May the odds be ever in your favor!

    Gergő voltam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Gergő,
      húha, most erre mit írhatnék? Megmondom őszintén, ilyen kedves kommentet még nem sokat kaptam, annyira jól esett, köszönöm szépen! Mikor olvastam, feldobtad vele a napomat, de komolyan.
      Azt nem merem állítani, hogy a történet tökéletes, de az tény, hogy szívem-lelkem benne van, és ha valakinek ennyire tetszik, ha valakinek ennyit jelent, hogy éjfélig képes olvasni, öt órán keresztül, hát akkor azt mondom, hogy nagyon megérte az egész. Még egyszer köszönöm neked, és remélem, továbbra is ott maradsz! :)

      Üdv,
      Dorine <3

      Törlés
  3. Szia!

    Ez az amnézia eléggé meglepett és kíváncsi vagyok, hogy mi fog kisülni belőle. Nagyon várom a következő részt. ( Addig is összeesküvés elméletként elgondolkozam rajta, hogy vajon valaki beadott Sashnek egy olyan szert amitől amnéziás lett? :D ) Következőt gyorsan, nem bírok várni! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meglepett? Oké, szuper, ez volt a cél! :D És összeesküvés-elmélet? Hmm, majd kiderül, addig maradj csak kételyek között. ;)

      Törlés
  4. Nem volt kicsit sok a Dr House? :) Emelt biosz fakultáció óta nem hallottam ezeket a szavakat. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, sosem néztem azt a sorozatot, egy részt sem láttam még... xd A neten néztem utána, hogy mi is pontosan az az amnézia, meg hogy milyen fajtái vannak, hogy azért legyen valami valóságalapja a dolognak. ^^

      Törlés